Kiderült, hogy mégis csak létezik az a hatástanulmányt, aminek létét az államtitkár múlt héten letagadta. Ennek alapján Kormány vagy nem tudja, hogy mit csinál, vagy tudja, akkor viszont szándékosan teszi tönkre az oktatást.
Nem meglepő, hogy az oktatási államtitkár kultikus jelentőséget tulajdonít Petőfi elbeszélő költeményének: már többször bizonyította, hogy a valósághoz való ellentmondásos viszonya népmesei, és az oktatásirányítás számára sokkal inkább a szárnyaló fantázia, mint a hideg mérlegelés, és gondos tervezés világa.Az azonban talán újdonság, hogy ez alkalommal a parlamenti bizottsági ülésen feketén-fehéren bebizonyosodott, hogy korábban konkrétan letagadta a köznevelési törvényhez az Ecostat Kormányzati Hatásvizsgálati Központ által készített tanulmány létét.
Ez utóbbi tulajdonképpen örvendetes, hiszen egy évig úgy folyt a törvényalkotás, hogy semmit sem lehetett tudni a tervezet várható hatásairól. Nos most már tudjuk: a kormányzati elemző számai a szakma és szakszervezetek korábbi félelmeit igazolják: iskolabezárás, több ezer pedagógus elbocsátása és sokmilliárdos forráskivonás a mérleg. Az új törvény diákokra gyakorolt áldásos hatásairól már írtunk, nézzük, hogy mi vár a pedagógusokra és az iskolákra.
A kérdés azért is jogos, mert a pedagógusok nagy része szép reményekkel várta az új kormányt. Egy kicsit több nyugalmat, kicsit több pénzt és kicsit nagyobb szakmai önállóságot vártak tőle - mint általában minden új kormánytól.
Az államtitkárság pedig tudatosan rájátszott ezekre a várakozásokra: nem lehetett olyan nyilatkozatot hallani, amely ne a várható béremelésről, a pedagógusok jobb megbecsüléséről, az iskola önállóságáról szólt volna. Igaz, az gyorsan kiderült, hogy az ígéreteket nem lehet készpénznek venni (Nesze semmi, fogd meg jól), de még az első gyerekellenes konzervatív pedagógia rohamot is a tanárok tekintélyének helyreállításával magyarázták (Szekunda buktatás körmös).
Mostanra azonban kiderült, hogy a korábbi nagyívű szakmai tervek mögött milyen valódi szándékok állnak. A "munkaerő piaci igényekre épülő" rövid szakképzés eredménye: 25 milliárd kivonás (A szakképzés fejlesztése: központosítás és spórolás). Hasonló a helyzet a tankötelezettség csökkentésével is. Igaz, hogy képzetlen és képzetlen fiatalok kerülnek majd nagy számban az utcára, viszont újabb 20 milliárd a spórolás és 4000 tanárt lehet elbocsátani.
Fájó csalódás, hogy az állami iskolarendszer, amitől a hívő lelkek a közoktatási rendszer stabilitását várták, teljesen másra való: a központosítás legfontosabb célja itt is a spórolás (Állam bácsi mindent jobban tud). A döntéseket nem a(viszonylag) ellenőrizhető önkormányzatokban vagy az oktatási szakmai vezetésében, hanem a pénzügyi irányításban hozzák. A következmény az, hogy teljesen nyíltan megjelenik a felső tagozatok erőből vezényelt körzetesítése, ami utoljára a hetvenes években volt (utálatos) divat. Nagyjából 50 ezer gyerek vált iskolát központi ukázra, és újabb 3000 pedagógus lesz állástalan. Ennek ellenére a rendszernek, mivel a központi költségvetésnek kell pótolnia az eddigi önkormányzati támogatást jelentős többletköltsége van: 136 milliárd forint. Tegyük hozzá: ez a színvonal jelentős csökkentésével lehetséges csak, mert az önkormányzatok jelenlegi hozzájárulása több, mint ennek az összegnek a kétszerese.
Az életpálya modell madzagján is egyre kevesebb a méz. Igaz, a (megmaradó) pedagógusok jövedelme állítólag jelentősen növekedik majd. Ennek azonban kemény ára van: egyrészt nagyon úgy tűnik, hogy "az egész napos iskolát" leginkább a tanárok és tanítok ingyenmunkája finanszírozza majd (32 óra). Másrészt a remélt többletjövedelemért cserébe a pedagógusoknak bürokratikus és önkényes minősítésen kell átesniük, ami egyszerűen fogalmazva azt jelenti, hogy mostantól, ha jót akarnak többet törődnek majd az óravázlatokkal, mint a gyerekkel (Pálya, pálya!). És persze mindez úgy van kialakítva, hogy az életpálya modell költségei majd 2014 szeptemberétől, egy új kormányzati ciklusban jelentkezzenek majd. Tegyük hozzá, az államtitkárság ennél rövidebb távú béremelési ígéreteit se tartotta be eddig.
A Kormány vagy nem tudja, hogy mit csinál, és akkor tökéletesen alkalmatlan, vagy tudja, akkor viszont szándékosan teszi tönkre az oktatást. Mert a folyamatosan ellenőrzött bizonytalanságban tartott pedagógusokra épülő, drága és bürokratikus központosított rendszer csak az erőforrások és az esélyek pazarlására jó.
