Nincs múlhatatlan ok új felsőoktatási törvény megalkotására. Viszont, ha az ember nyomot akar hagyni az oktatástörténeten, és nem elégszik meg  az iskolaidőben összerángatott pedagógusoknak tartott nagyívű előadásokkal, akkor az a minimum, hogy saját törvényei legyenek. Kerül, amibe kerül.

Nincs múlhatatlan ok új felsőoktatási törvény megalkotására. Viszont, ha az ember nyomot akar hagyni az oktatástörténeten, és nem elégszik meg  az iskolaidőben összerángatott pedagógusoknak tartott nagyívű előadásokkal, akkor az a minimum, hogy saját törvényei legyenek. Kerül, amibe kerül.

Az elmúlt napokban újabb izgalmas fordulatok történtek az új felsőoktatási törvény kapcsán. A Pokorni-Hoffmann vitában kiderült, hogy a felek már arra sem egyformán emlékeznek, hogy egyáltalán szoktak-e találkozni. Ez nem sejtet különösebben gyümölcsöző együttműködést az államtitkárság és a Fidesz oktatáshoz egyedül igazán értő politikusa között.

Nem oszlott a hallgatói képviselet gyanakvása sem. Érthető: meglehetősen átlátszó trükk a hallgatókat alapvetően érdeklő ügyeket rendeletekben eldugni. Az előzmények után nehéz elképzelni, hogy azokban figyelembe veszik majd a hallgatók érdekeit. Úgy, tűnik az új koncepcióban a hallgató inkább csak tárgya és nem résztvevője a felsőoktatásnak, ha nem épp zavaró tényező.

Van azért némi reménysugár is a körkörös meg nem értés sivár éjszakájában. A rektori konferencia vezetése és a minisztérium közötti tárgyalás után mind a minisztérium, mint a rektorok optimista közleményt adott ki, ami kölcsönös félelemről tiszteletről árulkodik. Igaz, a rektori konferencia pont azt dícséri, amiből a legkevesebb van a törvénytervezetben, az intézményi autonómia erősítését. Az is látszik, hogy az elvi egyetértést nem mérik olcsón: a finanszírozási rendszerhez adott rektori javaslatok alighanem több pénzt is jelentenek - legalább is az egyeztetésen részt vevő intézmények számára. A rektorok egy része  mélyen átérzi a törvény szellemét: ők is szívesen raknának többletterhet a leendő egyetemisták és családjuk nyakába: a nyelvvizsgát már a belépésnél megkövetelnék.

Térjünk vissza azonban az alapkérdésre: minek is ez az egész? Ha a koncepciót elolvassuk, akkor nem leszünk sokkal okosabbak.

"A 2010. tavaszi országgyűlési választások eredménye egyértelmű felhatalmazást adott  arra, hogy új értékalapokra helyezzük az oktatási rendszer egészét. Ennél fogva szükségszerű egy új felsőoktatási törvény megalkotása is. Az új törvénynek szakítania kell a jelenleg hatályos szabályozás piaci és értéksemleges szemléletével,és meg kell teremtenie a nemzeti fejlődés szolgálatába állított felsőoktatási rendszer és intézményei működésének alapvető szabályait."

A szöveg (csak letölthető, bocs, a minisztérium még web 1-es, hozzászólni is csak emailben lehet)

Hát ezek elég gyenge érvek. Először is a választások semmi ilyesmire nem adtak felhatalmazást: a Fidesz és a kormányprogram ilyesmivel nem foglalkozott. A KDNP oktatási programja sem sokkal egyértelműbb . Ebben például az olvasható a felsőokatásról: " Megítélésünk szerint egy lassabb, a stabilitást kevésbé fenyegető, de jól ütemezett és pontosan meghatározott átalakulási folyamatra van szükség,..". Ez történik most...

Az is nehezen hihető, hogy csak az új törvény lenne képes arra, hogy a felsőoktatást a nemzeti fejlődés szolgálatába állítsa. Aligha hihető, hogy eddig a felsőoktatás a vogon költészet szolgálatában állt volna.

Akkor van szükség új törvényre, ha:

• Elvégeztük a helyzet elemzését,
• Ennek alapján eldöntöttük az átalakítás céljait,
• Tisztáztuk, hogy ezeknek eléréséhez az új törvény megalkotása szükséges,
• Felmértük a törvény hatásait, és igazoltuk, hogy a pozitív hatások nagyobbak, mint az esetleges negatívumok. Önmagában az új törvény hatályba lépése is jelentős energiákat von el az oktatás valódi feladataitól: bizonyítani kell, hogy az elért eredmény megéri ezeket.