"Orbán Viktor miniszterelnök "modernkori istencsapásnak" nevezte a diákhitelesek problémáját, amelyet a Diákhitel Központ hitelezőivel  december 15-én aláírt megállapodással sikerült megoldania a kormánynak. A miniszterelnök arra kérte az embereket: jól gondolják meg, hogy még egyszer beleugranak-e ilyen kockázatos hitelkonstrukciókba, mert a kormánynak most sikerült megmentenie őket, de ezért "tengelyt akasztottunk a fél pénzügyi világgal, az összes magyar bankkal", és még egyszer aligha fog tudni ilyet megcsinálni. " Hír 2021-ből.

A kormány ismét megtalálta a maga által teremtett problémára az egyszerű, népszerű és életveszélyes megoldást.

A kormány felismerve, hogy a bevezetett új keretszámok és tandíjrendszer elfogadhatatlan feszültségeket kelt úgy döntött, hogy a tőle megszokott módon az utódaira hagyja gondokat, és a diákhitel rendszer babrálásával keres megoldást.

Mekkora is diákokra nehezedő teher? A Ténytár blog számítása szerint az államilag finanszírozott hallgatókhoz képest a költségtérítéses hallgatók több mint 700 ezer forint, a részösztöndíjasok 500 ezer többletkiadásra számíthatnak. (Érdekesség, hogy a népszavazáson elvetett tandíjrendszer esetén ez csak évi 52 ezer forint lett volna).

A millás évi kiadás már nehezen fedezhető a családi kasszából (a nettó éves minimálbérnél egy harmaddal több) és a diákmunka sem sokat segít, hiszen a hallgatónak főállásban kéne dolgoznia, hogy előteremtse.

A kormány persze nem hagy senkit az út szélén ácsingózni a felsőoktatás után, hanem sürgősen bejelentette, hogy újfajta diákhitelt vezet be. Ez azonban már nem az egykor a London School of Economics szakértőinek bevonásával készített közgazdaságilag ésszerű, önfenntartó rendszer.

Úgy tűnik az államadósság és a hitelre való költekezés elleni háború győzelmes lezárása után, immár az ellenség területén nyomul tovább a kormányzati gyorsnaszád. Mivel a piaci szabályok szerint a legtöbb diplomás évtizedekig fizetne, jóságos állambácsi kezd el fizetni. Nem felsőoktatást, hanem kamatot támogat.

Az államilag támogatott állandó kamatozású hitel a lakáshitelezés mintáját követi. Az állam nagylelkű kötelezettséget vállal, és reménykedik benne, hogy később majd jobb lesz. Például, hogy a Diákhitel központ által a piacról felvehető hitel kamata nem haladja meg sokszorosan a rögzített  2%-os kamatot.

Ha pedig mégsem ez a forgatókönyv valósul meg, például mert az államadósság újabb rekordmagasságba "csökken", akkor jön az utólagos korrekció. Egy idő után finanszírozhatatlanná válik majd az állami kamattámogatás. Jön a piaci (esetleg deviza alapú) hitelezés, majd ha esetleg megint rosszul megy az embereknek, akkor a (fedezet nélküli) hitelek tömeges bedőlése, és az újabb mentőcsomag.

Aki egyetemre akar járni, pedig választhat, hogy heti negyven óra munka mellett akar tanulni, vagy beszáll a nagy vidám állami szerencsejátékba.