Módosítani kell a féléves közoktatási törvényt, mert nem sikerült előre kitalálni, hogy tulajdonképpen hogy nézzen ki az állami fenntartású közoktatás, nincs forrás a pedagógus életpálya modellre, újabb botrány támadt az új Nemzeti Alaptanterv körül, és ráadásul a felsőoktatásba se a kormány szándékai szerint jelentkeztek a diákok. Vajon Balog Zoltán még mindig elégedett Hoffmannék munkájával?

Tavaly decemberben fogadta el a Parlament az új köznevelési törvényt. Az elfogadáskor az alkotók nem fukarkodtak a lelkes jelzőkkel:" Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás miniszter elmondta: a törvény együtt kezeli a nevelés és oktatás kérdését, valamint megteremti a rendezett tudás értékét és a tudás kultúráját. Az iskolát a rendszerezett tudás házává kell tenni – fogalmazott a miniszter." 

Nos a rendezettség nem tartott túl sokáig. Mint kiderült, már rögtön javítani is kell az újonnan elkészült remekművet. Különösen megkapó a magyarázat: "szándékosan kerettörvényt alkottak, amelyet most töltenek meg tartalommal, most dolgoznak a végrehajtási rendeleteken. Látszik, hogy a jogszabályt egy-két ponton módosítani kell, mert a később lezajlott egyeztetéseken kiderült, a jogszerűséget, törvényszerűséget így lehet tartani". Lenyűgöző. A kerettörvény azonban nem azt jelenti, hogy írunk egy törvényt, aztán majd kiderül, hogy mit is akarunk igazából.

Esetleg nem lett volna jó úgy csinálni, hogy először elgondolkoznak, hogy mi a cél, tisztázzák a várható hatásokat, utána egyeztetnek, kidolgozzák a végrehajtási szabályokat, még egyszer egyeztetnek és meggondolják, és csak utána írnak törvényt? Mellesleg a jogalkotási törvény is ezt írja elő. Ráadásul az is kiderült, hogy éppen azzal van baj, amit a törvény legfontosabb változásának tartanak: az iskolák államosítása. Lényegében tehát arról van szó, hogy úgy határozták el az összes iskola állami kézbe vételét, hogy a részletekről fogalma sem volt senkinek. Ez volt az egyik ok, hogy annak idején a Fidesz képviselők egy része sem fogadta el a törvény.

Az államtitkár asszony persze töretlenül ígérgeti az életpálya modell bevezetését az meggyötört pedagógusoknak, de úgy tűnik itt sem állnak jobban  a dolgok. A Széll Kálmán terv 2.0  (újabb verziók fejlesztés alatt) szerint nem igen látszik a forrás a nagyszerű terv végrehajtására. A pedagógus szervezetek egyenesen "kannibalizmusról" beszélnek. Szóval nem kellene Beregszászra utazni, ha valaki az oktatásért akart dörömbölni. 

Az új NAT koncepciójáról is egyre inkább kiderül, hogy mennyire tarthatatlan. Miután a kormány, a felesleges okvetetlenkedés elkerülése érdekében a szakma kizárásával fogadta el az új NAT-ot, kiderült, hogy sikerült kihagyni belőle a korábbi változatban szereplő Csukás Istvánt. Nem csak az író sajnálja. Valószínűleg jobban tesz Csukás olvasása a gyerekeknek, mint az állítólag társadalmi nyomásra kánonba kerülő Nyírő és Vass Albert munkássága. Az ügy abszurditása persze első sorban arra világít rá, hogy teljes képtelenség a kormánydöntéssel kihirdetett nemzeti minimum, ha az iskolák és szülők helyett a politikusok határozzák meg, hogy mit olvassanak a gyerekek, annak sosincs jó vége.

Az is a hét híre, hogy a hallgatók legkevésbé sem óhajtanak a kormány szándékai szerint felsőoktatásba járni. Üresen maradtak a természettudományos és műszaki helyek, különösen a tandíj és a röghözkötés hátrányait elegyítő részösztöndíjas képzésért nem ölik egymást a jelentkezők. Ez persze valószínűleg csak a kormány számára meglepetés, de most lázasan keresik a megoldást a saját maguk által előidézett problémára, amihez ez úton is sok sikert kívánunk.