Orbán Viktor aktuális nyári igehirdetéséből megtudhattuk, hogy olyan, mint az a bizonyos királyfi, neki is három bánata van. Csak éppen neki az Európai Unió működésével van baja.A lisszaboni szerződésnek azokat pontjait kritizálja, amelyek demokratikusabbá és működőképessé tehetik az EU-t.

Lássuk, hogy mit mond a Kárpát-Medence aktuális géniusza az EU működéséről (az európai menekültpolitika félremagyarázásával egy későbbi posztban foglalkozom). Orbán szerint demokráciaválság van (persze nem Magyarországon, hanem csak másutt Európában). Szerinte három rossz döntés született:  túl sok hatalmat kapott az Európai Parlament, a Bizottság politizál, pedig nincs demokratikus legitimációja, valamint  a Tanácsban többségi alapon is lehet döntéseket hozni. Vegyük sorba ezeket a panaszokat

A legegyszerűbb kérdés az Európai Parlament szerepe. Ennek 751 képviselőjét ugyanis közvetlenül az unió polgárai választják. Ha valaki tehát azt szeretné, hogy erősebb demokratikus ellenőrzés legyen az uniós döntések fölött, hogy a jobban érvényesüljön az európaiak akarata, akkor azt kell támogatnia, hogy a Parlament több jogosítványt kapjon. Éppen a polgárok nagyobb beleszólása miatt növelték meg az EP hatáskörét a lisszaboni szerződésben. Orbánnak persze van baja ezzel a parlamenttel. Itt ugyanis nem az ő mamelukjai vannak többségben, így aztán rendszeresen neki nem tetsző dolgokat fogadnak el, a legtöbb esetben amúgy a Fideszt is tagjai között tudó Európai Néppárt képviselőinek támogatásával.

Ami a Bizottságot illeti, annak pontosan olyan demokratikus legitimitása van, mint az Orbán kormánynak. A Európai Bizottságnak az Európai Parlament szavazott bizalmat, és a legtöbb szavazatot kapott pártcsalád, a Néppárt listavezetője lett az elnöke. Itt van még egy plusz garancia is: az elnököt ugyanis a tagállamok vezetői jelölték. Itt ketten szavaztak Juncker ellen: Orbán és a nem túl szép emlékű Cameron. A Bizottság ráadásul Orbán állításaival szemben a fontos politikai döntésekre csak javaslatot tehet, ezeket a tagállamokat képviselő Tanácsnak, és a legtöbb esetben a demokratikusan választott Parlamentnek kell jóvá hagynia.

 Orbán szerint az is nagy baj, hogy a Tanács, amelyben a tagállamokat képviselő miniszterek ülnek, bizonyos esetekben hozhat kétharmados döntések is. Ez a lépés a lisszaboni szerződés egyik legfontosabb újítása: megakadályozza, hogy egy-két tagállam meg tudja megbénítani az egész közösség működését. Orbán mellesleg ezzel az állításával azt is elismeri, hogy a Tanács hozhat ilyen döntést, miközben a magyar kormány az európai bíróságra beadott keresetében éppen ezt vonja kétségbe. A döntések tehát nem a magyar kormány háta mögött történnek, sőt maga Orbán is volt már, hogy támogatását adta a kvótával kapcsolatos nyilatkozathoz.

Ugyanakkor a tagállamok jogköreihez ragaszkodó Tanács, ma  a legnagyobb akadálya annak, hogy hatékony és főleg kellően gyors válasz szülessen olyan közös európai problémákra, mint menekültek érkezése vagy a terrorizmus. Orbán tehát, néhány hasonszőrű kollégájával azt játssza, hogy minden lehetséges módon akadályozza a közös megoldást, és közben az kiabálja, hogy Brüssszel nem képes eredményeket elérni.

A lisszaboni szerződést, amit most Orbán támad, nem marslakók dobták le egy űrhajóból. Ez a megállapodás  a tagállamok közötti hosszú tárgyalások után született meg, és a Magyar Országgyűlés ratifikálta először, 2007. december 17-én, 325 igennel, elsöprő többséggel. A szerződés ratifikálást a Fidesz és személyesen Orbán Viktor is megszavazta. A Külügyi Bizottság támogató véleményét a most is a miniszterelnök mellett feszítő Németh Zsolt ismertette, aki azt mondta. "Meggyőződésem az, hogy az integráció folytatása a garanciája annak, hogy megelőzzük a többsebességes Európa kialakulását, és elemi érdeke a magyar állampolgároknak, mondhatnám úgy is, hogy az európai integráció folytatódása alapvető magyar érdek."

Orbánnak tehát nem a demokráciadeficit fáj, sokkal inkább az, hogy európai szinten nem tudja a kisebbségi véleményét mindent elsöprő többséggé alakítani úgy mint itthon. Ettől még nem ártatlan egotripről van szó. Pontosan ez a fajta félretájékoztatás, a felelősség áthárítása és a demagóg ellenségkeresés vezetett el a Brexitig is.