Éppenséggel nem mondhatnánk, hogy meglepő lenne Gloviczki helyettesállamtitkár lemondása. Mint előző posztunkban finoman céloztunk rá, (A komédia vége) ez a minimum ez ebben a helyzetben. Az elmúlt héten világosan kiderült, hogy a kormány előre megfontolt szándékkal, folytatólagosan és meglehetősen aljas szándékkal veri át évek óta a pedagógusokat, ráadásul a kormányszóvivő még konyakot is öntött a tűzre. A nagy miniszterelnöki lelkesedéssel (és a kormánypárti oktatáspolitikusok jó részének tiltakozása mellett) átvert iskolaállamosítás és új köznevelési törvény se éppen sikertörténet.

Hajlamos vagyok elhinni, hogy a magát szerényen idősödő tanárembernek nevező Gloviczki eddig valóban nem látta át, hogy a tervezett életpályamodell és centralizált közoktatás pénzügyileg és szakmailag egyaránt rémálom. Különösen azért valószínű ez, mert gyakorlatilag mindenkit kirúgtak vagy legalább is megfélemlítettek a minisztériumon belül, aki felhívhatta volna erre a figyelmét. Csak éppen talán nem kellett volna minden szakpolitikai, vezetői és államigazgatási gyakorlat nélkül elvállalni a komplett magyar közoktatás irányítását. A hitoktatói tapasztalat nyilván nem hátrány, de itt talán kicsit kevés. Annak pedig mindenképpen gyanúsnak kellett volna lennie, amikor már néhány héttel kinevezése után neki kellett elvinnie a balhét  szeretett főnöke helyett a béremelés elmaradásának (első) bejelentésekor (Nesze semmi).

A mostani kormány gyakorlatának megfelelően sikerült beledurrantani a későn támad lelkiismeret gesztusába is. Kiderült ugyanis, hogy a miniszter "nem fogadta el lemondást". (Ez mit jelent? Elvették tőle a tollat, hogy ne tudja aláírni?) Gloviczki tehát egyelőre marad, a "Személyes szakmai és általában emberi lelkiismeretemnek való megfelelés..." úgy látszik várhat néhány hónapot.

Elég furcsa lesz úgy megszervezni a közoktatás eddigi legnagyobb átalakítását, hogy a szakmai vezető éppen hosszúra nyúlt felmondási idejét tölti. Az amerikai elnöknél ezt a megbízás vége felé lévő időszakot hívják "béna kacsa" állapotnak. Csak éppen ilyenkor már nem stratégiai átszervezést irányítanak, hanem az elnöki könyvtárat tervezgetik.

A hajmeresztő megoldásnak több magyarázata mutatkozik. Lehet, hogy arról van szó, hogy Balog és Hoffmann tudja, hogy minimálisan épeszű jelölt biztosan nem fog találni gyorsan a posztra, pláne olyat, aki az eddigi fegyelemmel hajtja végre a piszkos munkát. De az is lehetett szempont, hogy ha a helyettes megy, akkor felvethető, hogy talán a főnöknek is van némi felelőssége, pláne, hogy a felsőoktatási területen már  a harmadik helyettes államtitkárnál tartanak. Persze amíg Orbán támogatása megvan, Hoffmann sérthetetlen. A perspektíva nem túl biztató, hiszen Einstein szerint "Az őrültség nemmás, mint ugyanazt tenni újra és újra, és várni, hogy az eredmény más legyen."