Hoffmann Rózsa bemutatkozott az Európai Parlamentben. A találkozó elfogadhatóan sikerült, attól eltekintve, hogy a látszat kedvéért egyszerűen miniszterként mutatták be az államtitkárokat, (szerencsére nem szenátorként). Jól megtanulta a a házifeladatot.

A bizottsági ülésen az "oktatási miniszter" precízen felmondta a közös európai kötelezőket: Hoffmann Rózsa: Európai tehetségnap bevezetését javasolja a magyar kormány - Inforádió

Ebben persze nem az érdekes, amit ügyes sajtócsalétekként bedobott és a magyar sajtó is felkapott, az európai tehetségnap bevezetéről. Ebből vagy lesz valami, vagy nem, de nem igen fogja megrázni az európai oktatást. Sokkal fontosabb, amit az oktatás alátalános kérdéseiről mondott, különösen, ha összehasonlítjuk az elveket a kormány gyakorlatával.

Hogy is van ez?

Brüsszelben: a kisgyerekkori nevelés fontossága,
Budapesten: az óvoda időtartalmának rövidítése.

Brüsszelben: a korai iskolaelhagyás visszaszorítása,
Budapesten: a "renitens" tanulók kizárása, rövidebb tankötelezettség, "felzárkoztató osztályok".

Brüsszelben: a diplomásoknak lesz több munkahelye,
Budapesten: kevesebb hely a felsőoktatásban.

Brüsszelben: növekvő mobilitás,
Budapesten: Bologna visszafordítása.

Brüsszelben: aktív állampolgárságra nevelés,
Budapesten: hallgatói képviseleti jogok korlátozása.

Visszafogottan foglalkozott a roma ügyekkel. Ellentmondás itt is van, mert ha a kormány szerint ez szociális kérdés, akkor nem teljesen világos, hogy mivel foglalkozik majd a erőltetett európai roma stratégia. De hát ez még mindig jobb, mint Balognak a szegregált oktatást támogató, Románia és Bulgária schengeni tagsága ügyében a kormány hivatalos álláspontját is keresztező mondókája (aki mellesleg egy meglehetősen rosszízű kiszólást is megengedett magának ).

Természetesen itt is megkapta a kormány a szokásos demokrácia deficit miatti krítikát is, ezúttal a filozófusok elleni eljárások miatt. A fő baj az, hogy Európában a tetteknek lesz igazán súlya. És ebből a szempontból nem túl jó a helyzet.