Már-már úgy tűnt, hogy minden különösebb izgalom nélkül folytatódik az eddig retro oktatáspolitika. Orbán bejelentése a "német" típusú duális szakképzés bevezetéséről azonban már érdemi változások kezdete lehet. Ha a szokásos módszerrel, erőből vezetik be a duális képzési rendszer tovább ronthatja az eddig is legrosszabb helyzetben lévő diákok esélyeit.

Az elmúlt hetekben nem történ semmi váratlan. Hoffmann Rózsa újabb, az általa kedvel Kádár korszakbeli oktatást emlékünkbe idéző akcióval vétette magát észre (Hoffmann Rózsa újabb nagyon-nagyon furcsa akicója //Hírszerző). A cél persze nemesebb, mint az egykori Veled vagyunk Vietnám!-mal, de félő a pedagógiai hatékonyság most sem lesz nagyobb. Közben Hódmezővásárhelyen a szép emlékű iskolaköpennyel iskolai egyenruhával próbálkoznak - természetesen kizárólag szülői kérésre (Egyenruhát kapnak a hódmezővásárhelyi iskolások // Index). A szó szoros értelmében szolgálatba állt az Oktatási Hivatal, új elnöke is (Érdekvédőből apparátcsik // HVG).

Orbán mai bejelentése azonban a "német típusú", duális szakképzésről ezen messze túlmutat.

Miről is van szó? A duális szakképzés lényege az, hogy az állam ( az általa fenntartott iskola) és a gazdálkodó szervezet megosztozik a szakképzés felelősségén és költségein is. A diák az oktatási idő egy részét (tipikusan felét) az iskolában tölti. Itt kapja meg a elméleti szakmai alapképzést és az ehhez szükséges közismereti képzést. A gyakorlati képzést közvetlenül a gazdasági szereplő biztosítja.

A rendszer tulajdonképpen Magyarországon sem új. A Kádár korszakban minden nagyüzem végzett ilyen típusú szakképzést, az akkori szakmunkásképző iskolák diákjainak jelentős része valamelyik gyárban vett részt gyakorlati képzésen, legalább is az ipari szakmákban. A rendszer végét a nagyipar leépülése hozta el: a gyakorlati munkahelyek megszüntek, a  képzés beszorult az iskolai tanműhelyekbe. Az itteni eszközállományt világbanki majd uniós támogatásból folyamatosan korszerűsítették. Néhány újonnan betelepedett nagy multi is hozta saját szakképzési kultúráját, például az Audi, de ez csak a kiesett helyek töredékét pótolta.

Mi a duális képzés előnye? Közvetlen kapcsolatot biztosít a leendő munkáltatók és a diákok között, lehetővé teszi, hogy a szakképzés tartalma a valódi munkaerőpiaci igényekhez igazodjon. A diák valódi munkahelyen valódi munkatapasztalatot szerez. A munkaadónak van módja közvetlenül a saját tanulói közül biztosítani a szükséges munkaerőt. A duális szakképzésben a diákok jó esetben rögtön munkahelyet is kapnak a naprakész szaktudás mellett.

Lehetnek azonban komoly hátulütők is. A cégek nem jótékonysági intézmények. Ezért erős garanciák kellenek arra, hogy az "inasokban" nem csak az olcsón foglalkoztatható segédmunkaerőt látják. Szintén szükséges az, hogy a cégek megfelelő képzési szakértelemmel rendelkezzenek, és a diákok pedig képesek legyenek megfelelni a képzési követelményeknek. A rendszer tapasztalatairól

Az elmúlt években komoly erőfeszítések történtek a duális szakképzés "puha" elterjesztésére. Ennek eszköze a a tanulószerződések rendszere volt. A szerződés tartalmazza a képzés és a diák foglalkoztatásának garanciáit. Ennek a rendszernek a kiterjesztését már a Gyurcsány féle száz pont szakképzési része is tartalmazta (Gyurcsány nekimegy az oktatásügy mostohagyerekének).

Bár történt előrelépés, de áttörés nem. A vállalkozások nagy része nem akarta, vagy nem tudta vállalni a képzéssel járó többletkötöttségeket és költségeket. A kisvállalkozások esetében ez nem is reális. Németországban ezt úgy hidalják át, hogy a kamarák és maguk a kis és közepes vállalkozások hoznak létre olyan közös "üzemek feletti tanműhelyeket", amelyek a képzés egy részét átveszik (további részletek a német rendszerről itt). Ezeknek ma itthon nyomát sem látni.

Talán az eddigiekből is kiderül, hogy a kormányfői bejelentés itt édes kevés. Ahhoz, hogy a rendszer valóban működjön hosszú átmeneti folyamat, világos koncepció és szakmai egyeztetés kell. Ahogy a kormányzás mai tempóját figyeljük, erre nem látszik sok esély. Ha viszont így van, könnyen lehet, hogy a diákok az iskolák mai biztonságából megfelelő ellenőrzés és felkészülés nélkül kerülnek az új rendszerbe. Ebből a szempontból a magyar kamarák felkészültsége és lehetőségei jelentősen különböznek német társaikétól.

Van egy ennél is nagyobb probléma. A szakiskola mára az általános iskolában eredménytelen diákok utolsó menedéke lett. Az ide járó diákok ma sem a szükséges alapképességekkel sem az iskolábajárás iránti lelkesedéssel nem rendelkeznek (ennek háttéréről lásd a Zöld könyvet).

Márpedig a duális átállás fideszes koncepciója minden jel szerint arról szól, hogy tovább csökkentik a szakiskolák eddig is elégtelen általános képzési lehetőségét. Ha pedig így lesz, a minimális esély se lesz meg arra, hogy a szükséges felzárkóztatás megtörténjen. Ebben az esetben aztán tele lesz az új duális rendszer gyakorlatilag analfabéta tanoncokkal, és a rendszer még az eddigieknél is inkább csak zsákutca lesz.

Aggódva várjuk a részleteket.