Ma kiderült, hogy az oktatási államtitkárság vezetői azok, akik "bohócok vagy ostobák". Mindegy is, hogy melyik, tehát szándékosan vagy tudatlanságból hitegették évekig teljes a szakmát. Akár így, akár úgy, menniük kellene, de alighanem most is inkább majd az életrajzokat kozmetikázzák át egy kicsit.

Félő, hogy még mindig volt, akit csalódás ért, amikor Matolcsy György bejelentette, hogy jövőre (ha valami valószínűtlen gazdasági csoda nem történik), akkor nincs pénz a pedagógus bérek életpálya címén tervezett emelésére.

Matolcsy 10 intézkedést jelentett be - Íme a részletek

Nagyon naivak lennénk, ha azt hinnénk, hogy arról van szó, hogy a gazdasági válság, a spanyol államháztartás, a kemény IMF feltételek, vagy valami más váratlan körülmény okozta a nagyszerű terv bukását. Az igazság az, hogy a Hoffmann Rózsa (háta mögött a miniszterelnöki támogatással) az elmúlt években szigorú következetességgel átverte a pedagógusokat. 

Ezen a blogon többször írtunk arról, hogy a kormány mocskos üzletet akar kötni, és ráadásul hamis pénzzel  fizet. A pedagógusok szakmai önérzetének és autonómiájáért elvételéért, hallgatásáért és lojalitásáért kínálja cserébe az életpálya a jelenleginél kicsit kevésbé megalázó béreit.

Az is világos volt azonban, hogy mindez csak áltatás.  Az új kormány már a legelején kínos magyarázkodásra kényszerült, amikor kiderült, hogy a jelentős és azonnali béremelés ígérete kamu volt. Ebben a vitában fejtette ki az államtitkár azt, hogy aki radikális béremelést követel az bohóc vagy ostoba. Ez azonban őt magát egyáltalán nem zavarta abban, hogy az életpályával bekövetkező béremeléssel hitegesse folyamatosan a pedagógusokat.

Innen kezdve aztán szakmailag elfogadhatlan új köznevelési törvény "eladásának" trükkjévé vált a beígért jólét. Azt viszont kezdettől lehetett tudni, hogy az új bérezési modell bevezetéséhez szükséges milliárdok nem állnak rendelkezésre. Egy eltitkolt jelentésből az is kiderült, hogy a rendszer növekvő költségeit elsősorban a pedagógusok elbocsátásból fogják kifizetni.  Ehhez járult még a kötelező óraszámok emelése és a bürokratikus minősítési rendszer bevezetése is. 

A jobb sorsra érdemes Széll Kálmánról elnevezett terv kapcsán aztán kiderült az is, hogy nemhogy többletforrásokról nem lehet szó, de további elvonás várható. Idén tavasszal aztán már az is egyértelművé vált, hogy magára a bértáblára nemhogy szükséges forrás nincs meg, de egyáltalán nincs semmilyen fedezete se. Az államtitkár ennek ellenére arról beszélt még pár nappal ezelőtt is, hogy igenis lesz életpálya, lesz több pénz. 

Ezek után nincs mit mondani. Majdnem mindegy, hogy Hoffmann Rózsa és helyettese kezdettől tudták, hogy átverik a teljes szakmát, vagy csak egyszerűen nem tudták, hogy mit csinálnak.  Itt lenne az ideje, hogy menjenek, nagy reményeink azonban ne legyenek. Ha valaki képes kényszernek beállítani a 70-es években kezdett minisztériumi pályafutást, majd a kínos éveket egyszerűen kihagyni a hivatalos életrajzból nem valószínű, hogy éppen most megvilágosodni. Csak azokat a pedagógusokat sajnálom, akik elhitték, hogy végre róluk szól az oktatásügy. Meg az általuk tanított gyerekeket.