Csak a név változik: a mammut minisztérium és nemzeti középszer politikája, úgy tűnik, marad.
A korábban már többször kiszivárogtatott miniszterváltáson túl a kormányátalakítás kapcsán az a legizgalmasabb hír, hogy Emberi Erőforrások Minisztériumává keresztelik át az eddigi Nemzeti Erőforrás Minisztériumot.
Az fel se merül bennünk, hogy az valamilyen ideológiai irányváltásról lenne szó, (mégiscsak a nemzeti együttműködés egyik fő konstruktőre kapott új feladatot). Ezért aztán azt gyaníthatjuk, hogy egyszerűen a józan ész győzött. Több egyszerű érv is szól ugyanis az új elnevezés mellett, vagy még inkább a régi ellen.
Például az, hogy a nemzeti erőforrásokról a világ kevésbe fantáziadús kormányai esetében esetleg a természeti kincsek jutnak az emberek eszébe. Az meg nem jó, ha az embert professzor vagy lelkész létére bányászati szakembernek nézik.
Az sem praktikus, ha a minisztériumok felének egyformán kezdődik a neve. Valószínűleg sokak számára okoz fejtörést a Nemzeti Erőforrás, a Nemzeti Fejlesztési és a Nemzetgazdasági Minisztérium megkülönböztetése, a NEFMI, NFM és NFM rövidítésről nem is beszélve (azért az új EMMI rövidítés se akármi). Ráadásul a nemzetgazdaság fogalomnak van értelme, és a nemzeti fejlesztési terv is létező kifejezés, ezzel szemben a nemzeti erőforrás nem igen tekinthető közhasználatúnak.
Csakhogy hiába az átnevezés, valójában nem változik semmi. Marad a mammut minisztérium (nagy test, kis agy), sőt még további területekkel is gyarapszik. Az új miniszter hozza magával a korábbi esélyegyenlőségi államtitkári porfólióját is, sőt ezt továbbra is személyesen kívánja irányítani, tekintettel az eddigi, Berlinig érő sikerekre. Szintén magához húzza az egyházi és civil ügyek kevésbé macerás, viszont roppant érzékeny területét. Úgy tűnik tehát Balog kívánhatott párat a nem túl könnyű miniszteri szék mellé, azonban az nagy kérdés, hogy a szarka farka bírja-e a strapát.
Még nagyobb baj, hogy úgy tűnik a politika sem változik. Pedig az új miniszter és névváltoztatás lehetőséget adott volna arra,hogy a nemzeti középosztály mániákus erősítgetése helyett valóban az emberek, (adott esetben leginkább gyerekek) érdeke kerüljön előtérbe - ezt a miniszter egykori lelkészi hivatása is megkövetelné. Nos aki abban reménykedett, hogy az európai szövegeket európai tettek is követik majd, gyorsan csalódhatott. Az sem valószínű, hogy például a nemzeti alaptantervbe visszakerüljenek a kigyomlált humanisztikus tartalmak.
A leendő miniszter ugyanis rögtön védelmébe vette a 16 éves korig tartó tankötelezettséget, mondván, aki addig nem szerez általános iskolai végzettséget, az inkább tanuljon szakmát. Úgy látszik, hogy nem tudja, vagy nem érdekli, hogy a mostani, lebutított szakképzésben is legkorábban 17 éves korban lehet végzettséget szerezni. Szóval, aki nem lép egyszerre, az már nem is annyira fontos emberi erőforrás.
Ezek után nem csoda, hogy függetlenül a pedagógus életpályára vonatkozó ígéret menetrendszerű újabb összeomlásától boldogan marad államtitkár Hoffmann Rózsa.
