A kormányoldal hozzáértő tagjaival, a józan ésszel, valamint a posta ördögével szemben vívott hosszadalmas szabadságharc után végre kész a Nagy Mű a nNemzeti kKöznevelésről (sőt itt-ott Nemzeti Közösségi Nevelésről) szóló törvény tervezete. Az újszülöttet jól fejlett politikai küldetéstudattal és igencsak zűrös szakmai tartalommal verték meg alkotói.

A paragrafusbúvárkodás vélhetően túlzottan igénybe venné az tisztelt olvasók türelmét, különösen egy nyelvi kihívásokkal küzdő, fejezeti tagolást, valamint indoklást nélkülöző szöveg esetén, ezért mi koncentráljunk a lényegre, arra,hogy mi történik a gyerekkel a Nagy Átalakítás során.

Abban, hogy némiképp eligazodjunk a pont 100 paragrafusnyi szövegben, a korábban közzétett koncepció lehet segítségünkre.

Megtudjuk azt is végre, hogy mire föl az egész hajcihő: itt kérem nemzeti középosztály lesz teremtve.

"A köznevelési rendszert olyan irányban és azzal a céllal kell fejleszteni, pontosabban újjáépíteni, hogy az minden egyes magyar gyermek számára megadja a valódi lehetőséget és esélyt a felzárkózáshoz a nemzeti középosztályba."

A nemes cél elérésére két lehetőség kínálkozik. Az egyik az, hogy kialakul egy olyan társadalom aminek csak közepe van, és mindenki a középosztályba tartozik. Ha mindenki közép, akkor megszűnnek a társadalmi különbsége, és mi mind egyenlőek leszünk. Szép elképzelés, de a huszadik századi kíséreltek komoly ellenérzéseket keltenek az ilyen falanszterek iránt.

Sokkal valószínűbb azonban, hogy a törvénytervezet alkotói sem gondolják komolyan a "mindenkit". Sokkal inkább arról van szó, hogy aki nem kellően közép, arra nem igen számít az oktatás. A "minden gyermek fontos" elvét felváltja az "aki nem lép egyszerre, nem kap rétest estére" logikája.

A kellő nemzeti szellemről pedig majd gondoskodik az idejében kiosztott hitvallás és az általában az idelógiai nemzeti közösségi nevelés, hiszen:

"A közösségi nevelés célja tehát nem más, mint megtanítani a magyar gyermekeket magyarul gondolkodni és beszélni."

A törvénytervezet alkotói meglehetősen szerteágazó módon szelektálják a jövő nemzeti középosztályát.

Miközben kötelezővé teszi a törvény három évtől az óvodát (bár ennek feltéleiről keveset tudunk), egyben lehetővé is teszi, hogy az óvodavezető (természetesen szigorúan gyerek érdekében) eltekintsen ettől. Praktikusan ez azt jelenti, hogy minden valószínűség szerint épp a problémás, nehéz sorsú gyerekek maradnak majd ki, hiszen róluk könnyebben lemond az intézmény, ha megvan a létszám.

Ezután eljutunk az általános iskolához. Újabb szelekció. Megszűnik az a magyar közoktatás egyik legjobban működő intézménye, amely alapján a lassabban fejlődő gyerek még egy évet maradhatott a jól ismert óvodai környezetben, helyette irány a felzárkóztató osztály, rögtön a startvonalon elkülönítve és megbélyegezve a kicsit is problémás gyereket, akit aztán a jó eséllyel ott is ragadnak a vigaszágon. Minderről "természetesen" a szülő nélkül dönt a magas szakértői bizottság.

Általános iskola után aztán könyörtelen válogatás vár a többiekre is. A legjobbnak minősítetteket mehetnek a néhány meghagyott állami  tehetséggondozó hat és nyolcosztályos gimnáziumba és az egyházi elit iskolákba. Aki nem fér be, arra kemény harc vár a kevés gimnáziumi helyért. A többieknek pedig irány szakközépiskola, ahol reménytelenül összekeveredik a szakmai és az általános képzés, és a szakiskola ahol lényegében nem lehet alapképzettséget szerezni. Mellesleg egy ügyes mozdulattal szétverik a korszerű Országos Képzési Jegyzéket is, mivel a törvény erejénél fogva nyilvánítják ki, hogy a középfokú végzettség után megszerezhető képzést a középfokú végzettség előtt is meg lehet szerezni. Igaz, a szakiskolások 2 év alatt érettségit is szerezhetnek, nyilván mert a szakmai képzés után kétszer olyan gyorsan tanulnak majd, mint gimnazista társaik.

És még mindig ők járnak jobban. Ugyanis megszűnik az a szabály, hogy minden gyereknek valamilyen olyan iskolába kell járnia, ahol értékelhető középfokú végzettséget szerez. Ehelyett jön a hangzatos nevű HÍD program és két év melegedés után a tankötelezettség vége.

A törvény úgy kezeli a gyerekek között az oktatási rendszer elején meglévő különbséget, hogy a lassabban fejlődőket kilöki; úgy csökkenti a lemorzsolódást, hogy a gyengébbeket be se engedi a középiskolába; úgy erősíti alapképességeket, hogy központilag előírja a megtanulandó lexikális ismereteket. Minden szakmai célja szempontjából kontraproduktív, igaz legalább a "nemzeti" szó 23-szor szerepel benne.

Ehhez még vegyük hozzá a törvény fegyelmezésre és az előre központilag kiosztott tananyagra vonatkozó passzusait, és látszik, hogy ugyan a " A közösségi nevelés nem lehet csavargyártás." de az új magyar közoktatási rendszer az lesz.

Folytatjuk a pedagógusokat és az iskolát érintő változásokkal.