A tanár ura az gyereknek. A polgármester ura az iskolának. Ime az új rendszer.

Sokan és sokhelyütt kritizáltak az elmúlt évek "liberális" (valójában inkább modernizálónak mondanám) oktatáspolitikáját. Nem alap nélkül, hiszen a jó szándék, ha türelmetlenséggel párosul, nem mindig a kívánt eredményt hozza.

Úgy tűnt, az új kormány, bár a programjában nincs az oktatással kapcsolatos koncepció, a népszerűtlen vadhajtások lenyesegetésével sokak tetszését elnyerheti.

Aki erre várt nem csalódott, az eredmény mégis elgondolkozató. Egyrészt megérkezett Hoffmann Rózsa módosító indítványa a buktatás üdvös voltáról. A műfaj sajátos, hiszen néhány nappal az államtitkári kinevezés előtt támadtak halaszthatatlan ötletei képviselőasszonynak. Megvárhatta volna, persze, hogy a kormány nevében terjessze elő a javaslatot, de mint említettem, akkor másokat is meg kellett volna kérdeznie, például az érintettek képviselőit. Erre pedig már nem terjed ki   a Nemzeti Együttműködés Rendszere. Az mindenesetre sajátós lesz, amikor államtitkárként a saját módosító javaslatáról mond majd véleményt a kormány nevében.

A tanár ura az gyereknek. A polgármester ura az iskolának. Ime az új rendszer.

Sokan és sokhelyütt kritizáltak az elmúlt évek "liberális" (valójában inkább modernizálónak mondanám) oktatáspolitikáját. Nem alap nélkül, hiszen a jó szándék, ha türelmetlenséggel párosul, nem mindig a kívánt eredményt hozza.

Úgy tűnt, az új kormány, bár a programjában nincs az oktatással kapcsolatos koncepció, a népszerűtlen vadhajtások lenyesegetésével sokak tetszését elnyerheti.

Aki erre várt nem csalódott, az eredmény mégis elgondolkozató. Egyrészt megérkezett Hoffmann Rózsa módosító indítványa a buktatás üdvös voltáról. A műfaj sajátos, hiszen néhány nappal az államtitkári kinevezés előtt támadtak halaszthatatlan ötletei képviselőasszonynak. Megvárhatta volna, persze, hogy a kormány nevében terjessze elő a javaslatot, de mint említettem, akkor másokat is meg kellett volna kérdeznie, például az érintettek képviselőit. Erre pedig már nem terjed ki   a Nemzeti Együttműködés Rendszere. Az mindenesetre sajátós lesz, amikor államtitkárként a saját módosító javaslatáról mond majd véleményt a kormány nevében.

A javaslat még a vártnál is vérforralóbb. Nem egyszerűen megszünteti a osztályozás tilalmát, de rögtön el is rendeli a helyes értékelési módot: második év végétől osztályzatok, előtte meg szintén osztályzatok, csak szöveges értékelésnek csúfolva: Kiváló, jó, megfelelő, felzárkoztatásra szorul. Hozzám hasonló korú férfiak emlékezhetnek erre: ez a Magyar Néphadsereg roppant kifonomúlt értékelési kultúrája volt ez. Ez sokkal rosszabb, mint a baloldali kormányok előtti helyzet: akkor az iskola viszonylag nagy szabadságot élvezett az értékelésben. Igaz, most is van mód a szöveges értékelésre, de csak szorgalmi feladatként a kötelező után.

A vesztes pedig a gyerek, hiszen már kiskorától túlzott versenyre kényszerül, és ha veszít, elveszi a motivációját is. Állítólag a cél az, hogy a szülő és a gyerek megkapja az igényelt visszajelzést arról, hogy áll a követelményekhez és más diákokhoz képest. Most szólok: NEM IGÉNYLEM, HOGY A GYEREKEMET MÁR ALSÓBAN TÖNKRETEGYÉK! Számos pszichológus állítja, hogy ebben a korban még egyáltalán nem indokolt, hogy a gyerekek feltétlenül versengjenek egymással és a misztikus kötelező tananyaggal. Aronson például egyenesen az iskolai vérengzések fő okának tartja a kialakult szorongást.

Az üzenet világos: "a tanári tekintély megerősítése", értsd itt: a pedagógus korlátlan hatalmának demonstrálása. Úgy remélem, hogy a mai pedagógus társadalom jó része nem lesz ettől annyira lelkes, hogy mint a benyújtó reméli. Sokan úgy gondoljuk, hogy létezhet másfajta, partnerségen alapuló viszony is a diák és tanár között, és ezt épp az alsóban lehet kialakítani. Az ilyen pedagógus persze nem méltó az önállóságra: majd a törvény megmondja neki, hogyan kell értékelnie.

Az új rendben a pedagógus azonban csak addig hatalmas, amíg nála nagyobb ragadózóval nem találkozik. Ez pedig (a szakmai kérdésekben eligazítást tartó országos politikusokon túl) az önkormányzat.

A héten benyújtott másik közoktatási törvény módosítás (most már egyszerre három javaslat van az országgyűlés előtt, és még csak péntek este van), ugyanis a Kósa Lajos szerint "jelentősen csökkenti az önkormányzatok adminisztratív terheit". Ez újfideszről fordítva azt jelenti, hogy az önkormányzatnak sokkal könnyebb lesz iskolát bezárnia, átszervezni. Egyes esetekben nem kell szakértői vélemény, meg lehet kerülni a tantestület a diákok és a szülők véleményezési jogát, és elég a június végéig meghozni a döntéseket: magyarán könnyen lehet, hogy a diák elmegy a nyári szünetre és csak amikor ősszel visszatér, akkor jön rá, hogy nincs iskolája.

Itt már rögtön nem fontos a tanár tekintélye, véleménye a saját iskolájáról, hiszen esetleg ellenezné az önkormányzat  terveit. Tudja meg mindenki, hol a helye a táplálékláncban.