A rejtély megoldásához most kaptunk két kulcsot. Az egyik a Fidesz frakcióülésről kiszivárgó hír, amely szerint Orbán úgy hárította az szakmai ügyekben akadékoskodó Pokorni érveit: „Zoli, mondhatod a számokat, de én máshogy látom az életet”. Természetesen ehhez aztán megkapta a frakció nagy többségének támogatását is.
Hja, az élet nagy tanítómester. Dumálhat itt mindenféle világszervezet és hazai szakember arról, hogy az oktatás kiterjesztése, az alapképességek megerősítése, a méltányos közoktatás, a rugalmas, használható tudás és képességek megszerzése megtérülő beruházás. Szólhat adatok, pénzügyi és szakmai érvek egész sora az iskolák államosítása ellen, ha egyszer a nagy ember másként látja a világot.
Ha a tények nem zavarnak, akkor a képbe aztán már egyaránt beilleszkedik a testi fenyítés helyeslése, a szakiskola lerövidítése, a jegyző döntése az óvodába járásról (vajon milyen szakmai alapon), de akár kilenc osztályos iskolai is.
Megtudhattuk azt is, hogy mindennek komoly gazdasági alapja van. Matolcsy György, miután végképp rendbe rakta az ország pénzügyeit, ezúttal az oktatás világában is segít bölcs tanácsaival. Egy jobb sorsra érdemes amerikai könyv kapcsán arról értekezik, a tőle megszokott világos stílusban, hogy kövessük a kelet ázsiai siker példáit: "Terjesszük ki a középiskolai szakképzést, és emeljük a felsőfokú képzés minőségét, a műszaki képzés arányának növelésével." Ezzel a modellel csak az a baj, hogy Magyarország jövőjét Ázsia múltjában keresi. A kis és nagy tigrisek oktatásügye mára már lassan túl lép az egyoldalú műszaki orientáción és különösen a középfokú szakképzés favorizálásán. A japán ma az egyik legiskolázottabb társadalom és a többiek is rohamosan emelik az oktatás szintjét.
De hát nyilván ez is másként látszik a kormány szellemi magaslatairól.
