Olvasókör oktatásról, társadalomról és Európáról - Arató Gergely blogja

Népiskola

Népiskola

Két süket beszélget

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2010. május 15. - Tanbácsi

Nem igazán találják a közös hangot szülők és tanárok.

Egy felmérés szerint akadozik a kommunikáció a szülők és pedagógusok között. El lehet szöszölni azon, hogy ez magyar átok, a kapitalizmustól van, vagy a tanárok alacson fizetése miatt, vagy épp azért, mert együtt és külön külön keveset járnak misére, (mint a leendő főnök véli), így nagyon nehéz müködni.

Lehet (tanár oldalról) szídni a gyerekek romló minősége mellett a szülők romló minőségét is és fordítva, a helyzet nem szimmetrikus.

Az oktatás szolgáltatás (emelkedettebbeknek szolgálat - ebből a szempontból tökmindegy). A pedagógus dolga az, hogy a rábízott gyereket nevelje és tanítsa.Ha ehhez az kell, hogy megértsék egymás a szülővel (fájdalom, az kell), akkor meg kell oldania. Ehhez persze nem ártana, ha a tanárképzés is felkészítené rá, de sose késő tanulni - a tanítónak se.

Az Önök szerzője is vett részt néhány rossz hangulatú és pár igen kockázatos (l. meggybor :) )  családlátogatáson, sokat okult belőle. Kalandra fel kollégák!

10 komment
szülő tanár

Ajánlott bejegyzések:

A bejegyzés trackback címe:

https://nepiskola.blog.hu/api/trackback/id/tr262464810

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

relatív 2010.05.15. 22:35:30

"Egy felmérés" ? nem követhető ! A mai világban mindenféle felmérés készül. Boldog, boldogtalan "felmér" ! A megfelelő hozzáértés megkérdőjelezhető még az országos médiában előfordulóknál IS, nyilván a többi sem jeleskedik a megfelelő szakértésben! Éppen ezért elég szkeptikus vagyok az ilyen "megalapozott" vélemény hallatán. Egyrészt nem értek egyet a summázattal, másrészt - gondolom - igen szélsőséges helyzetek adódna, amiből aztán mindenféle véleményt ki lehet alakítani. A helyzet - ismereteim szerint - nem más, mint akár 50 évvel ezelőtt, de a gyorsuló kommunikációs körülmények bizony nyilvánvalóan más más helyzeteket generálnak ! A szülők - nagyobb elfoglaltságuk okán - kevéssé tudják követni gyermekeik mindennapjait, így a tanár-szülő kapcsolat IS lazul. Az itt-ott ismertté vált agresszió e résztvevők közt azért számban elenyésző, csak a média igen fogékony az ellentmondások közlése iránt. De ugyanakkor számtalan - sokkal több - kellemes kapcsolatról Is lehetne beszámolni, de arra nem vevő a média, így elhallgatják e példákat.
Válasz erre 

Ismeretlen_78126 2010.05.15. 23:01:46

Mit értesz azon, hogy "a helyzet nem szimmetrikus"? Tapasztalatom alapján, a kommunikációt kellene csiszolni. (Ebből írtam a szakdolgozatomat 1983-ban) , a cél csakis a gyerekek érdekében történő együttműködés lehet, amiben a szakembernek kellene irányítania a "laikust", méghozzá ügyesen, érzékenyen és intelligens módon. Ellenkező esetben a gyerek fázik rá legjobban. Még annyit, hogy az oktatás szerintem nem szolgáltatás!
Válasz erre 

Ismeretlen_159036 2010.05.15. 23:17:35

A felmérés a link alatt van. Nem reprezentatív , de saját tapasztalataim szerint is reális. Nagyon pontosan fogalmazod meg azt, amit az asszimetrián értek: a szakembernek (pedagógus) kell irányítani a laikust (szülőt). Légy szíves írd le, mi a baj az oktatással, mint szolgáltatással?
Válasz erre 

relatív 2010.05.16. 00:15:16

Kedves Tanbácsi ! A jelzett felmérés - Te IS, és a készítők IS jelzik - nem reprezentatív ( hozzáteszem, még az IS szűkíti, hogy "internetes" ). Ilyen alapon nagyon ellentmondásos dolgokat lehet alkotni, melyekről következtetéseket levonni igen kétséges ! Mindkettőtökkel vitatkozom viszont a tekintetben, hogy a szülőt laikusnak vélitek. Állítom, hogy - a gondolkodó szülő - és szerintem ez a többség - ért legjobban a saját gyermekéhez, a pedagógus pedig mint "iránymutató" szerepelhet a gyermekek eszmei épülésében. Hozzáteszem - szintén ellenkezve a jelzett felméréssel -, hogy a tanár sikeres munkája független a jövedelmezőségétől, az csak mint kedvező elismerése lehet a ténykedésének, de nem kiváltója a sikerének ! Ezt mint gyakorlati tapasztalatot - saját, de többekkel egyetértve - állítom.
Válasz erre 

Ismeretlen_12392 2010.05.16. 07:20:31

Csak a rend kedvéért! Nem egy felmérés lehet reprezentatív, hanem a minta amely segítségével (amelyen) végzik!
Válasz erre 

Ismeretlen_70185 2010.05.16. 09:28:30

3 gyerekem jár iskolába,így talán írhatok a tapasztalataimról.A szülők egy része(úgy látom hogy növekvő) letolja a felelősséget a tanárokra.Nehéz úgy kommunikálni ha a szülőire,fogadóórára el sem mennek,illetve családlátogatásra be sem engedik a tanárt.Természetesen probléma esetén az iskola,a tanárok a felelősek.Középiskolán egyre többen kényszerből járatják a gyerekeket,valahogy kihúzza a tanköteles kor végéig.Ez két csoportra jellemző: az egyik aki jelentős vagyonnal rendelkezik,és nem érdekli hogy a gyerekének lesz szakmája,vagy nem.A másik csoport a lumpen életviteléből adódóan nem foglalkozik az egésszel.Van még egy,ahol a szülő nem tud mit kezdeni a gyerekkel,aki olyan társaságot talál magának ahol a könnyű élet a menő.Ezek előbb-utóbb találkoznak a bűnnel,hisz valamiből finanszírozni kell az életet.A másik oldal sem tiszta.Ahová a fiam jár ott vannak olyan napok amikor 2 órájuk van,mert beteg a tanár,továbbképzésen vesz részt,stb,stb.Így a gyerekeknek fel van kínálva a lehetőség egy kis lazításra főleg azért,mert nem tudnak mit kezdeni magukkal.Ennek oka hogy környező falvakból utaznak,és a menetrend szerint órákat kell várniuk a buszra,vonatra.A szakmunkásképzés is problémák oka lehet.A szülőnek kell gyakorlati helyet találni a gyerek részére,de ez sok esetben reménytelen.Pl egy kis faluhoz közel nincs a szakmában vállalkozó aki tanulókat foglalkoztat,így nem tud a gyerek gyakorlati helyet találni(távolabb meg nem veszik fel).Így mi lesz? Hát az hogy az egyik héten bejár iskolába,a másikon meg otthon lógatja a lábát mert nincs hova gyakorlatra menni.És évet ismétel.Nem csodálom hogy egyre több a problémás gyerek,a fentiekből kitűnik(sajnos ezek tapasztalatok) hogy ennek megvannak az okai.Persze a politikusok magas szintjéről ez nem látszik.
Válasz erre 

Ismeretlen_78126 2010.05.16. 12:53:41

Kedves Tanbácsi! A szolgáltatás nem minta. Ha azt találom ki, hogy a fejemen féli leborotválva legyen a hajam, másik felén piros és fekete színben váltakozva legyen csíkos, akkor a "jól szolgáló szolgáltató" alkalmazkodik a hóbortomhoz, és elvégzi azt, ami esetleg botrányos. PÉNZÉRT! Nem nevel, nem formál ízlést, KIszolgál! A jó iskola (de ez csak szigorúan az én véleményem!!:)) - semmiképp nem KISZOLGÁLÓJA új idők új szeleinek, hanem a gyerekek személyiségfejlődését tartja egyedüli szempontnak, s ennek érdekében rendel alá minden mást. Magyarán: nem alkalmazkodik a világban zajló őrülethez, azt hazudva (amögé bújva!!) , hogy "az életre felkészít" hanem független, és tántoríthatatlan.
Válasz erre 

Ismeretlen_159036 2010.05.17. 09:03:18

Jogos. Ráadásul ettől még a felmérés adhat értékelhető adatokat, de ennek megítéléséhez jóval többet kellene tudnunk.
Válasz erre 

Ismeretlen_159036 2010.05.17. 09:24:47

Kedves Relatív! A felmérés nem az állítja, hogy valóban összefüggés van a tanári munka minősége és a jövedelmek között, csak azt, hogy a válaszolók így vélik. Ugyanakkor számos kutató lát ilyen összefüggést, pl. Varga Júlia a Zöld könyben: http://oktatas.magyarorszagholnap.hu/images/Zoldkonyv_oktatas_10.pdf Ennek az az oka, hogy ha a pedagógus pálya versenyképtelen fizetéseket nyújt, akkor a tehetségesebb gyerekek nem választják a pályát. A szülő a szó eredeti értelmében laikus: nem tanult szakmája a gyerek nevelése. Ettől függetlenül természetesen (jó esetben) saját gyerekéhez jobban ért, mint a tanerő. Épp ezért szükséges a kommunikáció, de ennek kiépítése a szakember felelőssége.
Válasz erre 

Ismeretlen_159036 2010.05.17. 09:50:14

Természetesen magát valamire adó fodrász sem csinál bármilyen akármilyen frizurát, legföljebb, akinek nem tetszik, elmehet máshova. Azonban, ami fontosabb: az oktatás közszolgáltatás. Ráadásul olyan közszolgálatás, amelynek igénybevétele kötelező (tankötelezettség) és amelynek tartalma jogszabályban meghatározott (Oktatási törvény, NAT, érettségi szabályzat). Természetesen az állam is fizeti zömmel. Éppen ezért itt a megrendelő nem egyedül a diák (illetve a szülő), hanem az állam. Ennek megfelelően a közösségnek joga van arra, hogy legalább is az államilag finanszírozott, kötelező oktatással szemben további elvárásai lehessenek. Magyarországon az eddigi kereteken belül egy viszonylag sokszínű megoldást alakult ki: szabad iskolaválasztás, széleskörű iskolai szakmai autónomia, plurális fenntartói rendszer, de más megoldás is elképzelhető. Ebben és csak ebben az értelemben tekintem az államilag finaszírozott oktatás szolgáltatatásnak.
Válasz erre 
süti beállítások módosítása