Nem elég, hogy csúnyán kibabráltak a felvételizőkkel, még tanácsokat is ad nekik az oktatási államtitkár. Rengeteg elképesztő nyilatkozatot hallottunk már a (mindenkori) kormányzati oktatáspolitikusoktól, de erre azért nem számítottunk.
Történt, hogy egy ország borzadt el, amikor alig egy hónappal a jelentkezési határidő előtt nyilvánosságra kerültek az államilag finanszírozott keretszámok és a tandíjak. Kézzelfoghatóvá vált, amit eddig is sejtettünk: a kényesebb szakokon állami keretszám csak a kedvenceknek jár, például finanszírozott jogászképzés csak az ELTE-n (ha már ott végzett a nagy ember) és a Pázmányon lesz, jó katolikus szellemben.
A tandíj pedig nem évi 105 ezer, mint az egykori népszavazás előtt, hanem 400 ezertől kétmilláig tart. Nemcsak a gazdasági képzésben kerül majd 600, 700, 800 ezer forintba egy év, de például a jól fizeti tanári pályára is ennyiért lehet majd felkészülni. Csak a felsőfokú szakképzés lesz kicsit olcsóbb, de ott is kérdés, hogy ki fizet majd százezreket egy nem diplomáért. Aki tanulni akar, annak marad a diákhitelnek nevezett szerencsejáték.
Mondani se kell, hogy a felvételizők kellően kibuktak. Évek óta készülnek egy hivatásra, magolnak, hogy jól szerepeljenek az emelt szintű érettségin, erre kiderül, hogy a kormány miatt bukhatják az egészet.
De semmi gond, az államtitkár rögtön segítségükre siet. Érdemes szó szerint idézni:
„Nyilvánvaló, hogy aki most tizenkettedikes, és decemberig nem nagyon tanult fizikát, kémiát, biológiát, az ebben az évben nem fog változtatni, de azt nem zárom ki, hogy akinek idén nem sikerül a felvételi, és nem akar diákhitelt felvenni, egy évet az életéből arra szán, hogy természettudományos tárgyakat tanuljon” (Tegyük hozzá, a műszaki és természettudományos szakok keretszáma is csökkent).
„Az emberi elme azért eléggé univerzális, nem nagyon hiszek abban, hogy a tehetség csak egyoldalú, sokan átmehetnek másik pályára”A számok valóban nem voltak ismertek, nehéz a döntés, elismerem, de nem lehetetlen, és aki nagyon elkötelezett abban, hogy jogász vagy közgazdász akar lenni, annak azt tanácsolom, hogy bátran vállalja ezt a pályát, más módon, de hozzá fog jutni a diplomához, az élete így is sínre fog kerülni”.
Ez valami egészen elképesztő. "Igaz, hogy elloptam a csónakot és ráadásul a tenger közepén, de épp itt az ideje, hogy megtanulj úszni."
Súlyos félreértésben van államtitkár asszony. Ahhoz, hogy a felvételizők élete sínre kerüljön nem nekik kéne univerzális elméjükkel pályamódosításba fogniuk, hanem annak, aki azért felelős, hogy sok ezer diák a hetekkel a felvételi jelentkezés előtt kerül lehetetlen helyzetbe. Az dumának jó, hogy az oktatás nem szolgáltatás, de a valóságban pontosan azt jelenti, ami most történik: hogy a hallgatók érdeke semmit se számít.
Persze lehet, hogy államtitkár asszonynak van igaza. Ajánlok egy fogadást: örömmel elismerem, hogy tévedtem, amikor univerzális elméje segítségével megír egy 80%-os fizika emelt szintű érettségit.
