Mindenesetre a hírek alapján valószínűnek tűnik, hogy Pokorni Zoltán a Fidesz alelnöke, oktatási kabinetjének vezetője, valamint a parlament oktatási bizottságának elnöke nemmel szavazott a saját kormánya által áterőltetett köznevelési törvényre. Pósán László, a bizottság alelnöke nem vett részt a szavazáson.
Még azt sem mondhatjuk (mondhatják) , hogy egyedi esetről van szó. A szakképzésről szóló törvény szavazásánál már Pokornival együtt 10 fideszes képviselő nyomta a nem gombot. Az egyébként szigorú pártfegyelemre épülő parlamentben ez igen erős gesztusnak számít.
Akkor is tiszteletre méltó következetesség Pokorni részéről a nem, ha nagyon nehezen tudta volna arcvesztés nélkül támogatni a törvényeket. Az előkészítés és a parlamenti vita során szakmai érvek sorával bizonyította, hogy az új jogszabályok átgondolatlanok és károsak. Dönteni kellett: vállalja szakmai hitelének elvesztését, vagy inkább kockáztatja azt, hogy saját párttársai tartják árulónak. A kisebb morális kockázatot választotta, tisztelet érte. Ha jól értjük, elsősorban az iskolaállamosítás feküdte meg a gyomrát.
Az igazán abszurd az a helyzet, amikor úgy jutott el a törvény a végszavazásig, hogy a Fidesz tekintélyesebb szakpolitikusait sem lehetett meggyőzni elfogadásáról. Egyszerűen győzött a Orbán véleménye, bármilyen érvvel szemben (Annál rosszabb a tényeknek). Hogy a törvény töretlen támogatását valóban a miniszterelnök lélektana alapozza-e meg (mint Ónody-Molnár Dóra véli), vagy egyszerűen rutinból mindent állami kézbe óhajt helyezni a nagy elődök nyomán, azt nem tudjuk. Az azonban biztos: Hoffmann Rózsa Matolcsyhoz hasonló korlátlan bizalmat élvez. Az eredmény is hasonló, csak éppen az reakció nem napok, hanem csak évek múlva érkezik majd meg.
Mindenesetre az oktatásügy szempontjából biztató, hogy vannak olyanok, akiknek van szakmai elképzelése és ezt erős ellenszélben is vállalják.
A többi néma csend.
