Ami kimaradt az évértékelőből: Obama az oktatásról
Szülő és iskola közös felelőssége, jobb iskolák és tanárok, könnyebb bejutás a felsőoktatásba és a szakképzésbe, egyenlő jogok a közoktatásban mindenkinek. Egy vezető beszédének oktatáspolitikai elemei, sajnos nem Budapesten, hanem Washingtonban.
Az amerikai politika talán legfontosabb eseménye az "Unió helyzetéről" szóló beszéd a kongresszus és a szenátus együttes ülése előtt. Az itteni évértékelő ennek (gyenge) másolata. Azt, hogy mennyire komolyan veszik, mutatja a Fehér Ház szép honlapja is.
A beszéd jelentős része foglalkozott oktatási kérdésekkel. Első fontos tételmondata az, hogy az oktatás nem egyszerűen iskolai ügy. A család és a helyi közösségek felelőssége nagy abban, hogy kikapcsolják a TV-t a házi kedvéért, és elmagyarázzák a gyerekeknek, hogy a siker nem kizárólag PR kérdése. Az iskola és a család osztozik a felelősségen.
Az elnök visszatért a Race to the Top programra. Mint már korábban is írtam, ennek a kezdeményezésnek az a lényege, azok a szövetségi államok, akik vállalják az oktatási rendszer minőségének javítását, azok szövetségi forrást kaphatnak. A (szövetségi) költségvetés 1%-ának felhasználásával 40 tagállamban indult el érdemi reform (a helyi költségvetésből vagy adóból) finanszírozott közoktatásban. Nem központosítás, hanem okos központi ösztönzés. Teljesen világos az ehhez kapcsolódó pedagóguspolitika is: "jutalmazni a jó tanárokat, és nem keresni többet mentséget a rosszaknak."
Hitet tett a mellett, hogy a felsőoktatás legyen elérhető minden amerikainak. Ennek érdekében a tandíjak adókedvezményének állandóvá tételét javasolta (eredetileg a kedvezményt a gazdaságélénkítő csomag részeként ideiglenesen vezették be 2009-ben). Nagy csata lesz a republikánus kongresszussal.
A szakképzés területén a community college-k megerősítését hangsúlyozta. Ezek lényegében a felsőfokú szakképzés intézményei. A válságkezelés során a felnőttképzés (eddig nem létező) állami rendszereként kezdték el tovább fejlesztésüket. A korábban közösségszervezőként dolgozó elnöknek szívügyei, mert nagyon jelentős a szerepük a második esély iskolájaként.
Végül az elnök szót emelt az amerikai iskolákban tanuló nem amerikai állampolgár diákok érdekében, új szemponttal bővítve a bevándorlásról és az illegális bevándorlókról szóló vitát. Magyar szempontból is fontos lehet az, hogy szóba hozta azt is, hogy nincs értelme "hazaküldeni" az amerikai egyetemeken végzett diákokat, ami kevésbé udvariasan az agyelszívás erősítését jelentheti.
A beszéd tulajdonképpen nem tartalmazott olyan elemeket, amelyek teljesen újszerűek lennének, ugyanakkor mutatja, hogy Obama következetesen kiáll az eddigi oktatási program mellett, amit régi chicagoi szövetsége és kosárlabda partnere (egykor Michael Jordan edzőpartnere) Arne Duncan oktatási miniszter képvisel.
Ezzel a konkrét és határozott beszéddel érdemes összehasonlítani az itthoni évértékelőben az oktatásban elhangozottakat (a semmit), és a parlamenti évértékelő bölcs szavait: "Az oktatással kapcsolatban úgy fogalmazott, azt meg kell újítani, hogy perspektívát adjon a magyar fiataloknak, legyen esélyük karriert építeni. Továbbá hozzátette: a vitában ideológiai szemüvegét mindenki hagyja otthon." Ezt aztán Lázár frakcióvezető is kiegészítette: amely szerint az eddig rossz oktatási rendszer helyett jó oktatási rendszer kell. Most már mindent tudunk a kormány oktatáspolitikájáról. Sajnos.