Az oktatási törvény piszkálásával keveset lehet javítani, de sokat rontatni.

Az oktatás konzervatív rendszer. Nem abban az értelemben, mint ezt néha képzelik, hogy pedagógusok kizárólag Herbertet és Fináczyt olvasnának, vagy azt hinnék, hogy a számítógép kizárólag szövegszerkesztésre jó. Nem is politikai értelemben, sőt a neveléstörténet  tele van emancipációs szándékokkal. Azonban az oktatás lényege a személyközi kapcsolat, a fontos dolgok ember és ember között történnek, ezért aztán sok szempontból meghatározzák a szokások, hagyományok és hiedelmek.

Az oktatási törvény piszkálásával keveset lehet javítani, de sokat rontatni.

Az oktatás konzervatív rendszer. Nem abban az értelemben, mint ezt néha képzelik, hogy pedagógusok kizárólag Herbertet és Fináczyt olvasnának, vagy azt hinnék, hogy a számítógép kizárólag szövegszerkesztésre jó. Nem is politikai értelemben, sőt a neveléstörténet  tele van emancipációs szándékokkal. Azonban az oktatás lényege a személyközi kapcsolat, a fontos dolgok ember és ember között történnek, ezért aztán sok szempontból meghatározzák a szokások, hagyományok és hiedelmek.

Éppen ezért, ha valaki változtatni akar, akkor sziszifuszi munkára készülhet fel. Nem csak a nevelés, de nevelés módjának változtatása is kitartó türelmet igényel. Az érdemi haladás csak hosszú távú, szakmai aprómunkával és némi készpénzzel támogatott programokból lesz, mint a kompetencia alapú oktatás, vagy a integráló pedagógiai rendszer. Ezekből sem gyorsan, ha szét nem veri.

Ha azonban egy oktatási kormányzat rögtön akar bizonyítani, akkor nem szórakozik ilyesmivel. Előkapja a törvényt, abban a hitben, hogy azzal mindent meg lehet oldani.Éppen ez történik most.

Ha aztán még az a hit is él, hogy minisztérium mindent eleve jobban tud, abból csodadolgok lesznek. Készül (szigorúan titokban) valami jó kis törvénykoncepció. Legjobb hely a felelős államtitkár korábbi munkahelye. Az résztvevők köre titkos, de a hírek szerint leginkább az egyházi oktatási intézményekből és a Fidesztől jobbra álló körökből toborzott pedagógusokra korlátozódik.

Az eredmény  lesújtó.

Ha egyszer nyilvánosságra kerül a tervezet, lesz mód részletes elemzésre, de néhány dolog már látszik.

Az első a teljes társadalmi intolerancia.

A felsőoktatási törvény többek között az egyházi intézmények közül, csak a 1985 alapított és legalább 50 ezer fős egyházaknak adna az állami intézményekkel azonos státuszt. Törvényben tiltaná a hátrányos helyzetű és fogyatékos diákoknak adott kedvezményt a felvételinél, viszont kötelezővé tenné a nyelvvizsgát már a tanulmányok megkezdéséhez (ami nálunk elsősorban szociális kérdés).

A közoktatásban a tanköteles tanuló is eltávolítható lesz az iskolából, mehet az utcára, a szakiskolásokkal együtt. Nem nagyon képzelhető el olyan új, az európai normákkal beszélő viszonyban lévő alkotmány, amivel az ilyesfajta megoldások összhangban lennének.

A második az állami centralizáció erősítése. A felsőoktatási keretszámokról újra a kormány dönt, és finanszírozásban visszatér a bázisalapú rendszer, a hallgatókért folytatott verseny helyett.

A közoktatásban növekszik az állami szabályozás, erős hierarchia épül ki, az állam irányítja és ellenőrzi az iskolát, az igazgató a tanárt, a tanár a gyereket és a szülőt.  A társadalom igénye nem számít: az iskola nem szolgáltat, hanem "ellenszocializál". Nem kell az angol és ez az egész modern világ.

A harmadik elem elsősorban a közoktatásban a pénzügyi realitásoktól való elszakadás. A közoktatás jó pár tervezett eleme, több tanítási óra, nagyobb arányú állami finanszírozás, vonzóbb pedagógusbérek igencsak a blogger szíve szerint valók. Azonban költségük hatalmas, a heti 5 többletóra 25%-os, a közvetlen bérfinanszírozás további 50%-os többletet, az érdemi béremeléssel együtt ez legalább a költségvetési kiadások megkétszerezését igénylik.  Erről beszélni ma teljesen irreális. Ha tetszik "ostoba vagy bohóc", aki nem szól a lelkes tervezőknek, hogy pillanatnyilag a minimális bérelemelésre se telik.

Ebből így nem igen lesz törvény. Az persze félő, hogy a drága és értelmes elemek a későbbi kormányzati egyeztetésben elkopnak, az ingyenes, de káros mániák megmaradna. Itt a kiváló alkalom, hogy kipróbáltassék az új jogalkotási törvény. Elő a koncepciókkal, társadalmi és pénzügyi hatásvizsgálattal, kezdődjön az egyeztetés!

A kár persze ettől már ma is jelentős. Ismerősöm meséli, hogy alsós gyereke  osztályfőnöke már kihirdette: bár ő nem ért egyet vele, de mostantól kezdve szigorú számonkérés, osztályozás és ellenőrzés van már másodikban is, hiszen ez az elvárás. Szép új világ.