Nem ártana elolvasni  az OECD jelentésének Magyarországgal kapcsolatos megállapításait mielőtt a kormány úgy érezné, hogy a tekintélyes nemzetközi szervezetnek is mi mutatjuk a jó példát. Például az OECD a szelektív iskolaválasztás későbbre helyezését javasolja, ami nem nagyon fér össze a tankötelezettség csökkentésével és az előrehozott, rövid szakképzéssel

Magyarország követi azt a gazdaságpolitikát, amelyet a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) "Út a növekedéshez" című kiadványában megfogalmaz, azaz strukturális reformokkal csökkenti az adósságállományt - mondta Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter a kiadvány csütörtöki bemutatásán. "Ez a Széll Kálmán Terv lényege" - tette hozzá.

Követjük az OECD által ajánlott gazdaságpolitikát.

Szép dolog az önbizalom, ami azonban az oktatásügyet érinti csak meglehetősen felületes érintkezés van az OECD ajánlásai és a jelenlegi folyamatok között.

Miért is fontos ez? Az OECD az utóbbi évtizedben egyre nagyobb szerepet játszik az oktatással kapcsolatos döntések megalapozásában. A sokat emlegetett PISAvizsgálat és a kevésbé felkapott de szintén nagyon fontos felsőoktatási és felnőttképzési vizsgálatok egyre fontosabb összehasonlítási alapot jelentenek. Elsősorban azért lényegesek a megállapításai, mert az oktatás hasznosságára koncentrálnak.

Nézzük vázalatosan mi a helyzet az mostani rövid tanulmány oktatási ajánlásaival:

• Javítani kell a roma gyerekek óvodáztatási arányait - a kormány elvben támogatja, reméljük valódi lépések is történnek,
• Későbbre halasztani a  szelektív iskolaválasztást - a tankötelezettség korhatárának csökkentése, és szakiskolák rövidítése épp az ellenkező irány,
• A regionális központokban és munkahelyeken zajló praktikus szakképzésre irányuló politika folytatása - a munkahelyi szakképzést támogatja a kormány, azt viszont nem tudni, hogy mi lesz a területi integrált szakképző központok (TISZK-kek) jövője,
• A pedagógusok továbbképzés hatékonyságának növelése - erről nem tudni semmit, mindenesetre a kormány a pedagógus munka minőségének javításánál nem a képzést, hanem a minősítést hangsúlyozza,
• Az tandíj bevezetése és a diákhitel rendszer fejlesztése - bár felmerült, de a kormány politikai okokból elvetette,
• A gyengén teljesítő felsőoktatási intézmények támogatásának minőségi feltételekhez kötése - nem tudni, hogy milyen finanszírozási rendszert hoz az új felsőoktatási törvény, de jelentős változás nem várható,
• Az önkormányzati szolgáltatások hatékonysága rossz, az önkormányzatok közötti együttműködés gyenge - az iskolafenntartás kérdése a kormánypárton belüli politikai játszmává tétjévé vált.

Mint látható a kép féloldalas: szinte minden OECD által említett téma felmerült már az elmúlt években a magyar oktatásban, de igazi megoldások alig születtek. Az ilyen alapkérdések átgondolása nélkül viszont nem sok teteje van új ágazati törvények megalkotásának.