Kedves, bár kritikus olvasóm kérdezi, hogy szerintem is tönkrette-e a felsőoktás minőségét tömegesedés. Ma eredetileg a kormányprogram oktatási részével akartam folytatni, de mivel ez csak nyomokban fellehető, ráér legközelebb is.

A felsőoktatás tömegessé válása nem valamilyen kormányzati gyengeség következtében bekövetkezett sorscsapás. Az ötvenes évektől szinte minden fejlett országban folyamatosan nőtt a felsőoktatásban részt vevő diákok aránya. Ennek oka volt a változó gazdasági szerkezet (egyre több, magas szintű tudást követelő munkahely) mellett az is, hogy a középoszályosodó munkásosztály egyre inkább a társadalmi felemelkedés útjának tekintette a felsőoktatásban való részvétel, és egyre inkább volt arra pénze és politikai hatalma, hogy a gyermekei számára elérhetővé is tegye.

Kedves, bár kritikus olvasóm kérdezi, hogy szerintem is tönkrette-e a felsőoktás minőségét tömegesedés. Ma eredetileg a kormányprogram oktatási részével akartam folytatni, de mivel ez csak nyomokban fellehető, ráér legközelebb is.

A felsőoktatás tömegessé válása nem valamilyen kormányzati gyengeség következtében bekövetkezett sorscsapás. Az ötvenes évektől szinte minden fejlett országban folyamatosan nőtt a felsőoktatásban részt vevő diákok aránya. Ennek oka volt a változó gazdasági szerkezet (egyre több, magas szintű tudást követelő munkahely) mellett az is, hogy a középoszályosodó munkásosztály egyre inkább a társadalmi felemelkedés útjának tekintette a felsőoktatásban való részvétel, és egyre inkább volt arra pénze és politikai hatalma, hogy a gyermekei számára elérhetővé is tegye.

Európában ez széleskörben elérhető, felvételi vizsga nélküli , ingyenes felsőoktatást jelentett a 70-es évektől. Amerikában és Nyugat-Európában a felsőoktatásban részt vevők aránya lassan, évtizedek alatt kúszott fel  a 40-50% körüli szintre. A távol-keleti kis tigrisek és Jabán esetében még nagyobb az arány, ott viszont szinte teljes mértékben a diákok fizetik az oktatás költségeit.

Magyarországon részben azért, mert a tervgazdaság által fenntartott változatlan struktúrákban hittek, részben, mert 56 miatt tartottak a nagyszámű egyetemistától, alacsonyan tartották a jelentkezési keretszámokat. A renszerváltáskor egy-egy korosztályból csak 17% került be a felsőoktásba, a teljes népességben is csak 10% volt a diplomások aránya (mondjuk a német 30%-al szemben). A rendszerváltás után rohamosan és rövid idő alatt nőtt meg a felsőoktatási hallgatók aránya, 2000-re már az érettségizők 40 százaléka került be a felsőoktásba.

Erre azonban a felsőoktatás nem volt felkészülve, sem infrastruktúrával, sem megfelelő módszerekkel, sem elég oktatóval nem rendelkezett. Nem is rendelkezhetett: a felsőoktatás állami forrásai a GDP arányában alig változtak, az elmúlt 20 évben, mindig valahol 1 % körül voltak.

A színvonal csökkenését érdemes óvatosan kezelni, definiciója nem is olyan könnyű. Természetesen a legjobb 17% átlagos teljesítménye jobb, mint a legjobb 40%-é, akkor is, ha a jók szintje egyáltalán nem csökkent. A tömegesedés megakadályozni nem igen lehet, márcsak azért sem, mert akinek van pénze, nyilván vehet magának oktatást, ha nem itthon, akkor külföldön.

A világ felsőoktatása alkalmazkodott a helyzethez. Egyrészt úgy, hogy elismerte a felsőoktatáson belüli differenciálódást: van tömeges képzés, közepes szinvonalon, és van elit képzés keveseknek. A bolognai folyamat lényegében ennek teremt szervezeti keretet. Másrészt, mivel egyetlen állam sem bírja fizetni az egyre több diákot érintő és egyre hosszabb felsőoktatás terheit, szinte mindenütt bevezettek, bevezetnek valamilyen tandíjat: csak az menjen egyetemre, aki ez befektetésnek is tekinti, és ezért hajlandó saját pénzéből is áldozni.

A tömeges felsőoktatás már itt van. Az a feladat, hogy ezen belül nyújtson differenciált színtet, de jó minőséget mindenkinek.