A szegregált oktatás szükségszerűen rosszabb minőségű? Az integráció tönkreteszi az oktatás minőségét?  A hátrányos helyzetű gyerekeknek is jobb, ha külön nevelik őket? Mi ez az egész, nagy izgalom az együtt vagy külön nevelés körül?

Vizsgáljuk meg néhány gyakran elhangzó vélemény igazságtartalmát, kizárólag a kutatások tükrében.

A szelektáló oktatási rendszerek magasabb minőségűek?

Nem.

A PISA vizsgálatok eredménye ismét azt mutatta, hogy azok az országok sikeresek az oktatásban, ahol kicsi az iskolai közötti különbség. Magyarország ebből a szempontból nagyon rosszul áll: ez az a fejlett ország, ahol a szülők társadalmi helyzete leginkább meghatározza a tanulók eredményét.  Ennek következménye aztán az, hogy az elmúlt évek viszonylagos javulása is csak közepes eredményre elég. Ráadásul ez afféle kegyelemhármas, olyan átlag, amelyik elfedi a nagyon gyenge teljesítményeket

Jobb-e a hátrányos helyzetű diákoknak az elkülönített oktatása?

Nem.

Egyszerűen azért, mert azonos feltételek mellett is sokkal kisebbek az elvárások. Alacsony az elvárása a környezetnek ("attól az iskolától szép, hogy a szakiskolába bekerülnek a gyerekek"). Alacsonyak a szülői elvárások ("azért irattuk ide a gyerekek, mert ezt biztos elvégzi"). Ami még fontosabb: a tanári elvárások is alacsonyabbak - ez pedig nagyon nagy hatással van az oktatás eredményességére. Ezt olyan típusú kísérletekkel tudták a kutatók igazolni, ahol egy egy iskola véletlenszerűen kiválasztott diákjairól azt mondták a tanároknak, hogy valamilyen szempontból tehetségesebbek, mint a többiek. Csodák csodája, ezek a diákok aztán tényleg sokkal jobban teljesítettek, egyszerűen azért, mert a tanárok másképp kommunikáltak velük. További részletek a tanári elvárások szerepérő.

Most képzeljük el ezt egy olyan iskolában, ahova csupa olyan diák jár, akiket a széles társadalmi környezet nehezen oktathatónak tart: milyenek lesznek az elvárások? A problémás gyerekek iskolában a gyerekek jó eséllyel tényleg problémások lesznek. És persze szó sincs egyenlő feltételekről: a szegregált városi vagy kistelepülési iskoláknak van a legkevesebb pénze, felszerelése, és van a legkisebb esélye megtartani a jó tanárokat. A szegregált iskolában tanuló diák tehát eleve rosszabb minőségű oktatást kap, ahol a legnagyobb a szükség, ott a legkisebb a segítség.

Árt-e az elérő képességű diákból álló osztály a jobb képességű tanulóknak?

Nem.

 Nahalka István 108 féle módon hasonlította össze a homogén és heterogén osztályok teljesítményét a kompetenciamérésen. Ebből összesen négyszer tapasztalta, hogy a csak az egyforma diákból csoport eredményesebb volt, az összes többi esetben a jó képességű tanulók teljesítménye is jobb, vagy legalább azonos volt a vegyes  osztályokban.

Hasonló eredményt hozott a kimondottan az integrációs programok szakmai eredményességét vizsgáló kutatás is. Azt mutatta, hogy az integráció, megfelelő szakmai feltételekkel nem csak a hátrányos helyzetű diákok eredményét javította, hanem a többiekét is. Ennek oka többféle lehet, de aligha nagy tévedés, ha feltesszük, hogy az iskolában kialakult, a diákra jobban figyelő pedagógiai kultúrának is szerepe van benne. Mert minden diák "másmilyen", csak ez nem mindig olyan nyilvánvaló, mint a roma, vagy a szegény diákok esetében.

Járható út-e az integráció?

Igen.

A kutatási eredményeket időnként félreértik, sőt néha  szándékosan félremagyarázzák. Ennek ellenére kimutatható, hogy a szegregáció felszámolása járható út. Az elmúlt időszak integrációs programjai valóban elértek némi haladást. Az integráció nem könnyű: sok pénzre van szükség és főleg szakmai segítségre annak érdekében, hogy a pedagósusok hatékonyabban dolgozzanak. Gyakran teljenen új godolkodásmódra van szükség az iskolában és a társadalmi környezetben egyaránt. A szegregáció felszámolása nem a megoldás, hanem feltétele az értelmes megoldásoknak.

Sajnos a közoktatási törvény koncepciója, magasságiszonyos struccként fúrja fejét a homokba, sőt még ront is a helyzeten. Ha azonban jelenlegi kép nem változik, sőt az addigi eredményeket is sutba vágják, annak katasztrófálisak lesznek a következményei az oktatás egészére nézve.

Az integráció nem könnyű, de hosszú távon megéri. Keneddy mondta annak idején az mondt a Holdra szállásról:

"Mi nem azért akarunk a Holdra jutni ebben az évtizedben, mert az könnyű, hanem azért, mert nehéz. Ez a célkitűzés lesz képességeink igazi próbája és mércéje. Elfogadjuk a kihívást, nem odázzuk el a dolgot és az a szándékunk, hogy győzzünk.”