🚄Komoly engedményként jelentette be, az Építési és Közlekedési Minisztérium, hogy a február 1-ig meghosszabbították a türelmi időt. Ez a "hatalmas engedmény" azt jelenti, hogy csak februártól büntetik meg brutális 25 ezer forintos összeggel azokat, akik Budapest környékén nem veszik meg előre a vonatjegyüket. 

Mi ennek a lényege? A MÁV-nak mostantól nem küldd kalauzokat a legnagyobb fogalmú elővárosi vonatokra, hanem rábízza az utasra, hogy vegyen jegyet, ahogy tud, aztán ha nem sikerül, büntet. Bár eddig is volt olyan kötelezettség, hogy előre megvegye az ember a jegyét, de eddig mód volt elviselhető pótdíjért megvenni a vonaton a jegyet, illetve a kalauznál lehetett kivételt kérni megfelelő indokkal. Most jön az egységes 25 ezer forintos büntetés.

Bár az elővárosi közlekedést használók jó része vármegye bérlettel utazik, illetve mobilon veszi meg a jegyét, aki járt mostanában budapesti vagy környéki állomáson az jól tudja, hogy folyamatos sor van az automatáknál, gyakori a hibás, nem, vagy alig működő berendezés. 

Ráadásul a jegyvásárlás rendszere sem igazán alkalmas az elővárosi közlekedésre. Egy viszonylag sűrűn járó vonal esetében nagyon nehéz előre megmondani, hogy melyik járatot éri el az ember, nem is beszélve arról, hogy a menetrend mostanában csak tájékoztató jellegű - ezért felesleges és is időrabló, hogy jegyvásárlásnál meg kell nevezni a vonat indulási idejét. Arról már nem is beszélve, hogy ha késve indul a vonat, a menetrendi indulás után már akkor sem lehet jegyet venni. 

‼️ Összefoglalva tehát megint meggondolatlanul, megfelelő előkészítés nélkül vezetnek be egy új intézkedést a közlekedésben. Pont így történt a VOLÁN jegyvásárlási rendszerének megváltoztatásával is. A kontár minisztérium vezetői hátradőlnek, megint bevezettek valami jól hangzó újdonságot, az utazóknak pedig marad a bosszankodás és a magas büntetés.

(kép forrása: jarokelo.hu)

Lehet, hogy Bódis József jó szakember, de ebben a kormányszerkezetben semmi esély sincs arra, hogy javuljon azt oktatás helyzete. 

Mint olvasom Bódis József volt pécsi rektor lesz az új kormány oktatási államtitkára. Személyében viszonylag jó választás lehetne. Politikailag persze nem semleges, de ettől még rektorként időnként még a kormányzati oktatáspolitika  óvatos kritikáját is megengedte magának. Azt mondta például, hogy "Minden intézmény a gúzsba kötve táncolás művészetét mutatja be" utalva a felsőoktatási intézmények megszüntetett autonómiájára.  Annak is volt néni sajátos bája, amikor az Brüsszel megállítása közben kitüntette a Európai Tanács elnökét.Nagy kérdés persze, hogy az önálló véleménye az államtitkári bársonyszékben is megmarad-e.

Ami borzasztó az a koncepció, a kormányszerkezet. Továbbra sem lesz ugyanis oktatásért érdemben felelős minisztérium, hanem marad az óriás vízfej EMMI, ami sokkal inkább az oktatás és egészségügy problémáinak elrejtésére, mint megoldására alkalmas. 

Bódisnak tehát főnöke lesz a szintén orvosprofesszor Kásler Miklós, aki Rogán Antal szerint ugyan alkalmas az oktatás irányítására, de ő már rugaszkodott messzebb is az igazság talajáról. Valójában a leendő miniszter nem sok hozzáértést árult el ezen a területen. 

Ráadásul ott lesz még Palkovics László is a maga meglehetősen bizonytalan minisztériumi portfóliójával, nem csoda, hogy már áll is felek között a balhé. Teljesen biztos, hogy ebben a helyzetben elkerülhetetlenek a folyamatos konfliktusok, szakmai viták, esetleg érdekellentétek a szereplők között. Nem, hogy nem fog normalizálódni a helyzet a felsőoktatásban, hanem további átgondolatlan kapkodás, vagy éppen a bénult tehetetlenség vérható, mint ahogy arra is bátran lehet fogadni, hogy ez a szerkezet sem húzza ki túl sokáig, és előbb utóbb megint beindul a körhinta. Államtitkárok és miniszterek cserélnek majd irodákat és névtáblákat, csak az egyetemeken és főiskolákon nem változik semmi.

Ennél rosszabbul csak a közoktatás jár, aminek továbbra sem lesz nem hogy hozzáértő minisztere, hanem államtitkára sem. Ez pedig nagyon komoly hátrány, amikor a prioritások kijelöléséről, a források elosztásáról van szó, pedig bőven lenne mit tenni a Magyar Tudományos Akadémia szerint is.

Bár alig hiszem, hogy van olyan naiv polgára Magyarországnak, aki elhiszi, hogy a CEU ügy felsőoktatási szakmai kérdésekről szól, de a korábban jobb sorsra érdemes Palkovics álomtitkár kínos magyarázkodása kudarcos brüsszeli útja során mégiscsak megér pár karaktert.

Mit is állít Palkovics? Először azt mondta " Senki nem fog bezárni egyetlen egyetemet sem, a magyar kormány egyetemeket alapít, új oktatási helyeket nyit meg, nem pedig bezárja őket". Először is senki sem emlékszik arra, hogy a magyar kormány egyetemeket alapítana. Az elmúlt időszakban a Nemzeti Közszolgálatai Egyetemet sikerült összehozni, azt is úgy, hogy hozzáadták a  Zrínyihez a más intézményektől elvett karokat, botrányos körülmények között kiköltöztettek egy jó középiskolát, és minderre szabálytalanul elköltöttek egy csomó uniós pénzt. Szép teljesítmény. Az pedig, hogy nem akarnak bezárni egyetemet, nevetséges, Balog miniszter világosan elmondta, hogy az a cél, hogy a "A magyar kormány nem szeretné, ha a CEU ebben a formában működne tovább, ezt ki kell mondani". Palkovics mire gondolt, amikor a főnöke ezt mondta? Azt hitte, hogy azért más formában, mondjuk síkkötő BT-kén, vagy polgári körként tovább működhet majd a CEU?

Valószínűleg érezhette, hogy ez így kicsit karcsú lesz arra, hogy bebizonyítsa Washingtonnak, Brüsszelnek, Berlinnek, a világ komolyabb tudósainak és 80 ezer dühös honpolgárnak, hogy nincs itt semmi látnivaló, Újabb zseniális ötlete támadt. Hirtelen "eszébe jutott", hogy ugyan az új törvény lehetetlenné teszi, hogy a CEU Magyarországon működjön, de van megoldás, mert akkor az amerikai CEU majd "licenszmegállapodást" köt a magyar szabályok szerint működő Közép Európai Egyetemmel, és minden mehet tovább.

Úgy tűnik, hogy az államtitkár, amellett, hogy szánalmas módon próbálja letagadni a főnökei valódi szándékát, a modern felsőoktatás működését sem érti. Attól ugyanis, hogy a  CEU  New York államban van akkreditálva, még Budapesten működik. Ez amúgy nem valami egyedi trükk, a legtöbb külföldi amerikai egyetemnek (például a Bejrúti Amerikai Egyetemnek) hasonló a státusza. Ha tehát a CEU nem működhet Budapesten, akkor el kell mennie valahova máshova, de akkor persze semmi értelme sincs, hogy Budapesten is adjon ki diplomákat a  KEE-ben. Ezzel persze elsősorban a CEU magyar diákjai szívnának. Nem véletlen, hogy a CEU nem túl lelkes.

De hát a kormány pont azt akarja, hogy a CEU elhúzzon Pestről. Orbán és barátai ezt világossá is teszik.  Az egész történet a politikai fegyvernek gondolt sorosozáson túl arról szól, hogy nem bírja a kormány, hogy a valódi egyetem lényege a függetlenség és a kritikus szellem. Ebbe fognak belebukni.

Egy dolog biztos, hogy az idei francia elnökválasztás még a szokásosnál is izgalmasabb lesz. Bár a francia szocilisták autentikus zöld baloldali jelöltet választatottak, a kampány pillanatnyi sztárja mégsem Hamon, hanem egy pártnélküli baloldali liberális, az Európa barát Emannuel Macron.

Hamon győzelme a francia szocialisták előválasztásán világosan mutatta a Hollande elnökségét követő mély elégedetlenséget a párt bázisán. A baloldali jelölt meglepetésre könnyedén győzte le Valls volt miniszterelnököt, aki egyszerre próbált a baloldal kedvében járni hagyományos munkásbarát ígéretivel és a jobboldaléban rendpárti retorikájával. Hamon programja egyértelműen baloldali populista és zöld karakterű, fő ígéretei közé tartozik a 750 eurós alapjövedelem mellett a deficit növelése, a fű legalizálása, az atomenergia arányának csökkentése és diesel autók betiltása is.

Bár Hamon az elmúlt hónapban többé-kevésbé összeszedte a szocialisták maradék szavazóinak jó részét, és néhány százalékot elszedett a többi baloldali jelölttől is, mégsem ő lett az utóbbi időszak meglepetés embere. A szocialisták balra húzódásával ugyanis megnőtt a korábban Hollande kormányában gazdasági miniszterként szolgáló, de azt idejében otthagyó Emannuel Macron esélye, aki megelőzte a pénzügyi botrányaiba belekeveredett konzervatív Fillont is, és így a második fordulót érő ezüstérmes helyre ért a kutatásokban. Bár a legutóbbi kutatások szerint újra kiegyenlítődtek az esélyek,  továbbra is Marcron az elnökválasztás egyik esélyese, ami hatalmas meglepetés.

A volt befektetési bankár meglehetősen szokatlan politikai szereplő. Nincs semmilyen korábbi politikai tapasztalata, jól fizető piaci állását hagyta ott, hogy először Hollande tanácsadója majd minisztere legyen. A miniszteri székből való távozása után saját mozgalmat hozott létre "En Marche!" (nagyjából "Gyerünk!") néven, ami nem regisztálta magát pártként, így párttámogatást sem kap, adományokból működik.

Politikai nézetei is izgalmasak. Macron ugyanis határozottan piacbarát politikus, aki szeretné kiemelten támogatni például az innovatív vállalkozásokat, ugyanakkor gyakran beszél a szociális juttatások kiterjesztéséről és rugalmassá tételéről, az államilag finanszírozott egészségügyi megelőzés fontosságáról, vagy éppen az ipar leépülése miatt nehéz helyzetbe került munkások támogatásáról, átképzéséről is. Bár (az outsider politikusok szokása szerint) sem jobb, sem baloldaliként nem határozza meg magát, kulturális értelemben egyértelműen a francia (liberális) baloldalhoz tartozik, szembeszáll a nacionalista és idegenellenes uszítással. Ugyanakkor nem folytat hagyományos tőkeellenes baloldali osztálypolitikát, többféle réteget próbál megszólítani. Ezt a mozaikszerű politikai identitást fejezik fő politikai üzenetei is: munka, szabadság, hűség, nyitottság.

Makron emellett határozottan Európa párti politikus. Sigmar Gabriel jelenlegi német külügyminiszterrel közösen írt tavaly előtti cikkében kiált az eurózóna közös költségvetése, az ehhez tartozó erősebb közös európai politikai kormányzás, és a szociális Európa, többek között a minimálbér és a szociális juttatások összehangolása mellett. Emellett az esélyes jelöltek közül a leginkább ő lát fenyegetést az  orosz hatalmi terjeszkedésben. Stábja állítása szerint az oroszok már meg is kezdték a lejáratását és az informatikai támadásokat.

Sikerének egyik kulcsa valószínűleg az, hogy számos választó számára úgy tűnik, hogy ő az a jelölt, aki leginkább sikeresen egyesítheti a bal és jobboldali demokrata szavazókat az elnökválasztás második fordulójában. Itt ugyanis az ellenfél minden valószínűség szerint Le Pen lesz, akit idegenellenessége és az EU szétverésére irányuló politikája számos francia szavazó számára elfogadhatatlanná tesz.

Mindenesetre Macron eddigi sikere azt mutatja, hogy az egyre agresszívabb szélsőjobboldali populizmussal nemcsak radikális baloldali politikával lehet szembeszállni. Van der Bellen győzelme Ausztriában azt mutatta, hogy létrehozható olyan az egész centrumot összefogó olyan alternatíva, melyik eredményesen képes szembeszállni a radikális jobboldallal.Truduau sikeres kormányzásába Kanadában szintén egy hasonló középbal politika sikerét hozta. Egészen más módon, de Schulz jó németországi szereplése is  azt mutatja, hogy a korábbinál jóval nagyobb odafigyelés a globalizáció veszteseire, a lecsúszó rétegek problémáira, az elszántság a társadalmi szolidaritás fenntartására nem ellentétes a határozott demokratikus és európai elkötelezettséggel, és komoly társadalmi támogatást szerezhet. Ugyanakkor a balra fordulás élharcosának tekintett, az Brexittel szembeszállni nem merő Corbyn féle brit Munkáspárt továbbra sem képes semmilyen sikert sem elérni.

A francia elnökválasztás még messze van, és addig sok izgalmas kanyarra számíthatunk. Nyárra kiderül majd, hogy a Macron sztori csak kis színes, vagy az év egyik meghatározó története lesz.

Orbán kissé téveszmés beszédében Soros mellett az Európai Uniónak is hadat üzent négy területen. Az ellenségek között van a szociális jogok európai pillére is, ami legalább annyit elárul az Orbán rendszer valódi természetéről, mint a tőle független civil szervezetek elleni támadások. Orbán a nacionalista bezárkózást választja a közös szociális Európa helyett.

De mi is ez a bizonyos szociális pillér? Ennek kidolgozására Juncker bizottsági elnök tett javaslatot 2015-ös évértékelőjében. A javaslat nem veszi el a tagállamok jogát, hogy maguk határozzák meg a saját szociális és munkaügyi rendszerüket, de támogatja azt, hogy az uniós polgárok szociális és munkavállalói jogai érvényesüljenek minden európai országban. A válság bebizonyította, hogy nem elég a közös piac és a közös pénz, a gazdasági unió, létre kell hozni a szociális uniót is. Az a cél, hogy mindenki számíthasson a jóléti rendszerre, legyen hozzáférése az oktatáshoz, egészségügyi ellátáshoz.

Az Európai Parlament januárban João Rodrigues portugál szocialista képviselő javaslatára jelentést fogadott el arról, hogy hogyan is kellene kinéznie ennek a szociális Európának. A jelentés  javaslatot tesz a munkaügyi szabályok egységesítésére többek között  a munkahelyi egészség és biztonság, a szülési szabadság alatti védelem,  a munkaidőre és a pihenőidőre vonatkozó rendelkezéseket, a munka és a magánélet közötti egyensúlyt, a képzéshez való hozzáférést, a fogyatékkal élők számára nyújtott munkahelyi támogatást, a diszkriminációmentes foglalkoztatás területén. Szintén szorgalmazza a jó minőségű és megfizethető megelőző és gyógyító egészségügyi ellátáshoz és a gyógyszerekhez való általános hozzáférés biztosítását mindenki számára a vidéki területeken is, a nyugdíjrendszerek fenntarthatóságát. Felszólítja arra is a bizottságot és a tagállamokat minden országban biztosítsák a megélhetést biztosító minimális jövedelmet. Kijelenti azt is hogy Európának jelentős lépéseket kell tennie a gyerekszegénység elleni küzdelemben és az oktatáshoz való hozzáférés biztosításában.

Új javaslata a Készséggarancia rendszer létrehozása, amelyik az arra való jog lenne, hogy mindenki minden életkorban megszerezhesse vagy pótolhassa olyan alapképességeit, mint az írás, olvasás és számolás képessége, a digitális jártasság és médiaműveltség, a kritikus gondolkodás, a szociális és ökológiai készségek, és hogy ezek a képzések legyenek elérhetőek a különböző hátrányos helyzetű csoportok, így a fogyatékossággal élők, a menedékkérők, a tartós munkanélküliek és romák számára is. Szintén sürgeti a befogadó mindenki számára elérhető oktatási rendszer megteremtését, és az alapvető szolgáltatások elérhetőségét mindenki számára, beleértve a szélessávú internet elérést is.. A jelentés kiáll a nőket érő erőszakot és zaklatást visszaszorító hatékony eszközök alkalmazása mellett, és a nőket sújtó munkahelyi diszkrimináció és bérkülönbség  megszüntetésért.

A jelentést az Európai Parlament nagy többséggel fogadta el 396 szavazattal 180 ellen. Támogatták nemcsak a szocialisták és demokraták, a zöldek és a baloldaliak, hanem a néppártiak és liberálisok többsége is. Igaz a fideszes képviselők szokás szerint szembe szavaztak a saját pártcsaládjukkal.

Érthető orbánék ellenszenve. Ez a javaslat nagyjából minden pontjában az ellentéte annak, amit a Fidesz elmúlt években tett vagy elmulasztott. Több szociális jog, több garancia a munkavállalóknak, több esélyegyenlőség - ebből nem kérnek.

És hogy kerül ide az adó? Hát úgy, hogy a jelentés azt is hangsúlyozza (meglehetősen óvatosan), hogy jó lenne, ha a tagállamok a munkát terhelő adók helyett más adóbevételeket keresnének. Ez nyilván nem nagyon jön be Orbánéknak, akik éppen most kedveskedtek 10 százalékos társasági adó csökkentéssel a haveri nagyvállalatoknak és a multiknak, de azért a nemzeti szuverenitás sárbatiprásának sem tekinthető. Persze lehet, hogy az adókijátszás és adóelkerülés elleni fellépés követelése csípte a szemét.

Kissé egyszerűbben mondhatjuk úgy is, hogy Orbánnak fontosabb a nagyvállalatok és az adócsalók érdekeinek védelme, mint a szociális és a munkavállalói jogok biztosítása Európában.

A nyolcadikos irodalom tankönyvből kiderül,  hogy Európát a kétezer éves kereszténység (van másik is?), a szeretet (?!) és  a tudomány fogja egybe.  Akkor Galileivel mi van? Ő európai vagy nem, hiszen tudós volt, de az egyház nem igen szerette ? Vagy csak félig?  És Spinoza?  És, az aki most nem eléggé keresztény, az nem is európai? A felvilágosodás ázsiai találmány?  És mindezt Avignon és Róma , valamint a Mont Blanc fejezi ki - már a tankönyvíró értelmezése szerint.  

És,  hogy biztos legyen a pedagógiai hatás , van egy feladat is,  ahol a kiskorú kifejtheti,  hogy Magyarország miért Európa része. Segítek, a helyes válasz kereszténnyel kezdődik. 

"Maga akkor a legundorítóbb, amikor kedves próbál lenni!" mondja Mr. Tájfel von Schwartznak a Macskafogóban, és mi sem mondhatunk mást a Jobbik hanukai jókívánságaira.

A Fidesztől tanult, a napi népszerűséget kereső stratégia alapján a Jobbik vezetők úgy döntöttek, hogy pillanatnyilag többet hoz, mint visz a hanukai jókívánság. Amióta a muzulmán-ellenesség több támogatót hoz, amúgy is kiment a divatból a világon a szélsőjobb nagy részében a politikai antiszemitizmus.

Amikor aztán a magyarországi zsidó közösség vezetői felette tartózkodóan fogadták ezt a nem várt közeledést, rögtön lefoszlott a cukiság máza.

Vona válaszában így fogalmaz:" A keresztény magyarság és a zsidó magyarság számtalan sebet okozott egymásnak. A XIX. század biztató indulása után a XX. század a falak, az árkok és a pusztítás évszázada volt. Ha megnézzük a nagy történelmi fordulópontokat – Tanácsköztársaság, Horthy-kor, II. világháború és Holokauszt, ÁVH, 1956 stb. –, akkor azt látjuk, hogy ezekben a pillanatokban a magyar-zsidó együttélés és közös hazaépítés eszményétől mind távolabb és távolabb kerültünk".

Ez szerintem egyértelműen antiszemita narratíva. E szerint a XX. századi Magyarország története nem más, mint a keresztény magyarok és zsidó magyarok egymással való küzdelme (hova álljanak az ateisták és a buddhisták?) . Egyforma súlyú a Holokauszt magyar állami segédlettel elkövetett népirtása, és mondjuk a Tanácsköztársaság bűnei (amelyik mellesleg a zsidó vallású tőkésre ugyanúgy osztályellenségként tekintett, mint a keresztényre). Még 1956 is zsidó-keresztény összecsapássá torzul (szegény Angyal István).

Mondhatnánk persze, hogy csak félrecsúszott a nagy barátkozást, de a történész végzettségű Vonáról nem feltételezem, hogy ne tudná miről beszél.És persze lehet azt is mondani, hogy ez is jobb, mint a korábbi időszak nyílt és hangos antiszemitizmusa, de engem ez a számító kétszínűség még a korábbiaknál is jobban taszít.

A miniszterelnök immár személyesen is részt vesz a népszavazási kampányban, és nem kétséges, hogy apait-anyait belead. Kötcsén már a találkozóra érkezve közölte, hogy "ezért október 2-a után élethalálharcot kell folytatnunk azért, hogy meg tudjuk változtatni ezeket a döntéseket".

És mi ellen kell folytatni ezt az élethalál osztályharcot? Hát természetesen a "kényszerbetelepítési kvóta" (érdemes lenne felvenni az agiprop stábba valakit, aki beszél magyarul), valamit a családegyesítés ellen. Hogy az első hadjáratnak semmi értelme, azt jól tudjuk például az Amnestytől.  Szép keresztényi gondolat a családegyesítés ellenzése is, úgy látszik a kormányzati családbarátság kissé válogatós.

Ami még nagyobb baj, hogy Orbán úgy tesz, mintha az EU menekültpolitikájával kapcsolatos döntéseket az Európai Bizottság már meghozta volna, és neki csak tiltakozás maradna. De mielőtt magunk előtt látnánk a hős államférfit, amint a Bizottságnak helyet adó Berlaymont épülethez láncolja magát, áruljuk el, hogy az EU nem így működik. Az unióban abból lesz jogszabály, amiben az Európai Parlament (benne a fideszes képviselőkkel és jobboldali többséggel) és a Tanács (benne a magyar kormány képviselőivel) egyetért.  Nem orbánék feje felett, hanem velük együtt születnek a döntések.

Ezt persze Orbán is tudja, és azt is, hogy az efféle retorikai szabadságharcra csak itthon vállalkozhat. Nem véletlen, hogy februárban simán megszavazta Brüsszelben a kvótát. Ott nem lehet összeg-vissza handabandázni.

Na de miért október másodika után? Orbán talán ennyire demokrata, hogy a nép különbejáratú felhatalmazása nélkül nem mer lépni? Ennek például az alaptörvény esetében nem sok jelét mutatta.

Sokkal inkább arról van szó, hogy a népszavazástól felhatalmazást remél valódi tervéhez, az EU gyors ütemű leépítésére. Amit ugyanis hirdet, a közös intézmények, a választók által közvetlenül választott Európai Parlament és a szerződések végrehajtása felett örködő Európai Bizottság jogkörének megnyírbálása nem más, mint az Unió szétverésének programja. Nem véletlen, hogy az általa felkapott "nemzetek Európája" az európai szélsőjobb jelszava. Na meg a Jobbiké.

Ez valóban élethalál harc Orbán számára. Jól tudja, kiépülő tekintélyuralma hosszú távon nem kompatbilis a demokratikus értékeken alapuló Európai Unióval. Egyiknek el kell buknia.

Orbán Viktor aktuális nyári igehirdetéséből megtudhattuk, hogy olyan, mint az a bizonyos királyfi, neki is három bánata van. Csak éppen neki az Európai Unió működésével van baja.A lisszaboni szerződésnek azokat pontjait kritizálja, amelyek demokratikusabbá és működőképessé tehetik az EU-t.

Lássuk, hogy mit mond a Kárpát-Medence aktuális géniusza az EU működéséről (az európai menekültpolitika félremagyarázásával egy későbbi posztban foglalkozom). Orbán szerint demokráciaválság van (persze nem Magyarországon, hanem csak másutt Európában). Szerinte három rossz döntés született:  túl sok hatalmat kapott az Európai Parlament, a Bizottság politizál, pedig nincs demokratikus legitimációja, valamint  a Tanácsban többségi alapon is lehet döntéseket hozni. Vegyük sorba ezeket a panaszokat

A legegyszerűbb kérdés az Európai Parlament szerepe. Ennek 751 képviselőjét ugyanis közvetlenül az unió polgárai választják. Ha valaki tehát azt szeretné, hogy erősebb demokratikus ellenőrzés legyen az uniós döntések fölött, hogy a jobban érvényesüljön az európaiak akarata, akkor azt kell támogatnia, hogy a Parlament több jogosítványt kapjon. Éppen a polgárok nagyobb beleszólása miatt növelték meg az EP hatáskörét a lisszaboni szerződésben. Orbánnak persze van baja ezzel a parlamenttel. Itt ugyanis nem az ő mamelukjai vannak többségben, így aztán rendszeresen neki nem tetsző dolgokat fogadnak el, a legtöbb esetben amúgy a Fideszt is tagjai között tudó Európai Néppárt képviselőinek támogatásával.

Ami a Bizottságot illeti, annak pontosan olyan demokratikus legitimitása van, mint az Orbán kormánynak. A Európai Bizottságnak az Európai Parlament szavazott bizalmat, és a legtöbb szavazatot kapott pártcsalád, a Néppárt listavezetője lett az elnöke. Itt van még egy plusz garancia is: az elnököt ugyanis a tagállamok vezetői jelölték. Itt ketten szavaztak Juncker ellen: Orbán és a nem túl szép emlékű Cameron. A Bizottság ráadásul Orbán állításaival szemben a fontos politikai döntésekre csak javaslatot tehet, ezeket a tagállamokat képviselő Tanácsnak, és a legtöbb esetben a demokratikusan választott Parlamentnek kell jóvá hagynia.

 Orbán szerint az is nagy baj, hogy a Tanács, amelyben a tagállamokat képviselő miniszterek ülnek, bizonyos esetekben hozhat kétharmados döntések is. Ez a lépés a lisszaboni szerződés egyik legfontosabb újítása: megakadályozza, hogy egy-két tagállam meg tudja megbénítani az egész közösség működését. Orbán mellesleg ezzel az állításával azt is elismeri, hogy a Tanács hozhat ilyen döntést, miközben a magyar kormány az európai bíróságra beadott keresetében éppen ezt vonja kétségbe. A döntések tehát nem a magyar kormány háta mögött történnek, sőt maga Orbán is volt már, hogy támogatását adta a kvótával kapcsolatos nyilatkozathoz.

Ugyanakkor a tagállamok jogköreihez ragaszkodó Tanács, ma  a legnagyobb akadálya annak, hogy hatékony és főleg kellően gyors válasz szülessen olyan közös európai problémákra, mint menekültek érkezése vagy a terrorizmus. Orbán tehát, néhány hasonszőrű kollégájával azt játssza, hogy minden lehetséges módon akadályozza a közös megoldást, és közben az kiabálja, hogy Brüssszel nem képes eredményeket elérni.

A lisszaboni szerződést, amit most Orbán támad, nem marslakók dobták le egy űrhajóból. Ez a megállapodás  a tagállamok közötti hosszú tárgyalások után született meg, és a Magyar Országgyűlés ratifikálta először, 2007. december 17-én, 325 igennel, elsöprő többséggel. A szerződés ratifikálást a Fidesz és személyesen Orbán Viktor is megszavazta. A Külügyi Bizottság támogató véleményét a most is a miniszterelnök mellett feszítő Németh Zsolt ismertette, aki azt mondta. "Meggyőződésem az, hogy az integráció folytatása a garanciája annak, hogy megelőzzük a többsebességes Európa kialakulását, és elemi érdeke a magyar állampolgároknak, mondhatnám úgy is, hogy az európai integráció folytatódása alapvető magyar érdek."

Orbánnak tehát nem a demokráciadeficit fáj, sokkal inkább az, hogy európai szinten nem tudja a kisebbségi véleményét mindent elsöprő többséggé alakítani úgy mint itthon. Ettől még nem ártatlan egotripről van szó. Pontosan ez a fajta félretájékoztatás, a felelősség áthárítása és a demagóg ellenségkeresés vezetett el a Brexitig is.

A brüsszeli merénylet után érdemes újra elgondolkodni azon, hogy tulajdonképpen mit akarnak elérni az újabb és újabb gyilkosságokkal a terroristák. Azt hiszem tulajdonképpen három dolgot.

Egyrészt olyan csapást akarnak mérni a nyugatra, amelyik alapvetően bebizonyítja, hogy a multikulturalizmusra, demokráciára, emberi jogokra épülő modell életképtelen. Egy iszlámellenenes, rendőrállamba csúszó, “keresztes” Európa ellenpólusa és nem alternatívája lenne a fundamentalista iszlám államoknak.

Másrészt cél az is, hogy meggátolják a Nyugat-Európában élő iszlám bevándorlók integrálását. Minél erősebb az iszlamofób hisztéria, annál nehezebb lesz a beilleszkedés, és annál több nyugati fiatal válhat a radikális iszlám terrorizmus hívévé. Ezért jó hír, hogy Belgiumban, akárcsak korábban Franciaországban, a kölcsönös elfogadást, az eddigieknél könnyebb integrációt hirdető hangok vannak nagy többségben.

Végül a terroristák célját szolgálja a menekültekkel szembeni hangulat szítása is. Ha azok előtt,  akik az Iszlám Állam elől menekülnek, Európa éppen az iszlám terrorizmusra hivatkozva bezárja a kapuit, az a radikális iszlám pozíciót javítja, mert azt üzeni, hogy az áldozatok nem számíthatnak a világ támogatására. Ez nemcsak az Európába készülő menekülőknek üzen, de azoknak a millióknak is, akik az Irakkal és Szíriával határos országokban várják, hogy hazatérjenek.

Akik tehát kollektív büntetést, a muzulmánok elszigetelését, korlátlan rendőri és titkosszolgálati ellenőrzést, a menekültek kizárását követelik, akik Európa szabadságát vennék el a képzeletbeli biztonság kedvéért, azok a terroristák forgatókönyvét követik.

Orbán 10 pontja nem több, mint egy meglehetősen gyenge színvonalú blöff. Ami használható benne, az eddig is létezett, ami meg eredeti szellemi termék, az csak ártana Európának. Úgy erősítené a határok védelmét, hogy gyengíti a közös határvédelmet, és úgy rendezné a menekültek érkezését, hogy neki ne kelljen részt vállalni benne.

A miniszterelnök 10 pontos menekültügyi javaslatát a mérsékel jobboldali pártokat tömörítő Demokrata Centrumpártok Internacionáléja ülésén terjesztette elő. Orbán, akiről ma már elég kevesen gondolják, hogy demokrata vagy éppen centrum politikus lenne, ebben a környezetben próbálta elhitetni, hogy ő birtokában van a menekült válság keménykezű, de mégis jogszerű és emberséges megoldásának. Nem sikerült.

A legfontosabb politikai üzenet a határok védelme, a kormányzati sulykoló szakmunkások is ezt emlegetik. Nézzük, mint tartalmaz ebben az ügyben a 10 pont.

Mindenki tartsa be a vonatkozó uniós szabályokat, javasolja egyrészt a magyar miniszterelnök, akinek kormánya ellen éppen a menekültügyi szabályok megsértése miatt folyik kötelezettségszegési eljárás. Másrészt pedig azt, hogy szerződés alapján az uniós határvédelmi ügynökség segítse ki  azokat a tagállamokat, akik nem tudnak megfelelni a kötelezettségeiknek. Csakhogy a Bizottságnak a jelenleg a Tanács és a Parlament előtt lévő javaslata a közös közös Európai Határ- és Parti Őrségről ennél sokkal erősebb, többek között azt is lehetővé teszi, hogy az uniós akár a tagállam kérése nélkül is átvegye a külső határ védelmét. Orbán tehát úgy erősíti a határok ellenőrzését, hogy gyengíteni igyekszik a határok védelmét erősítő javaslatot.

Ami meg a schengeni zónából való kizárást, mint a nem megfelelő (ki szerint?) együttműködés szankcióját jelenti, talán még a miniszterelnök is tud róla, hogy bizony az Unió külső határain vannak nem Schengen tag országok is, például Bulgária, aminek éppen Törökországgal van közös határa. Azt vajon nem kell őrizni?

Ami a javaslat további pontjainak többségét illeti, azokat a leginkább az köti össze, hogy ezek már Orbán nélkül is eszébe jutottak az Uniónak, na meg az, hogy a magyar kormány eddig nem nagyon törte magát a végrehajtásukban. Hogy néhány példát említsünk, a magyar határon engedtek tavaly nyáron sokezer menekültet azonosítás nélkül, és éppen Orbán jelentette ki, hogy Magyarországon nem lesznek a regiszráció céljait szolgáló "hotspotok". Szintén Orbán volt az, aki még egy kamu vétó belengetésével is próbálta megakadályozni a menekültügy szempontjából legfontosabb nem uniós országgal, Törökországgal való megállapodást. Legfeljebb annak örülhetünk, hogy ezekben az ügyekben Orbán mostanra annyira magáévá tette a közös európai álláspontot, hogy már úgy emlékszik,hogy ezek az ő saját ötletei.

Persze az egész kínos tornamutatvány valódi célja a szokásos belpolitikai használatú ködösítés. A dokumentum ismét összemossa az “illegális migránsokat” a menekültekkel és úgy tesz, mintha az, hogy egy ország biztonságos származási vagy tranzitországnak minősül-e, az csak elhatározás kérdése lenne (mennyire és kinek biztonságos például Törökország vagy Líbia?). A végén aztán oda jut, ahová mindig, hogy senkinek se kelljen kötelezően részt vállalnia a menekültek fogadásában.

Természetesen tudjuk, hogy a "kvóta" elutasítása, most, hogy  vasárnapi boltzár már elesett, a nemzet megmaradásának és függetlenségének legfontosabb vezérlő csillaga. Ettől még ez még nyilvánvaló képtelenség. Orbán egyrészt azt szeretné, hogy a menedékkérők az unión kívül nyújts be a kérelmét, másrészt viszont arra nincs válasza, hogy ha nincs áttelepítést, akkor mi történik azokkal a menekültekkel, akiket befogad az Unió.

Azt, hogy  ez az álláspont mennyire kínosan vállalhatatlan az is mutatja, hogy az erről szóló mondatot megpróbálták egy, a szabályos bevándorlásról, tehát teljesen másról  értekező pont végén elrejteni, a lehető leghomályosabb fogalmazással.

Orbán ettől a javaslattól aligha lesz befolyásos európai politikus, bármit is súg becsvágya és bármivel is hitegeti udvartartása. Az újabb ötletelése legföljebb az európai szélsőjobb köreiben vált majd elismerést.

A szlovák neonáci párt vezetője, emellett Orbán Viktor rendületlen támogatója. 

A szlovák választások nagy negatív szenzációja volt, hogy a Fico által szított nacionalista hiszti hullámain a parlamentbe jutott a Mi Szlovákiánk Néppárt fantizánevű szélsőjobbos alakulat. Ennek vezetője Kotleba, aki egy igazi, nem cukiskodó, egyenruhás neonáci. Cigánygyülölő, antiszemita, Európa és nem mellékesen magyar ellenes.

De érdemes arra is emlékeztetni, hogy ugyanez a Kotleba szíve teljes melegével omlott bele Orbán Viktorba és a magyar kormány menekültpolitikájába a nyáron. 

Orbán Viktornak tényleg vannak követői Európában. A neonácik.

Az európai csúcstalálkozók koreográfiájához hozzátartozik, hogy a jelen lévő tagállami fejesek győzelmi nyilatkozatokat tesznek, szigorúan a hazai sajtó számára. Ez alkalommal azonban a magyar kormányfő kissé túltolta a bicajt, ugyanis három helyen is tátongó űr támadt az általa elmondottak és a valós történések között.

1.  Menekültügyi következtetések

A hírek szerint Orbán nagy eredménynek tartotta, hogy a csütörtök este elfogadott zárónyilatkozatban az első helyre a határok védelmét és a migránsok tömegének megállítását helyezték. „Kimondtuk, hogy meg kell őket állítani, a külső határokat meg kell védeni.”

Csak, hát ezt nem most mondta ki az Európai Tanács. Például a szeptember 25-i rendkívüli tanács nyilatkozatában is szerepel: "kezelni kell a külső határainknál fennálló drámai helyzetet és meg kell erősíteni a határellenőrzést ezeken a határokon,", a júniusi tanácsi következtetések szerint pedig: "...az Unió külső határain  a határigazgatás megerősítésére van szükség ahhoz, hogy jobban fel tudjuk tartóztani az illegális migránsok egyre fokozódó áramlását."

Természetesen a többiek nem gondolják azt, szemben a magyar kormánnyal, hogy az európai menekültpolitika csak ebből áll. Így aztán az összes dokumentumban szó van még a menekültek elindulását kiváltó okok megszüntetéséről, a Törökországgal való együttműködésről, és bizony a menekültek legális befogadásáról és a már itt lévők újraosztásáról is. Nincs ez most sem másképp.

Orbán tehát nem ért el semmit, sőt olyan következtetéseket fogadott el maga is (a döntés egyhangú volt),  amiben az szerepel, hogy: "..valamennyi tavaly decemberben elfogadott intézkedést a lehető leggyorsabban végre kell hajtani, a migránsok Unión belüli áthelyezésére vonatkozó határozatokat, valamint a visszaküldést és a visszafogadást biztosító intézkedéseket is beleértve.". Magyarán szólva továbbra is priorítás a kvótarendszer működésbe hozása. A következtetés mellesleg roppan negatívan szól a nyugati-balkáni útvonalon történt koordinálatlan tagállami intézkedésekről (értsd kerítésépítés), és hangsúlyozza, hogy a menekültüggyel kapcsolatos intézkedéseket összehangolva kell végrehajtani. Mindez kb. pont az ellentéte annak, amit Orbánék csinálnak.

2. Brexit és a magyar munkavállalók jogai

Orbán szerint: "Megvédtük a legfontosabb európai elvet: egyetlen uniós polgárt sem lehet egy másikkal szemben hátrányosan megkülönböztetni."

Ez az állítás sem állja ki a valóság próbáját. Ugyanis amiben megegyeztek, az pontosan a diszkrimináció szentesítése: a britek 7 évre, lényegében minden különösebb feltétel nélkül korlátozhatják a külföldről érkező munkavállalók juttatásait. Emellett csökkenthetik azoknak a munkavállalóknak járó családi pótlékot, akiknek más országban élnek a gyerekeik. Ráadásul ez nemcsak az újonnan érkezőkre vonatkozik majd, hanem 2020-tól a korábban jöttekre is.

Orbán annyira nem ért el semmit, hogy a mostani feltételek ezeken a területeken rosszabbak, mint a csúcs előtt voltak. És ami még rosszabb: a családi juttatások esetében más tagállamok, köztük a németek is követik majd a brit példát.

Miniszterelnökünk lényegében nem is volt szereplője az ezzel kapcsolatos tárgyalásoknak. Ő ugyanis a bolgár és horvát kormányfővel tárgyalt, miközben pénteken az érdemi egyeztetések zajlottak. A fontos szereplők ugyanis nem vele, hanem a cseh miniszterelnökkel egyeztettek. Nagyon úgy néz ki, mint ha Orbánt a magyar munkavállalkók helyzeténél sokkal jobban érdekelte volna saját menekültellenes mániája.

3. Renzi és az uniós támogatások

Orbán önbizalmát ezek a kudarcok egyáltalán nem kezdték ki. Amikor Renzi olasz miniszterelnök felvetette, hogy ha keleti uniós tagállamok nem lesznek szolidárisak a többiekkel a menekültügyben, akkor ellenkező irányban sem nagyon várhatnak bőkezűséget az uniós költségvetésben, a puszták szilaj bikája foghegyről azt válaszolta: " Majd meglátjuk, ki hol lesz 2020-ban, és mit fog akkor csinálni.” 

Csakhogy Orbán ismét nagyot téved. A holland elnökség már idén elkezdi a 2020 után költségvetés tervezését. Hiába vár hát arra a magyar miniszterelnök, hogy csak az ő 30 évesre tervezett uralma tart majd addig, komoly ára lesz meglehetősen nagyratörő európai ambíciónak.Igaz ezt az árat nem ő, hanem az ország fogja megfizetni.

Egy lengyel EP képviselő magyarázza velük a képviselőknek, hogy áldás a lengyel demokráciára nézve a Jog és Igazság illiberális kormányzása. A Habony művekben sárgulnak az irigységtől.

Remélem kellemesen meleg hely.

Épületes látvány volt, amikor a nemzet függetlenségének nagy harcosa, Orbán Viktor Putin után most  a brit miniszterelnökbe omlott bele, akit kedélyesen csak Davidnek nevezett, mintha együtt őrizték volna a libát ifjúkorukban. Ezzel a kedélyességgel lényegében támogatást adott Cameronnak az Angliában élő magyarok diszkriminációjához és az EU szétveréséhez.

[caption id="attachment_7711596" align="alignleft" width="313"] MTI Fotó: Koszticsák Szilárd[/caption]

Miért ez a nagy barátság? Egyszerű a magyarázat. Mindkét politikus a nemzeti önzés és bezárkózás élharcosa Európában.

Cameron egyetlen célja az, hogy túlélje a saját opportunista népszavazási kezdeményezését. Tudja, hogy az EU-ból való kilépés hatalmas károkat okozna, de igent csak akkor mondhat, ha valamivel kielégíti a részben általa felszított idegen és Európa ellenes indulatokat. És ebben persze Orbán boldogan partner, hiszen ő is ugyanezt a politikai szemetet adja el.

Az az apróságot pedig, hogy Cameron élősködő idegenjei többek között éppen az Angliában dolgozó magyarok, úgy tűnik egyiküket se zavarta igazán. Orbán fő problémája az volt, hogy a magyar gazdasági kivándorlókat nehogy migránsnak hívják. Az persze alázatosan kérte, hogy a magyarokat ne diszkriminálják, és úgy tett, mintha nem értené, hogy Cameron javaslatainak lényege éppen ez. Szóval ismét csak a propaganda számít a tartalom helyett.

Magyarország számára viszont nemcsak ez veszélyes. Cameron ugyanis egy sor további javaslatot is tett, amelyeknek a célja a közös európai döntéshozatal gyengítése, vagy éppen az euró kötelező bevezetésének törlése (ami alól a britek eddig is fel voltak mentve). Egy gyenge EU talán a briteknek elfogadható lenne, de Magyarország számára komoly gondot okozna. Ez ugyanis azt jelentené, hogy a Európában nagy államok  egyeztetési kötelezettség nélkül diktálnának, a kisebb tagállamok érdekérvényesítő képessége jelentősen csökkenne. Ez persze Orbánt nem zavarja különösebben, sőt segíthet fenntartani a hatalmát és neki, rokonainak és strómanjainak azért jutna elég.

Cameron kedvére tett Orbánnak, ő meg továbbküldte Varsóba

[caption id="attachment_7711566" align="alignright" width="339"] Varsói újságárus (Reuters/NOL)[/caption]

Úgy tűnik, az Európai Bizottság elszánta magát arra, hogy aktiválja a jogállamot védő mechanizmust Lengyelország esetében. Ez abszolut indokolt, mert az új legyel kormány fénysebességgel távolodik az jogállamiság európai normáitól.

Arra viszont kíváncsi vagyok, hogy mivel magyarázza majd a Bizottság, hogy ugyanezeket a jelenségeket a közmédia és a titkosszolgálatok megszállásától az Alkotmánybíróság feltöltéséig, és hatáskörének korlátozásáig Magyarország esetében miért nem tartotta még a múlt hónapban sem a jogállamiság rendszerszerű megsértésének.

Az is izgalmas lesz, hogy az Európai Néppárt, amelyik mindent elkövetett Orbán megvédésére, mit tesz majd most, amikor az illiberális állam áldozata a saját lengyel testvérpártjuk is.

NOL: Minden ízében riasztó, amit a lengyel kormány csinál

Kiderült, hogy mindeddig félreértettük a magyar kormány menekültpolitikáját. Nagy szerencse, hogy a kormánybarát Magyar Időkben a szintén kormánybarát Alapjogokért Központ most megvilágított mindent.

Mint kiderült. a liberális mintaállamnak nem az a baja a kvótával, hogy idehoznak néhány száz menedékkérőt, hanem az, hogy a szerencsétlen menekülteket erőnek erejével elviszik magyar ígéret földjéről.

Ez az aggodalom teljesen indokolt, hiszen mindannyian emlékszünk, hogyan követelték a menekültek nyáron, hogy a kényelmes Keleti pályaudvaron maradhassanak, és ne toloncolják őket erőszakkal Németországba. A jogvédelmet az sem teszi szükségtelenné, hogy Magyarországon jelenleg csak néhány menedékkérő tartózkodik, őket viszont a kormány már jó előre lecsukta, hogy biztonságosan itt maradjanak.

A kormánypropagandát is félreértettük. Igazából azt akarták a plakátra írni, hogy a "Megvédjük az országba érkező menekülteket", csak sajnos a szűkös költségvetés miatt a vége lemaradt. Amikor pedig a kormány azonosítja a terrorizmus és bevándorlókat, akkor igazából arról a hatósági erőszakról van szó, amivel a szegény embereket erőnek erejével Franciaországba és Belgiumba kényszerítették.

Az is világos most már, hogy miért kellett mennie Hendének. Képes volt a butuska a szerb határra építeni a pengésdrótos kerítést, amikor az osztrák határra kellett volna, hogy ne rabolhassák el a menekülteket a labancok.

Biztosak vagyunk benne, hogy a fideszes bírókkal feljavított Alkotmánybíróság, amelyik eddig is megbízhatóan védte a diadalmas magyar jogállamot az állampolgárok jogaival és az ombudsman akadékoskodásával szemben, most is kellően határozottan lép majd meg szegény menedékkérőket az unióval szemben.

Nem is búcsúzhatnánk szemben az abszurd 2015-ös évtől.

Az Alkotmánybíróság borsot törhet az EU orra alá

Orbán mindig azt állította, hogy nem tesz mást, mint csak betartja az uniós szabályokat, sőt , hogy Magyarország az egyetlen amelyik betartja ezeket. Erre most mi derül ki? Az, hogy éppen a magyar menekültügyi jogszabályok azok, amelyek nem felelnek meg a közös uniós szabályoknak.

Többek között nem elfogadható az, hogy a menekültügyi eljárásokban nem biztosított a fellebbezés joga, a megfelelő fordítás, a tisztességes jogi eljárás, és hogy a fellebbezés elbírálása előtt kirakják a menedékkárőket az országból.

Ismét kiderül, hogy retorikával csak egy ideig lehet áthidalni a valóság és a propaganda közti különbséget. A magyar kormány nem Európa éltanulója, hanem sokszorosan bukott diák.

 Az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárást indít Magyarország ellen az ország menekültügyi szabályozása miatt

A Migszol arról, hogy mit tehet most az, aki szolidáris a menekültekkel.
http://www.migszol.com/blog1/megoldottuk-volna-a-menekult-valsagot

És most nem véletlenül nincs idézőjel.

"The light of God shone into the lives of activists, refugees, volunteers, servicemen, gays, conservatives, Muslims, vegans, journalists, liberals, and believers in that place."

http://calvarychapel.com/resources/article/view/more-than-words/

Mint írja Göncz Árpád „egy demokrata volt, aki segített Magyarországot kivezetni a diktatúrából. Az Árpádhoz hasonló emberek ritkák egy ország, sőt akár egy kontinens történelmében is. Olyan ember volt, aki erkölcsi meggyőződése erősségéből élt, és a mai napig inspiráció forrása".

http://europa.eu/rapid/press-release_STATEMENT-15-5788_en.htm

A fordítás

Így dicsekszik Brüsszelben a magyar kormány az uniós forrásokból megvalósult menekültügyi és határőrizeti programokkal, pédául a menekültek sikeres integrálásával.

Egy igazán szép történet. A kormány fellelkesedve a magyar-szerb határra emelt kerítés kétségtelen médiaértékétől, nemcsak a román és  horvát határra kezdett el kerítést építeni, hanem a szlovénra is.

Ezzel viszont van egy kis baj. Szlovénia ugyanis schengeni tagország, akárcsak (még) Magyarország. Így aztán elég nehezen elképzelhető, hogy egy ellenőrzés nélküli határon is falat építsenek, pláne mert a kormány állandóan a schengeni szabályok betartásának szükségességéről pakol (akkor is ha a Horvátország felől érkező menekültek esetében valójában fütyül rájuk).

Kiderült hát, hogy a szlovén GYODA-nak mennie kell, sürgősen el is bontották. De, hogy mégse legyen annyira és kínos a dolog, és hogy ne kelljen elszámolni azzal, hogy mire költöttek egy csomó közpénzt, kitalálták a megfelelő szöveget: igazából csak kísérlet volt. Nehéz elképzelni, hogy mivel kísérleteztek, mert alig hihető, hogy Tornyiszentmiklósnál  a talajviszonyok, az éghajlat vagy csillagok állása valamilyen különleges szögesdrót fektetési technika kifejlesztését tennék szükségessé.

Valószínűleg leginkább azzal kísérleteztek, hogy hátha Ljubjana és Brüsszel nem veszi észre a dolgot, ez a kísérlet nem sikerült lebuktak. Most pedig ezzel a magyarázattal újabb kísérletbe fogtak: újra hülyére lehet venni az egész országot? Kíváncsian várom az eredmény.

NOL: Tekercsekben áll a határon a szögestdrót

 MTI Fotó: Varga György