Miközben a közoktatásban ádáz harcok dúlnak nemcsak modernek és konzervatívok, hanem időnként a kormánypártok közt is, a felsőoktatás politikában viszonylagos béke honol.

A legfontosabb kérdésekre persze még nem tudjuk a választ. A hangvétel és szakmai megközelítés mindenesetre biztató. Mintha nem is ugyanaz a kormány lenne.

Miközben a közoktatásban ádáz harcok dúlnak nemcsak modernek és konzervatívok, hanem időnként a kormánypártok közt is, a felsőoktatásban viszonylagos béke honol.

Ennek bizonysága az a minapi konferencia is, ahol Dux László helyettes államtitkár beszélt a finanszírozás minőségű elvű fejlesztéséről, a kutatóegyetemi program folytatásáról vagy éppen a doktori képzés nyújtásától. Szóval csupa unalmas szakmai kérdésről.

Kihangsúlyozta, hogy hiány van a doktori iskolákba bekerülők keretszámában, mégsem annak emelésével kellene javítani a képzésen, hiszen az csak a tömegképzést, és a színvonal esését jelentené. Ezért a megoldást a kutatásra fordítható támogatási összegek átalakításában látja a helyettes államtitkár. Amint elmondta: minőségi javulást hozhatna egy olyan finanszírozási rendszer, amely bizonyos keretszám fölött kevesebb összeget adna, hogy az elitegyetemeknek ne legyen kifizetődő a tömegképzés. Megjegyezte: a doktoranduszok esetében kevés a hároméves képzés a megfelelő tudásanyag átadására, így célszerűbb lenne azt plusz egy évvel kibővíteni vagy pályázati lehetőségek révén fejleszteni a hallgatók ismereteit.

Akár négyévessé is bővíthető a doktorandusz képzés //Edupress

Átalakítják a finanszírozást, változik a felsőoktatás // MNO

Éppenséggel nem biztos, hogy jó az a magyar oktatásban szokásos gyakorlat, hogy ha 3 év kevés a fokozatszerzésre, akkor kérünk még egy újabb (az állam vagy a hallgató által fizetett) évet, talán érdemes lenne megnézni a hatékonyságot is.

De például hova finomodott az állami keretszámelosztás terve? "... bizonyos szám fölé ne érje meg az egyetemeknek a létszámukat növelni". Ez egészen mást jelent, akár jó is lehet. Mint ahogy egészen más a bolognai rendszer és a doktorandusz képzés összehangolása, mint a kilépés a Bolognából.

A legfontosabb kérdésekre persze még nem tudjuk a választ. Nem tudjuk, hogy mit tervez a kormány a felsőoktatási intézmények hatékonyságának, színvonalának növelésére. Hogyan akarja összeegyeztetni a tömeg és az elitképzés igényeit? Hogyan kívánja javítani a felsőoktatás finanszírozását, elsősorban nem állami források bevonásával? Hogyan akarja támogatni ésszerűbb intézményi hálózat kialakítását? Hogyan akarja csökkenti (akarja-e csökkenti) a jelenlegi felsőoktatási rendszer társadalmi igazságtalanságait? És persze, hogyan egyezteti össze az állam növekvő irányító szerepét az Alkotmánybíróság és a Fidesz által túlvédett egyetemi autonómiával?

Talán a törvénytervezetből megtudjuk, ha egyszer valóban nyilvánosságra kerül.

A hangvétel és szakmai megközelítés mindenesetre biztató. Mintha nem is ugyanaz a kormány lenne.