Egyszerűen lenyűgöző, ahogy Hoffmann a józan ész és a gyerekbarát szakmai megközelítések után az  összes politikai partnerével is folyamatos konfliktusba kerül.

A Pokornival való legendás együtt nem működéséről mártöbbször írtam, mint ahogy az is közismert, hogy a szakszervezetekkel sem áll szóba (de legalább lassan összehozza az évtizedes harcban álló szakikat). Az azonban mindenképpen új minőséget jelent, hogy immár sikerült drámai vitába keverednie a nemzetgazdasági tárcával, majd Orbán ismét visszatapsolta a már eddig is roppant hányattatott sorsú felsőoktatási törvénykoncepciót.

Az első esetben a közoktatási törvény koncepciójának kormány-előterjesztése került "véletlenül" a sajtó kezébe. A konfliktus klasszikus, miután az oktatásirányítás egy évig ész és főleg költségekre való tekintek nélkül rohant előre, most a kalauz behúzta a féket: a Pénzügyminisztérium földi maradványa nem többet akar költeni, hanem pénzt akar kivonni az oktatásból. Életpálya modell majd 2014 után (értsd soha), viszont pedagógus óraszám emelés azonnal. Nem két órával, hanem hattal. Hozzá pedig kőkemény államosítás: igazgató a központból, minden kisiskola államai iskola, az alapítványi iskolák megszüntetése,  központi kinevezés, egyforma fizetések (a helyi pótlékok tilalma), sőt az iskolán kívül többletmunka tilalma.  Ezek amúgy nem túl eredeti javaslatok, minden fantáziátlan pénzügyes szeretné közvetlenül kezelni a közoktatás nem kevés pénzét, hogy aztán csipegethessen belőle. Egy felkészült oktatási kormányzat viszont egyszerűen nem kerülhet ilyen helyzetbe, mert nem terjeszt be olyan javaslatot, amelynek pénzügyi terheit és ezek finanszírozását nem ismeri.

Még kínosabb a másik eset: a már egyszer újraíratott felsőoktatási törvény dobta vissza a kormány, mégpedig úgy, hogy Orbán hosszasan és a kormány nyilvánossága előtt sorolta kifogásait, sőt ezt utána ki is szivárogtatták a sajtónak - mégpedig alaposan, úgy tűnik minden internetes újságnak van külön forrása a kormányüléseken. Az egyik baj itt is az előkészítéssel volt. Egyrészt Hoffmann nem vette figyelembe a miniszterelnök előzetes felvetéseit (ami egyik kormányban se túl jó előjel), másrészt pedig ismét hiányoztak a hatástanulmányok és háttérszámítások.

Orbán viszont mondott más érdekeset is. Szakszerűen levezette, hogy miért hülyeség a költségtérítéses képzés visszaszorítása (ami mellesleg a kormányzati zászlóshajó Széll Kálmán tervben is szerepelt). Újra felnyitotta a bolognai rendszerről zajló vitát (ami januárban a Navracsics beavatkozása nyomán egyetemi vezetőkkel tartott találkozón csitult el). Az intézmények számáról is beszélt:

"A kormányfő iránymutatásként rögzítette: azt sem tartaná az ördögtől valónak, ha összesen három állami egyetem maradna, a többi oktatási intézmény fennmaradását, avagy bezárását pedig eldönthetné a piac"

Hoffmann Rózsát megint visszaküldték a startvonalra