A program hiánya szabad utat nyit a politikai önkifejezés előtt az oktatásban is.

Szokatlan, hogy kormánypárti képviselők már a kormány megalakulása előtt vagy egy tucatni szellemes javaslatot nyújtanak be.

Rögtön az elején megérkezett két kedves régi ismerősünk, amelyekről már szóltunk ezeken az oldalakon is. Az első a BTK megígért módosítása, ami jól illik az egész háromcsapásos örületbe. Méltóképp fejezi ki azt a hiedelmet, hogy a nagyobb büntetés fenyegetése megóv a bűnözéstől. Ez ugyan utoljára Szent Lászlónak jött be, bár akkor még nem lévén sztatisztikaia, ebbenl se lehetünk biztosak. Viszont legalább jól hangzik, és bár nem eredményes, de túl nagy bajt sem csinál.

Sokkal komolyabb hatása van egy másik javaslatnak, amely a már szintén említett, egyházi iskoláknak való pénzosztás része. Ugyanis a kiváló KDNP-s honatyák módosítása (elég bonyolult megfogalmazzással)  megkönnyíti az önkormányzati iskolák egyházi kézbe adását. Ma ugyanis, ha az önkormányzatnak az pajkos ötlete támad, hogy átadja egy egyháznak az iskoláját, akkor még évekig ő fizeti az állam helyett a kiegészítő támogatást. Mostantól viszont lényegében szabad  a pálya. És roppant csúszos is: pár éven belül vidéki kistelepülések sora adja majd át iskoláját az egyháznak, a fizetés lehetőséget meg az államnak. És egyszer csak érkezik egy csinos, sokmilliárdos számla az oktatási minisztérium pótlékába, amit, nem lévén többletforrás, a többi iskola rovására kell kifizetni.

Szintén régi vitatéma a családi pótlék rendszere.  A hangzatos átnevezéseken túl, valójában a javaslat nem is annyira radikális. Előírja, hogy 50 óra igazolatlan hiányzás után a gyereket védelembe kell venni és a családi póltékot természetben nyújtani eseti gondnok felügyelete mellett. (Tehát nem vonják meg a családi pótlékot, ami a 1998-2002-es rendszerhez képest üdítő fejlődést).

A program hiánya szabad utat nyit a politikai önkifejezés előtt az oktatásban is.

Szokatlan, hogy kormánypárti képviselők már a kormány megalakulása előtt vagy egy tucatni szellemes javaslatot nyújtanak be.

Rögtön az elején megérkezett két kedves régi ismerősünk, amelyekről már szóltunk ezeken az oldalakon is. Az első a BTK megígért módosítása, ami jól illik az egész háromcsapásos örületbe. Méltóképp fejezi ki azt a hiedelmet, hogy a nagyobb büntetés fenyegetése megóv a bűnözéstől. Ez ugyan utoljára Szent Lászlónak jött be, bár akkor még nem lévén sztatisztikaia, ebbenl se lehetünk biztosak. Viszont legalább jól hangzik, és bár nem eredményes, de túl nagy bajt sem csinál.

Sokkal komolyabb hatása van egy másik javaslatnak, amely a már szintén említett, egyházi iskoláknak való pénzosztás része. Ugyanis a kiváló KDNP-s honatyák módosítása (elég bonyolult megfogalmazzással)  megkönnyíti az önkormányzati iskolák egyházi kézbe adását. Ma ugyanis, ha az önkormányzatnak az pajkos ötlete támad, hogy átadja egy egyháznak az iskoláját, akkor még évekig ő fizeti az állam helyett a kiegészítő támogatást. Mostantól viszont lényegében szabad  a pálya. És roppant csúszos is: pár éven belül vidéki kistelepülések sora adja majd át iskoláját az egyháznak, a fizetés lehetőséget meg az államnak. És egyszer csak érkezik egy csinos, sokmilliárdos számla az oktatási minisztérium pótlékába, amit, nem lévén többletforrás, a többi iskola rovására kell kifizetni.

Szintén régi vitatéma a családi pótlék rendszere.  A hangzatos átnevezéseken túl, valójában a javaslat nem is annyira radikális. Előírja, hogy 50 óra igazolatlan hiányzás után a gyereket védelembe kell venni és a családi póltékot természetben nyújtani eseti gondnok felügyelete mellett. (Tehát nem vonják meg a családi pótlékot, ami a 1998-2002-es rendszerhez képest üdítő fejlődést).

Csakhogy a rendszer nagy része ma is müködik: a védelembe vett gyerek esetén (a tankötelezettség nem teljesítése a védelembe vétel egyik oka) a családi pótlék fele elvonható, és csak megfelelő feltételekkel, gondnok felügyeletével lehet elkölteni. Ehhez képest a javaslat egyértelműbbé teszi a feltételt, am nagyobb biztonságot nyújt. Azért így is kiváncsi vagyok, melyik tanerő meri beírni az 50. órát. A javaslat másik fele alig hoz változást attól eltekintve, hogy immár a teljes összeget az okos hivatal költheti el a buta polgár helyett.

A konstrukció nem ördögtől való: minden bonyodalma ellenére nagy előnye, hogy közvetlen összeköttetést teremt az iskoláztatás és családtámogatás között, így ösztönző hatása lehet, különösen, ha nem hivatalnok gondnokok, hanem szociális szakemberek állnak majd a családok mellett.

A természetbeli juttatás viszont életveszély. A mostani javaslathoz képest a szociális kártya maga a megtestesült társadalmi szolidaritás. A törvényalkotó jobban tudja mi kell a gyereknek: "ruházat, tanszer, élelmiszer, tápszer, gyógyszer, gyógyászati segédeszköz, tanulóbérlet és a gyermek korának megfelel ő készségfejlesztő eszközök".

És, ha fűteni kell, vagy villanyszámlát fizetni? Akkor a gondnok házhoz viszi a kilowattokat? És ha elviszi az árvíz a vályogházat? A szerző packázó hivatalokat, megalázó könyörgést, és persze zsíros önkormányzati közbeszerzéseket lát maga előtt.

Ehhez képest könnyű villámtréfa a negyedik javaslat. A neves előterjesztők országgyűlési határozatban kérik fel a saját, még meg sem alakult kormányukat, hogy most már azonnal tegye újra kötelezővé a jogosítványhoz az általános iskolai végzettséget. Ez megint csak szimbolikus lépés: ösztönzi a diákok az általános iskola befejezésére, esetleg a felnőttet a pótlására. Az indoklás viszont elég vicces, mert a közlekedésbiztonságra hivatkozni finoman szólva is aránytévesztés. Ezen az alapon a Forma 1-es pilótákat az atomfizikai kutatóból és a zeneakadémiáról kéne toborozni. A legfurcsább azonban az, ez az egészet Kósa Lajos vagy Pokorni Zoltán nyilván egy kávé mellett is elintézhette volna a jövendő közlekedésért felelős miniszterrel (bár, hogy az ki lehet az új szerkezetben, fogalmam sincs).

Láthattuk, egyik javaslat sem olyan, ami nem bírt volna még ki néhány hetet. Inkább politikai akcióról van tehát a szó. Ha a kormány nyújt be egy javaslatot, akkor bőségesen kell egyeztetni kormányon belül és kormányon kívül, ami hosszadalmas és strapás, viszont módot ad a különböző szempontok és érvek megfontolására. A gyorsan benyújtott "maszek" indítványoknál viszont a politikai szándékot nem korlátozza ilyesfajta szakmai macera vagy éppen a józan ész.