Politikai bosszú? Embertelenség? Hozzá nem értés? Úgy tűnik nem. Egyszerűen így működik az oktatás szép új bürokrata világa.

Az elmúlt hetekben jogos felháborodást és értetlenséget váltott ki az, hogy a mexikói úti Mozgásjavító nem indíthat szakképző osztályt a következő tanévben. Ez az iskola súlyosan mozgáskorlátozott gyerekek fejlesztésével foglalkozik, nagyszerű, mindenki által elismert munkát végez.  Ráadásul annak a bizonyos  nyolc évnek az egyik legnagyobb oktatási beruházása valósult meg itt, 2,8 millió forintból, gyönyörű modern épület épült fel, amit Bajnai Gordon avatott fel 2009 őszén. Ezek után nehezen volt érthető, hogy miért akarják éppen ebben az intézményben megszüntetni az egyik fontos képzési lehetőséget, hiszen diákok szakképzése házon kívül gyakorlatilag megoldhatatlan.

Kép: weborvos.hu

A bezárás indoka kezdettől nehezen volt érthető. A döntéshozók ugyanis nem cáfolták, hogy valóban csak egy osztálytermet kellene átalakítani azért, hogy a szakképzés feltételei biztosítottak legyenek. Az pláne nehezen volt érthető, hogy miért hozott döntést a Főváros mielőtt átadta volna az intézményt az új tulajdonosának a Klebelsberggel kezdődő nevű izének. Az erről szóló közlemény maga is a bürokratikus gondolkodásmód és fogalmazás mesterműve, olyanokkal, hogy " Ez esetben az engedély a fenntartó részéről a szakmai létszám biztosítására vonatkozik." Azt is megtudjuk belőle, hogy szakképző intézmény már csak TISZK keretében működtet, és hát ebbe egy ilyen többfunkciós intézmény nem fér bele.

Rövidesen beszállt a magyarázkodási pinpongmeccsbe az új tulaj, a KLIK is, aki olyan újabb fontos elemekkel gyarapította a gyermekközpontú megközelítést, mint az, hogy  azért nem lehet képzés, mert a szakiskolai beiskolázási tervben nem szerepel. Végül mégis győzött ideiglenesen és részben a józan ész. A KLIK felismerte, hogy pont ez a botrány nem hiányzik neki az iskolaállamosítás dübörgő sikertörténete közben, és mégis engedélyezte az osztály elindítását, igaz úgy, hogy még mindig nem tudni, hogy milyen képzés kapnak majd diákok.

Mostanra összeállt az a kép is, hogy mi történhetett valójában. Úgy tűnik valójában két dologról van szó. Egyrészt az új, mindent egységesítő szakképzési szabályokból kilóg a mozgásjavító. Ugyan az iskola szerint a szükséges többlettantermet az iskola szerint saját kivitelezésben pár százezer forintból meg lehetne csinálni, de az új, uniformizált rendszerben ez már nem lehetséges, így a jóval nagyobb költséget valakinek ki kell pengetnie.

És itt jön a következő probléma. A csodálatos új rendszerben, ahol más működteti az épületet és más az iskolát egyszerűen nem lehet tudni, hogy ez tulajdonképpen kinek a dolga lenne. Ráadásul kidőlt egy újabb csontváz is a szekrényből: a felújítás második üteme, amely a szakképzésben érintett műemlék épületet hozta volna rendbe az "uniós források lehívásának gyorsítása"  jegyében nem valósult meg. Ez az jelenti, hogy ezt a felújítási összeget akarta megúszni a főváros, amikor még ideje korán megpróbálta megszüntetni a szakiskolai képzést. Gondolom később aztán a kiürült épülettől is meg lehetett volna szabadulni. A KLIK egyszerűbb megoldást választott: szerinte  "az intézmény modern és a kor kihívásainak megfelelő állapotú". Azt viszont egy újabb szakértői vizsgálat dönti el, hogy végül lehet-e szakképzés vagy helyette gimnáziumi osztályban tanulhatnak a diákok, ahol persze pont szakképzettséget nem szerezhetnek.

A Mozgásjavító felújítása az intézmény áldozatkész közösségének sikere, a főváros és kormányzat közös munkájának eredménye volt.  Most  az egész játék  arról szól, hogy hogyan lehet megfelelni a különböző új adminisztratív előírásoknak, és hogy a fenntartó és működtető hogyan kerüli el, hogy valamilyen módon felelősséget kelljen vállalni. A gyerekek nem számítanak. A szakmai munka nem érdekes. Ez nem tévedés, vagy a rendszer működési zavara. Ez maga a rendszer.