Ha már évértékelő újraértékelő sorozatba kezdtem az Obama beszéddel most sem hagyom ki az alkalmat, hogy elmerengjek egynémely politikai mondatok szakmai értelmén. 

Az terveztem, hogy megteszem ezt a miniszterelnöki évnyitóval is, de az a mondat, hogy "Ezért azt kérem, hogy az ideológiai szemüvegét mindenki hagyja otthon, amikor az oktatás kérdéséről fogunk vitázni, és inkább a saját gyermekei és unokái fényképét hozza magával." inkább lírai, mint szakpolitikai értékkel bír.

Nézzük, többre jutunk-e a Gyurcsány beszéddel?

 A rétor röviden elintézte a jelenlegi kormányzat oktatáspolitikai törekvéseit:

"A foglalkoztatás-növelésnek hosszabb távon a jobb oktatás, a jobb képzés lehet a feltétele. De mondjuk el a kormánynak, hogy attól nem lesz jobb az oktatás, ha az oktatási államtitkár fundamentalista konzervatív meggyőződésből kaszárnyát csinál az iskolából, katonát a tanulóból, ideológiai nevelőtanárt a pedagógusból.

Ehelyett a gyereknek több bátorítás és segítség, a pedagógusoknak több szakmai támogatás és elismerés, az iskolának stabil környezet, nyugalom és szabadság kell. Az ideológiai nyomulást feladva, vissza kell térni a tudományra épülő pedagógiai programokhoz, eljárásokhoz és módszerekhez.

Mint a blog olvasói tudják, tőlem nem áll távol ez az értékelés (bár, ha kaszárnya, akkor inkább kiképzőörmester). Azt viszont jó lenne tudni, hogy mik is ezek a tudományra épülő pedagógiai módszerek. Lett volna miből válogatni, hiszen a Gyurcsány kormány idején történt meg a kompetencialapú oktatás és az integrációs pedagógiai rendszer széles körű elterjesztése, a Zöld Könyv pedig egy sor további további fontos javaslatot is tartalmaz.

Nézzük tovább:

"Az oktatás, a képzés kulcsa a tanár és a pedagógiai módszer. A következő években újra kellene szervezni, és meg kellene erősíteni a pedagógiai módszertani központokat, általánossá kellene tenni a teljesítménymérés és értékelés rendszerét, szükség lenne a pedagógusok munkáját segítő iskolai oktatási-nevelési asszisztenciára, és költségvetési forrásokból az évtized végéig fokozatosan és folyamatosan, minden évben az inflációt pár százalékponttal meghaladóan növelni kellene a pedagógusok bérét.

Arra törekedjünk, hogy a legjobb képességű gimnazisták válasszák a pedagógus pályát, a pályán levők pedig mindenben érezzék: az ország sokra tartja és megbecsüli a munkájukat."

A szövegnek két lényegi eleme van. Az egyik a módszertani támogatás, mérés, értékelés rendszerének kiépítése (az Oktpolcafe ennek módjáról értekezik részletesen). Ez ma egy korszerű oktatási politika alapjának tekinthető.

A másik fontos elem a pedagógus pálya presztízsének növelése. A legjobb képességű fiatalok pályára csábítása és a megbecsülés kifejezése nemes cél, és nem is egyszerűen közérzeti kérdés. Tudható, hogy a pedagógusok minősége az oktatás minőségét legjobban meghatározó tényező. Érdemi javuláshoz azonban a "pár százalékpontos" béremelés aligha elég. Új, minőséget ösztönző bérrendszerre, és különösen a pályakezdő bérek (relatív) pozíciójának érdemi javítására van szükség (mint ezt a Zöld Könyv és nyomában az Új Tudás program javasolt). Az elmúlt év egyoldalú parancshirdetései után az is fontos, hogy újfajta partnerség épüljön fel a kormányzat és az oktatás szereplői között.

Egy ilyen beszéd szakpolitikai terjedelme korlátozott, de egy téma nagyon hiányzott. Nem lehet úgy beszélni az oktatásról, különösen balról, hogy ne essen szó a magyar közoktatás legnagyobb problémájáról, a rendszer méltánytalanságáról és a hátrányos helyzetű diákok esélyeinek növeléséről.

Nagyon lényeges, hogy  a beszéd tartalmaz pénzügyi elköteleződést is:

"Azzal szeretném kezdeni, hogy mire adnék több pénzt. Csak három területre: közfoglalkoztatásra, oktatásra, a tudomány és a kultúra világára."

Ez rendben van. Szinten minden modern politika alapállítása a foglalkoztatás növelése és az oktatásba, tudományba, kultúrába való befektetés. Persze aztán kormányon nem mindig így történik. Ennek a mondásnak a hitelét valamelyest növeli, hogy a beszéd más részeiben  nem sorolt mellé még másik száz fontos kiadási területet,  (sőt jelezte, hogy például egészségügyre nincs több költségvetési pénz), és jelezte a lehetséges forrást (a magas jövedelmeket és 100 millió forint feletti vagyon magasabb adója).

Egy ellenzéki politikus persze viszonylag könnyen beszélhet értelmeseket. Az igazi kérdés az, hogy sikerül-e az az ötletek mögé komoly és megalapozott szakpolitikai alternatívát építeni, és aztán, ha úgy adódik, kormányon megvalósítani.

Szolg. közl.:

A témához nem tartózó a "Gyurcsányt a Pokolba/Mennybe/börtönbe/kormányba" típusú hozzászólásokat moderálni fogom. Politikai ámokfutásra vannak más fórumok.