Azt hihetné az ember, hogy Hoffmann Rózsa Magyar Bálint követőjévé vált, amikor a hat és nyolcosztályos gimnáziumok, illetve a kéttannyelvű iskolák visszaszorítását kezdeményezi a közoktatási törvényjavaslata. A mostani javaslat célja azonban nem a korai szelekció visszaszorítása. Épp ellenkezőleg az a következménye, hogy erősödik a felvételi nyomás, és a kevesebb (és nagyobb részben egyházi) iskolába biztosan csak válogatott középosztálybeli gyerekek kerülhetnek be. 

Magyar Bálint következetesen képviselt véleménye volt, hogy a nyolc osztályos gimnáziumokat meg kell szüntetni. Közel két éve benyújtott javaslata 2010-től teljesen megszüntette ezt az iskolatípust.  Ennek oka nem az, hogy a szerkezetváltó (szerkezettörő) iskolák veszélyeztetnék az oktatási rendszer egységét (mint néha elhangzik), valójában ezekben az iskolákban a létszámnövekedése már rég megállt. 

Van azonban három  káros mellékhatásuk.

Pedagógiailag tönkreteszik az általános iskolát, hiszen a gyerekek egy része először a nyolcosztályos, majd a hatosztályos felvételire készül, és így meglehetősen nehéz egyben tartani az osztályokat. A diákoknak sem túl jó a folyamatos felvételizéssel járó stressz és adott esetben a kudarc. Végül egy korai, erős felvételi mindenképpen csökkenti az oktatás méltányosságát is, hiszen minden adat és tapasztalat alapján sokkal jobb esélyekkel indulnak ezeken, és kerülnek be a módosabb családok gyermekei a jobb képzést nyújtó iskolákba. Tegyük hozzá, hogy Magyar a hatosztályos iskolákra nem haragudott, sőt ezeket akarta általánossá tenni.A két tannyelvű iskolák inkább pénzügyi szempontból kerülnek időnként a célkeresztbe.

Lényegesen magasabb normatívát kapnak, mint a "normál iskolák" és bizony eszébe jut egynémely pénzügyesnek, hogy ezt másra is lehetnek költeni. Ez nem teljesen alaptalan, hiszen  a kéttannyelvű iskolába járók aránytalanul drágább (és hasznosabb) képzést kapnak, mint a többiek. Elképzelhető lenne olyan megoldás, amelyik ez a "prémium szolgáltatást" nem a költségvetéssel, hanem a fenntartóval vagy a szülővel finanszíroztatja meg - ennek következménye épp a szegényebb diákok (további) kiszorulása lehetne. A megoldás módja  inkább az általános nyelvoktatás javítása, ez el is kezdődött a nyelvi előkészítő évfolyamok bevezetésével, a takarékossági javaslatot pedig elvetették, a nyolcosztályosok megszüntetéséhez hasonlóan.

Éppen ezért meglepő, hogy a most nyilvánosságra hozott koncepció meglehetősen szigorú feltételeket tartalmaz, ami a hat és nyolcosztályos illetve kéttannyelvű képzés jelentős szűküléséhez vezethet. Legalább kétszeres túljelentkezés, harmadik, illetve negyedik idegen nyelv, országos tanulmányi versenyen való kötelező indulás minden diáknak, legalább két kötelező emelt szintű érettségi, az átlagot érdemben meghaladó érettségi és kompetenciamérés eredmények. Hasonló a helyzet kéttannyelvű iskolákkal is, ahol többek között 90 százalékban legalább négyes tantárgyi érettségit írnak elő.  Nyilvánvaló, hogy a követelmények a ma ilyen formában működő és értékes iskola számára teljesíthetetlenek. Az új zászlóshajó, a Főváros például már előre is szaladt, és úgy tűnik a nyelvi előkészítő évfolyamokat is meg akarja szüntetni.

A feltételek egy része némi adminisztratív kreativitással teljesíthető. Ha az iskola léte múlik rajta, nyilván  minden gyereket kényszerítenek majd az versenyrészvételre, és az érettségi eredmények is megfelelően alakulnak majd. A felvételi arányszámokat is fel lehet esetleg tornászni némi általános iskolai segítséggel. Az adatok jó része, csak hosszú évek múlva mérhető majd érvényesen. De nem kétséges, hogy legalább is jelentősen megnehezedik a majd az ilyen iskolák élete, és sok intézmény fog naponta a megmaradásért küzdeni.

Jogos a kérdés: az elitista oktatási kormányzat miért támadja az elitnek tekintett iskolákat, pláne, hogy Hoffmann Rózsa maga is részt vett az első nyolcosztályos gimnázium megalakításában?

Nos nem erről van szó. Valójában a konkurenciát akarják csökkenteni. A szerkezetváltó és kéttannyelvű iskolák megritkítása még inkább kiemelt helyzetbe hozza  a megmaradókat. Új intézménynek később esélye sem lesz bekerülni a zárt klubba. Kik lesznek a nyertesek? Egyrészt néhány nagy tekintélyű intézmény, aki eddig is teljesítette a feltételeket. Másrészt pedig az egyházi iskolák, akik a szegény önkormányzatoktól független finanszírozással sokkal könnyebben tudnak manőverezni. Az sem lenne meglepő, ha valamilyen "speciális szabályozás" mentesítené őket a feltételek alól, így az elitoktatás nagy része egyházi kézbe kerül. Ha jó iskolát akarsz majd a gyereknek, nem árt a plébános ajánlása.

A következmény világos, és éppen ellentétes a korábbi célokkal: még az eddigieknél is keményebb verseny folyik majd a kevesebb helyért, szétzilálva az iskola munkáját, és megterhelve a gyerekeket. A  jobban finanszírozott, szelektív iskolák pedig még inkább a társadalmi elit gyerekei számára állnak majd nyitva, növelve az oktatási rendszer igazságtalanságát.