Nem tudunk semmit, de azt nagyon.

Miután az oktatási kormányzat továbbra sem részelteti a szakmai közvéleményt abban a szerencsében, hogy megossza velük a leendő forradalmi közoktatási törvény koncepcióját, továbbra is a kremlinológia bevált módszereivel leszünk kénytelenek következtetéseket levonni.

Gloviczky államtitkár úr szíves közlése szerint lesz pedagógus kamara:  Kötelező lenne a kamarai tagság a pedagógusoknak//Népszabadság. Ez az ötlet időnként már a rendszerváltás idején is felmerül, de aztán el is halt. Nem véletlenül. A "hivatásrendi" típusú kamarák azokban a szakmákban indokoltak, ahol az többségében független státusú szakértők dolgoznak: ügyvédek, könnyvizsgálók, közjegyzők stb.

Nem tudunk semmit, de azt nagyon.

Miután az oktatási kormányzat továbbra sem részelteti a szakmai közvéleményt abban a szerencsében, hogy megossza velük a leendő forradalmi közoktatási törvény koncepcióját, továbbra is a kremlinológia bevált módszereivel leszünk kénytelenek következtetéseket levonni.

Gloviczky államtitkár úr szíves közlése szerint lesz pedagógus kamara:  Kötelező lenne a kamarai tagság a pedagógusoknak//Népszabadság. Ez az ötlet időnként már a rendszerváltás idején is felmerül, de aztán el is halt. Nem véletlenül. A "hivatásrendi" típusú kamarák azokban a szakmákban indokoltak, ahol az többségében független státusú szakértők dolgoznak: ügyvédek, könnyvizsgálók, közjegyzők stb.

A Budapesti Ügyvédi Kamara honlapja szerint: "A Kamarának, mint a törvény által létrehozott ún. köztestületnek az elsődleges célja és feladata az ügyvédek közhitelű nyilvántartása és önigazgatáson alapuló igazgatása. A Kamara szervezi az ügyvédek folyamatos szakmai továbbképzését, választott szervei útján tagjai felett fegyelmi jogkört gyakorol, képviseli a budapesti ügyvédeket a nemzetközi ügyvédi közéletben és aktívan közreműködik az ifjú ügyvédnemzedékek képzésében." A lényeg tehát az, hogy az és csak az az ügyvéd akit a kamara annak elismer. Aki nem felel meg az elvárásoknak, az ki is zárhatják, és ezzel elveszti a megélhetését is. Ez az önálló szakmákban indokolt: ez a rendszer garantálja, hogy ha ügyvédhez fordulok (elvben) tudhatom, hogy megfelelő szolgáltatást kapok.

Csakhogy: a pedagógus nem önálló foglalkozású értelmiségi, hanem alkalmazott. Képzését az állam jogszabályokban szabályozza, foglalkoztatására a munkajogi szabályok vonatkoznak. Nem véletlen, hogy a pedagógusok érdekképviseletével általában szakszervezetek foglalkoznak a világban is. Igaz, ezek a szakszervezetek a közvetlen érdekképviselet mellett gyakran foglalkoznak általánosabb szakmai tevékenységgel is. Az sem véletlen, hogy a többségében hasonló helyzetben lévő orvosokat képviselő Magyar Orvosi Kamara is inkább szakszervezetként viselkedik.

Hogy gondolja a minisztérium? A sikeresen diplomázott pedagógus nem helyezkedhet el, amíg nem veszi fel a magas kamara? A kamara megvonhatja a tagságot és így kirúgathatja a saját iskolája szerint jól dolgozó tanárt? Hogyan illeszthető ez a jogrendbe? Azon túl, hogy kétharmaddal...

Persze lehet, hogy egy valódi hatalom nélküli kamara születik. Akkor csak egyszerűen  az a cél, hogy lojális érdekképviseletet kapjanak a mostanában önállóskodó szakszervezetek helyett.

Kevésbé problémás a másik elképzelés, az egységes ötéves tanárképzés bevezetéséről. (Ehhez amúgy nem kell törvény, a pedagógusképzést kormányrendelet szabályozza). A javaslatnak komoly előnyei lennének, többek között az, hogy különösen egy jó ösztöndíjrendszerrel együtt valódi elitképzés lehetne. Azonban jópár következménnyel számolni kell.

Először is a korábbi évek tömeges túlképzését nem lehet folytatni ebben a rendszerben. Ez azonban azt is jelenti, hogy a jelenlegi több mint 10 intézményben zajló tanárképzés helyett legfeljebb 3-5  központnak kellene létrejönnie. Évtizedes tanárképző hagyományok tűnnek el, vagy jobb esetben olvadnak fel a nagyobb egységekben. Ráadásul célszerű lenne az óvopedagógus és tanítóképzést is ötévessé tenni, és ezekben a centrumokban koncentrálni.

Másodszor ebben az esetben elkerülhetetlen az alkalmassági vizsga bevezetése a képzés elején. A jelenlegi modell abból indul ki, hogy alapképzésben és a mesterképzésbe való belépésnél derül ki, hogy ki akar tanár lenni és ki alkalmas rá. Azonban, ha egységes 5 éves elitnek szánt képzés van, akkor nyilván pazarlás olyanokat beengedni, akik alkalmatlanok a pályára.

Harmadsorban, ha a tanári kimenet lehetősége megszűnik, még értéktelenebb lesz a bölcsész bachelor diploma és még kevesebben fognak jelentkezni a természettudományos alapképzésekre. Szóval, ha komolyan gondolják, az egyetemeknek sokkal több baja lesz ezzel a rendszerrel, mint a bolognaival - igaz az eredmény is jobb lehet.

Ehhez képest a kormányközeli GOSZ javaslatai jól mutatják, hogy milyen irreális reményeket sikerült kelteni a pedagógusok között: Kevesebb óra a tanároknak, több óra a diákoknak, kevesebb tananyag és sokkal jobb fizetés. Nem mintha nem lehetne mindegyik mellé erős érveket találni: csak épp a források nem látszanak sehol.

Az oktatáspolitika különösen érzékeny a koncepció koherenciájára. Törvényt alkotni csak akkor lenne szabad, ha világos helyzetértékelés, az erőforrások számbavétele és a döntések következményeinek felmérése után ez feltétlenül szükséges. Ma ennek nyomát se látni.