Orbán Viktor három brüsszeli füllentése

12741939_1217135288316270_2172708136941112604_n.jpgAz európai csúcstalálkozók koreográfiájához hozzátartozik, hogy a jelen lévő tagállami fejesek győzelmi nyilatkozatokat tesznek, szigorúan a hazai sajtó számára. Ez alkalommal azonban a magyar kormányfő kissé túltolta a bicajt, ugyanis három helyen is tátongó űr támadt az általa elmondottak és a valós történések között.

1.  Menekültügyi következtetések

A hírek szerint Orbán nagy eredménynek tartotta, hogy a csütörtök este elfogadott zárónyilatkozatban az első helyre a határok védelmét és a migránsok tömegének megállítását helyezték. „Kimondtuk, hogy meg kell őket állítani, a külső határokat meg kell védeni.”

Csak, hát ezt nem most mondta ki az Európai Tanács. Például a szeptember 25-i rendkívüli tanács nyilatkozatában is szerepel: "kezelni kell a külső határainknál fennálló drámai helyzetet és meg kell erősíteni a határellenőrzést ezeken a határokon,", a júniusi tanácsi következtetések szerint pedig: "...az Unió külső határain  a határigazgatás megerősítésére van szükség ahhoz, hogy jobban fel tudjuk tartóztani az illegális migránsok egyre fokozódó áramlását."

Természetesen a többiek nem gondolják azt, szemben a magyar kormánnyal, hogy az európai menekültpolitika csak ebből áll. Így aztán az összes dokumentumban szó van még a menekültek elindulását kiváltó okok megszüntetéséről, a Törökországgal való együttműködésről, és bizony a menekültek legális befogadásáról és a már itt lévők újraosztásáról is. Nincs ez most sem másképp.

Orbán tehát nem ért el semmit, sőt olyan következtetéseket fogadott el maga is (a döntés egyhangú volt),  amiben az szerepel, hogy: "..valamennyi tavaly decemberben elfogadott intézkedést a lehető leggyorsabban végre kell hajtani, a migránsok Unión belüli áthelyezésére vonatkozó határozatokat, valamint a visszaküldést és a visszafogadást biztosító intézkedéseket is beleértve.". Magyarán szólva továbbra is priorítás a kvótarendszer működésbe hozása. A következtetés mellesleg roppan negatívan szól a nyugati-balkáni útvonalon történt koordinálatlan tagállami intézkedésekről (értsd kerítésépítés), és hangsúlyozza, hogy a menekültüggyel kapcsolatos intézkedéseket összehangolva kell végrehajtani. Mindez kb. pont az ellentéte annak, amit Orbánék csinálnak.

2. Brexit és a magyar munkavállalók jogai

Orbán szerint: "Megvédtük a legfontosabb európai elvet: egyetlen uniós polgárt sem lehet egy másikkal szemben hátrányosan megkülönböztetni."

Ez az állítás sem állja ki a valóság próbáját. Ugyanis amiben megegyeztek, az pontosan a diszkrimináció szentesítése: a britek 7 évre, lényegében minden különösebb feltétel nélkül korlátozhatják a külföldről érkező munkavállalók juttatásait. Emellett csökkenthetik azoknak a munkavállalóknak járó családi pótlékot, akiknek más országban élnek a gyerekeik. Ráadásul ez nemcsak az újonnan érkezőkre vonatkozik majd, hanem 2020-tól a korábban jöttekre is.

Orbán annyira nem ért el semmit, hogy a mostani feltételek ezeken a területeken rosszabbak, mint a csúcs előtt voltak. És ami még rosszabb: a családi juttatások esetében más tagállamok, köztük a németek is követik majd a brit példát.

Miniszterelnökünk lényegében nem is volt szereplője az ezzel kapcsolatos tárgyalásoknak. Ő ugyanis a bolgár és horvát kormányfővel tárgyalt, miközben pénteken az érdemi egyeztetések zajlottak. A fontos szereplők ugyanis nem vele, hanem a cseh miniszterelnökkel egyeztettek. Nagyon úgy néz ki, mint ha Orbánt a magyar munkavállalkók helyzeténél sokkal jobban érdekelte volna saját menekültellenes mániája.

3. Renzi és az uniós támogatások

Orbán önbizalmát ezek a kudarcok egyáltalán nem kezdték ki. Amikor Renzi olasz miniszterelnök felvetette, hogy ha keleti uniós tagállamok nem lesznek szolidárisak a többiekkel a menekültügyben, akkor ellenkező irányban sem nagyon várhatnak bőkezűséget az uniós költségvetésben, a puszták szilaj bikája foghegyről azt válaszolta: " Majd meglátjuk, ki hol lesz 2020-ban, és mit fog akkor csinálni.” 

Csakhogy Orbán ismét nagyot téved. A holland elnökség már idén elkezdi a 2020 után költségvetés tervezését. Hiába vár hát arra a magyar miniszterelnök, hogy csak az ő 30 évesre tervezett uralma tart majd addig, komoly ára lesz meglehetősen nagyratörő európai ambíciónak.Igaz ezt az árat nem ő, hanem az ország fogja megfizetni.