"A mi hallgatóink úgy gondolják, hogy egyszerűbb állást kitalálni maguknak, mint  állást keresni"-hangzik el a fenti című fillmben a Harvard rektorától, (igazából elnök, de ez egy másik történet).

"A mi hallgatóink úgy gondolják, hogy egyszerűbb állást kitalálni maguknak, mint  állást keresni"-hangzik el a fenti című fillmben a Harvard rektorától, (igazából elnök, de ez egy másik történet).

Ha megnézi valaki filmet ( amit csak türelmes és a téma iránt érdeklődő olvasóinknak ajánlunk), a történet mellett érdekes bepillantást kaphat az amerikai (elit) egyetemi életbe is.

Miről szól a film?

Egy egyetemi hallgató némi szerelmi csalódás és sok alkohol hatására kitalálj egy klassz programot, amin az iskolatársak egymás képét nézegetheti. Ezt még szerintem a csomó magyar egyetemista is utána csinálná. Az eleje simán megy, és kreativitásban sincs hiány.

Csakhogy. Az amerikai egyetemista ezek után elkezd használható terméket fejleszteni (facebook), társat keres, szervert bérel, céget alapít és befektetőt üldöz. (Rá is ér minderre). Sőt hasonló ötlettel többen is kísérleteznek:győzzön a versenyképesebb.

És az egyetem? Mint a rektor idézett szavaiból kiderül, mindezt természetesnek és támogathatónak tartja. A diák nem azért van ott, hogy mint a versenyagár fusson a műnyúl után, vizsgáról vizsgára, adott sorrendben,  eredményre és időre. Inkább találjon ki valamit ami kreatív és versenyképes és legyen sikeres.

A magyar diáknak pedig ezekkel a hallgatókkal kell majd versenyeznie az egyre szorosabban összekapcsolódó globális tudáspiacon. És épp ez a verseny az, amiről az új FTV  lírai koncepciója tudomást se vesz.  (A koncepció további részleteiről később).

Két világ. Botorság nem azt hinni, hogy a hallgatók erre nem jönnek rá. Nem akarnak vesztesek lenni. Szavazni fognak a magyar felsőoktatásról - a lábukkal.