"Melyik naplóba is írjuk Pistikét: a zöld katolikus naplóba, a kék reformátusba, a piros ate..., bocs, erkölcstanoktatásba? Vagy ő is olyan izé, akinek csak bibiliaismeret van? És az akkor most beszámít a hittanba? Hogy buddhista? Kaphat felmentést?" Az oktatási államtitkár és az evangélikus egyház vezetőjének tárgyalása után az derült ki, hogy valóra válik a Jobbik álma, jön a kötelező hit vagy erkölcstan, annak minden következményével.

 A hitoktatás kérdése is felmerült, miszerint a jövőben kötelezően választhatnak a diákok a hittan vagy az erkölcstan tanulása között. A kormányzat szándéka, hogy a hittanóráknak „védettebb sávot biztosítsanak", azaz ne kelljen nulladik órában vagy délután hittanórákra járniuk – jegyezte meg a püspök.

Az evangélikusokkal tárgyalt az oktatási reformról Hoffmann

A vallás iskolai szerepe mindenütt kényes kérdés.Van olyan ország, ahol a hittanoktatás hagyományosan a normál iskolai tanrend része. Ugyanakkor Franciaországban semmilyen vallási tevékenység sem képzelhető el az állami iskolában. 

Az Egyesült Államokban évtizedes vitakérdés az iskolai ima : 1963-ban a  Legfelsőbb Bíróság döntése alapján az állam és egyház szétválasztása alapján megszüntették a kötelező imát, amit általában tiltásként értelmeztek, (bár mostanában újabb ítéletek alapján enyhül a tilalom).  Az amerikai közjogi tradícióban nagyon erős az a hagyomány, amely a szabad vallásgyakorlás feltételének tekinti, hogy az állam és az vallás ügyei lehetőség szerint ne keveredjenek (ez nem csoda, tekintve, hogy az alapító atyák épp az állam vallási beavakozása elől menekülve kerekedtek fel Európából).

Magyarországon a hittanoktatásról szóló érdemi konfliktusra régóta nem emlékezhetünk, és ez jó hír. Az első kormány időszakának heves vitái után nyugvópontra  jutott kérdés, egy elég bonyolult, de praktikusan működő kompromisszummal. Ettől még persze minden irányból érkeztek támadások és ötletek, jobbról a kötelező hittantól várták az erkölcsök megjavulását, balról meg a pénzt sajnálták a "klerikális nyomulásra". Összességében azonban az elmúlt évekből nem igen emlékszik senki olyan esetre amikor akár a vallásos szülők úgy érezték volna, hogy megfosztják őket a gyerek hitbéli oktatásának lehetőségétől, és az egyházak sem léptek fel a status quo megváltoztatása érdekében komolyan. Az elmúlt időszak számos ütközése során ez sosem volt vitatéma (eltérően például az egyházi iskolák normatív támogatásától.)

A hatályos közoktatási törvény 4 §. viszonylag egyértelműen szabályozta a kérdést.

"(2) Az állami és a helyi önkormányzati nevelési-oktatási intézmény nem lehet elkötelezett egyetlen vallás vagy világnézet mellett sem. Az állami és a helyi önkormányzati iskola pedagógiai programjában biztosítani kell az ismeretek, a vallási, illetve világnézeti információk tárgyilagos és többoldalú közvetítését. Az állami és a helyi önkormányzati nevelési-oktatási intézmény nevelési, illetve pedagógiai programja, működése, tevékenysége és irányítása vallási és világnézeti tanítások igazságáról nem foglalhat állást, vallási és világnézeti kérdésekben semlegesnek kell maradnia.
(3) Az iskolában gondoskodni kell az alapvető erkölcsi ismeretek elsajátításáról. Az állami és a helyi önkormányzati iskolák tananyagában biztosítani kell a vallások erkölcsi és művelődéstörténeti tartalmának tárgyszerű és elfogulatlan ismertetését.
(4) Az állami és a helyi önkormányzati nevelési-oktatási intézményben lehetővé kell tenni, hogy a gyermek, illetőleg a tanuló az egyházi jogi személy által szervezett fakultatív hit- és vallásoktatásban vegyen részt.

A paragrafus további részei  rendelkeznek a dolog praktikus kivítelezéséről:

• A hittanoktatást az adott egyház szervezi, és az egyház tartja nyilván, hogy ki vesz részt rajta (tehát az iskola nem gyűjt a tanulókról hitbéli adatokat),
• Az egyház határozza meg az oktatás tartalmát és állapítja meg, hogy ki alkalmas hittanárnak (tehát rájuk nem vonatkoznak a tanári képzésre vonatkozó általános követelmények, viszont külön hittanári képzést kapnak),
• A hittanárokat az adott egyház alkalmazza, de (szerény) fizetésük költségéhez az állam hozzájárul,
• Az iskola biztosítja az épületet (és általában a szükséges szervezési segítséget).
• A hittan oktatását a normál iskolai tanrenden kívül kell megszervezni.
• Mindez természetesen nem vonatkozik az egyházi iskolákra, ott a hittan kötelező, sőt a legtöbb helyen érettségi tantárgy.

Mint említettem, ez elég kényes, de ésszerű kompromisszum. A hittanoktatás feltételeit az iskola és az állam biztosítja, ugyanakkor nem teszi az iskolai oktatás adminisztratív részévé. De miért is kell óvatosnak lenni? A tízparancsolat aligha árt a gyerekek egészséges fejlődésének. Milyen problémát okozhat a kötelező hittan bevezetése?

A fő baj az, hogy indokolatlan feszültséget és megosztottságot hoz létre. Ha a kötelező tanóra része lesz, akkor innen kezdve az iskola akar, nem akar, foglalkozni fog azzal, hogy melyik gyerek melyik vallás iránt érdeklődik. És mivel a tanár is ember, egy újabb, nem indokolt szempont kerülhet be a diákokról alkotott képébe, vagy akár a gyerekek egymás közti kapcsolatába.

A szülő és a diák pedig a dönthet, hogy megvall, bevall, dacol, színlel, rejtőzik vagy éppen hivalkodik hit dolgában. Az iskola mögött, jó esetben,  komoly tekintély áll. A hatalmi szóval elrendelt hitoktatás a diák számára olyan kényszert jelenthet, amely épp a lelkiismeret szabadságával ellentétes. A "nem hittan" elnevezése sem sikerült túl jól: az a látszat, a hit és erkölcs egymás alternatívái lennének.

A hittanoktatók ma kétségkívül nehezebb helyzetben vannak, mint többi kollégájuk. Hiszen nem "készen" kapják a gyereket, óráról órára szépen összeterelve, és a lecke elszenvedésére kötelezve. Nekik évről évre és hétről hétre meg kell küzdeniük a szülők és gyerekek érdeklődéséért, figyelméért és bizalmáért, ha azt akarják, hogy ott maradjanak az olyannyira kényelmetlen délutáni órákra a diákok.

Azt gyanítom, hogy ez a kényszermentesség javára válik oktatónak és gyereknek egyaránt, és nemcsak pedagógiai szempontból. Be lehet rakni a hittant "védett időbe" (és a matekot kiszorítani a 0. órába), de ettől legfeljebb a részvétel lesz magasabb, a hatás nem lesz nagyobb.

Külön érdekesség, hogy nagyon hasonló érvek alapján utasította el októberben a Parlament Oktatási Bizottsága és a minisztérium a Jobbik hasonló tárgyú kezdeményezését. Úgy látszik, azóta az oktatási forradalom új szakaszába lépett.