Kevesebb hallgató, átláthatatlan szelekció, kézből etetés - támogatás a "nemzeti középosztálynak", a többieknek munkanélküliség vagy emigráció. Ilyen brutális osztálypolitikát az ötvenes évek óta nem látott a felsőoktatás.
Az elmúlt napokban sok figyelmet szenteltünk a közoktatási törvénnyel kapcsolatos szappanoperának (nem teljes gyűjtemény). Ugyanakkor szintén a kormány elé kerül vasárnap (mit szól a KDNP?) a felsőoktatási törvény is. Erről még kevesebb tudni, de ami kiderült, abban van néhány durva ötlet. Nem véletlen, hogy az előkészítő államtitkári értekezleten "kormány elé terjesztésre nem alkalmas"minősítést kapott.
Kezdjük személyes kedvencemmel, a szóbeli felvételi visszaállításával. Ezt sokan szeretik, mert azt hiszik, hogy így jobban el lehet dönteni, hogy a jelentkező alkalmas-e. Aki már volt hasonló szituációban, az tudja, hogy ez nem így van. Az egy nap alatt sok-sok jelentkezőt meghallgató bizottságnak esélyes sincs arra, hogy érdemben összehasonlítsa, értékelje a jelentkezőket. Viszont nagy szerepe lesz annak, hogy ki melyik bizottsághoz és hány órára kerül, milyen formában van a jelentkező, és milyenben és vizsgáztatók - akiknek mellesleg az esetek többségében fogalmuk sincs arról, hogy mi a középiskolai tananyag. Viszont újra jó pénzért lehet majd árulni az egyetemek előkészítőit, és esetleg lehet szólni egy két jót szót a protekciós hallgatók érdekében.
Jó hír, hogy a gazdasági (tehát nem az oktatási!) minisztérium belátta, hogy nem lehet gyorsan lefelezni az állami finanszírozású hallgatók számát, és "csak" 13 000 ezerrel csökkenti az ingyenes helyeket. Viszont mivel a pénzt csak ki kell venni Széll Kálmán bá' kedvéért, ezért aztán innen kezdve a forrás 3/4-ét fenntartói támogatásként kapják az intézmények. Értsd: nem számít, hogy hány hallgatód van vagy hogy mit kutatsz, majd a minisztérium eldönti, hogy mennyi pénzt kapsz. Egy dolog biztos, hogy kevesebbet, mert a módszer arra is alkalmas, hogy egyedi döntésekkel könnyedén lehessen csökkenteni a felsőoktatás támogatását, persze kézből etetve közben a kedvenceket.
Ehhez képest habkönnyű bohózat a szerződésben vállalt tandíj visszafizetendőtámogatás ötlete. Legfeljebb csak a megvalósítás nem tűnik könnyűnek (milyen fajta szerződést kíván a kormány majd mondjuk ausztrál bíróság előtt kikényszeríteni?), na meg a régi csúnya időket idézi, amikor Ceausescu és kollégái kérték vissza a tandíjat a távozóktól.
Mélyen egyetértünk Réthelyivel (a minőségjavulás reményétől eltekintve):
"Sőt, a Nemzeti Erőforrás Minisztériumának vezetője tovább megy: szerinte a felsőoktatás kapacitásának tervezett csökkentése várhatóan minőségi javulást okoz ugyan, viszont emiatt nőhet a munkanélküliség és még több fiatal hagyhatja el az országot. Ráadásul – írja a miniszter – az államilag finanszírozott hallgatói létszám csökkenése „tovább súlyosbítja az egyébként is komoly szakemberhiányt, amelyet a végzettek hazai munkavállalását segítő intézkedések csak részben képesek kiegyenlíteni."
