Minden évben külön izgalom, hogy a szokásos népi játékokon: az érettségi nehéz volt - könnyű volt - pont jó volt, rövid volt - hosszú volt - pont jó volt, erre számítottunk - másra számítottunk - semmire se számítottuk és így tovább, éppen ki sértődik meg politikailag.
Emlékezetes és tanulságos, hogy tavaly hogyan lett jobboldali botrány Spiró cikkéből. Idén (sajnos) a baloldal nyert. Épp kedvenc szerzőim (Dési és Fleck) nyomultak rá ezerrel arra, hogy szabad-e (az egyébként valóban humanizmusból erős deficitben szenvedő) Magyar Hírlap cikkét olvastatni az érettségin.
Azonban az egész kiindulópont téves: a magyar érettségi csak a konzervatív kánonban a "nemzeti önazonosság fontos építőköve" (Dési). A konzervatív nemzetfelfogásban van olyan, hogy hivatalos nemzeti kultúra, amibe az a cikk, újság, író kerülhet be, aki ezt kellően megérdemli.
Egy baloldali-liberális felfogásban a kultúra az sokszínű és nyitott valami. Az érettségi egy fontos vizsga, de nem nemzeti ünnep vagy szentmise. Náci szöveget nem adunk diák kezébe (máskor se), de egy szöveg értelmezését nem lehet megtiltani az alapján, hogy rokonszenves, ellenszenves, vagy éppen elviselhetetlen lapban jelent meg.
Baloldalinak lenni több, mint a jobboldali ellentéte.
