Miközben gyönyörködünk a gyógyvízben lubickoló bálnákat szaporító tanszékek virtuális valóságában, ne feledkezzünk el a lényeges kérdésről: tényleg a kormány tudja jobban, hogy mi kell a hallgatóknak?
Pokorni Zoltán végre egy kis érdekességet csempészett a felsőoktatási törvényről zajló vitákba. Széles körben elhíresült bálnaügyi eszmefuttatása mára a médiakutatók álma lett. Lett belőle helyre és visszaigazítás a MAB elnökének részvételével, Igenis kell Bálnatenyésztési Tanszék Magyarországon Facebook oldal, rövid életű wikipedia bejegyzés. Nem kétséges, hogy rövidesen jön a világítós kulcstartó és 2 lemezes extra blue-ray változat is (külön plüssbálnával!). Az meg tiszta haszon, hogy a bálnavédelemre is irányul némi figyelem.
Bevallom én megbocsátó vagyok Pokornival. Jól látható ugyanis, hogy kommunikációs kényszerhelyzetbe került. Váratlanul szembesítették Hoffmann egy újabb szellemes és kidolgozatlan ötletével, a felsőoktatási szakok "átstrukturálásával", ő pedig, újonnan jött lojalitásában el akarta terelni a szót a lényegről: arról, hogy az államtitkár szerint innen kezdve a kormány dönti majd el, hogy mely szakokon kell fizetni.
Eddig a rendszer nagyjából úgy működött, hogy kormány meghatározta a főbb területekre jutó államilag finanszírozott keretszámokat. Utána a hallgatóknak az a része, aki a felvételi alapján befért a keretbe az tandíjmentesen tanult, a többi meg ha akart fizethetett költségtérítést. Ez a rendszer egyáltalán nem tökéletes, lehet is rajta korrigálni, az előző kormányok például jelentősen eltolták az állami keretszámokat a műszaki terület iránya. Mindenesetre a dolog lényege az, hogy a szakok értékét részben a hallgatók választása dönti el.
Miért is tudná a kormány a jobban, hogy milyen ingyenes szakra van szükség? Talán létrejött az elmúlt években az annyit emlegetett bálnatenyésztés-tudományi felsőoktatási kapacitás? Egyáltalán nem. A hallgató ugyanis lehetőleg használható diplomát akar, és sokkal több esze van, mint ahogy ezt mindenkori felsőség elképzeli. A nagyobb baj általában a szakok belső tartalmával van: azzal, hogy mennyire használható tudást kap a hallgató egy-egy területen. Tehát ott, ahol nincs verseny, a hallgatónak sincs választási lehetősége.
Ettől még valóban szükség lenne racionális vitára arról, hogy mit finanszíroz az állam és hogyan. A beszélgetést persze nem a végeredmény kihirdetésével kéne kezdeni. Az eszmecsere útját azonban épp a Fidesz torlaszolta el, (Pokorni élharcosságával - inkább ezért haragudjunk rá) amikor egyszerű politikai csatatérként kezelte a tandíj ügyet. Ha mint mondták, a fizetési kötelezettség kizárja az oktatáshoz való jog érvényesülését, akkor ez nehezen passzol össze a fizetős szakokkal. Az egész ötlet kidolgozatlan eredménye pedig minimum kétséges, és ezt persze Pokorni is tudja. Ilyenkor aztán már egy bálna kecsességével jönnek a nyelvre a szavak.
