Lenyűgöző eredményt hozott a gondos kormányzati munka. Fél év szerencsétlenkedés után végre készült egy valamire való dokumentum a hányatott sorsú leendő felsőoktatási törvényről. Ezt persze zömmel azok hozták össze, akikkel kezdeni kellett volna: a rektorok és  hallgatók képviselői.

Az egész történetet nem érdemes visszaidézni, pláne mert mára  gyakorlatilag már csak az elvesztegetett félév emléke és  kölcsönös bizalmatlanság maradt a kormány eredeti terveiből. További szomorú részletek itt.

Mostanra lényegében az oktatási államtitkárság kihagyásával, ámde gondosan kiválasztott rektorok és hallgatói képviselők részvételével elkészült egy problématérkép és  az alapelvek gyüjteménye, ami megalapozza a további munkát. Ráadásul ha a munka részletei nem is, a végeredmény nyilvános. Nézzük hát, mit tartalmaz az a papír, ami állítólag a törvény alapja lesz.

Kevésbé fontos a "problématérkép". Kétségkívül jó gyűjteménye a felsőoktatás szereplői által érzett nehézségeknek, a kevés pénztől a csökkenő diáklétszámig. Csak éppen az hiányzik belőle, amit szakszerű oktatáspolitikának nevezünk: a problémák tény- és adatszerű bemutatása. Pedig lenne miből, például a bolognai alapszakok problémáiról van már kutatás.

Összességében a felsőoktatás ismerői számára kevés újdonságot tartalmaz. Nagyon új viszont a hangnem:messze áll az államtitkárság gyenge minőségű, szörnyű felsőoktatásról szóló víziójától, ami kizárólag a sürgős állami megmentésre vár.

Érzékelhető a kormány és a felsőoktatási szereplők közötti alkudozás is a szövegen: például annál a szemérmetes mondatnál, amely az esetleg, talán, egyes területeken szükséges többletforrásról beszél.

Izgalmasabb a 15 pontos "alapelvek". Ennek preambuluma jól kifejezi a lényeget: egyszerre hivatkozik a Nemzeti Együttműködés Programjára (gyengébbek kedvéért ez a kormányprogram, amiben gyakorlatilag szó sincs a felsőoktatásról) és az Európai Felsőoktatási Térség és az Európai Unió dokumentumaira (köztük a Bolognai Nyilatkozatra) . A 15 pont lényege egy Európában szokásos felsőoktatás politikának a mai kormány szája ize szerinti kiszerelése. A tartalom  nagyon különbözik a korábbi kormánytervektől.

Néhány példa: a tanuláshoz való jog, szemben a felsőoktatás szűkítésével. A minőség az intézményrendszer minden szereplőjének feladata, és nem a szigorú kormányirányítás garantálja csak. Teljesítménymutatóhoz kötött, és önálló gazdálkodást ösztönző finanszírozás a kormányzati centralizáció helyett.Széles körű szakmai és gazdasági autonómia. A szociálisan hátrányos helyzetű hallgatók a tehetséggondozás célpontjai. És főleg: a bolognai rendszer támogatása, a hivatkozásban és  képzési rendszer leírásában egyaránt.

Megmaradt az oktatási államtitkárság értelmesebb gumicicái közül is néhány, mint a főiskolák és egyetem megkülönböztetése, az osztatlan tanárképzés, vagy a normatív finanszírozás gyengítése (bár nem derül ki, hogy a tervezett teljesítménymutató alapú finanszírozás ettől miben tér el), de  a koncepció nem ezekre épül.

Az is érdekes, hogy jól láthatóan minden asztal mellett ülő kérhetett valamit, így került egymás utáni pontba a nemzetközileg elismert egyetemek többlettámogatása és a vidéki felsőoktatási intézmények vonzóbbá tétele - mindkettő fontos cél, de lényeg épp az, hogy hogyan lehet a két szempontot hatékonyan összeegyeztetni. Összességében azt mondhatjuk, hogy ez az anyag, néhány sallangtól egy fontos hiánytól eltekintve akár az előző kormány alatt is születhetett volna. Lényegében folytatja az a fejlesztő munkát ami az előző kormányok (Magyarig és Pokorniig) visszamenőleg elkezdtek.

Ami igazán feltűnő, hogy kimaradtak a szövegből a hallgatók. Az persze jó hír, hogy legalább már nem ők a felsőoktatás minőségének fő ellenségei. De a hallgatói képviseletről, vagy a hallgatók minősítéséről, a vizsgák számáról és a hasonló, nagy vihart kavart ügyekről csak annyit tudunk meg, hogy "A hallgatói jogok és kötelezettségek kiegyensúlyozottsága vitatott." Rosszul teszi a HÖOK, ha most elégedetten hátradől, hogy beengedték a nagyok közé játszani: még sok érdekesség lehet a konkrét tervezetben.

És tulajdonképp itt a fő kérdés. Ebből az általános szövegből még bármi lehet, pláne, mert úgy tűnik, a kormány oktatáspolitikusai továbbra se nagyon jutnak dűlőre egymással.