Központilag kiosztott értékek, a szakmai önállóság hiánya, szelektív oktatási rendszer, na meg a pedagógusoknak az értelmiségi lét feladásáért kínált virtuális pénz: ezek az első benyomások az új törvény tervezetéről. Mindenesetre csalódtak, akik, mint maga blogger is, azt gondolták, hogy némi antiliberális retorikai ámokfutás után a szakmáé lesz a szó. Nincs veszélyesebb, mintha egy politikus nekiáll megvalósítani saját rögeszméit.

 Részletesebb elemzésre nem is igen lesz mód, hiszen a kormány már december végén le kívánja zárni a vitát. Persze nem arról van szó, hogy a KDNP-nek a karácsony kevésbé lenne fontos, mint a vasárnap. Inkább arról, hogy decemberben aligha valószínű. hogy a szakmai vita túl nagy érdeklődést váltson ki. Ezt az átlátszó trükköt támasztja alá az is, hogy állítólag már készen van a januári dátumú kormányelőterjesztés tervezete is.

Kezdjük azzal, amit szemmel láthatóan a minisztérium a legfontosabbnak tart: végre értékelvű lesz az oktatás! Vége értéksemlegességnek (ami mily szörnyű, még deklarált is).

Persze az értéksemlegesség nem azonos az értékmentességgel. Nem is ez a változás lényege, hanem az, hogy innen kezdve nem az fontos az iskolában, hogy a tanár, a diák, a szülő, na meg a helyi közösség mit gondol értéknek, hanem az, hogy a minisztérium mit tart annak. Tiszta Umbridge. Nem csoda, hogy Harry Potter nem népszerű a minisztériumban. Amúgy a minisztérium fantázia nem túl nagy: "munka, család, rend" nagyjából ez jut eszébe minden tekintélyelvű rendszernek a múlt század közepe óta.

Miután a nyár nem bizonyult túl sikeresnek a pedagóguspolitikában, biztos, ami biztos, először is több pénzt és kevesebb órát ígérnek a tanároknak, hátha elfelejtik a bohócozást. Ez rendben is lenne, nehezen képzelhető el a szakmai munka javítása a pedagógusoknak nyújtott jobb jövedelem és nagyobb biztonság nélkül. Ugyanakkor a beígért többlet (a minisztérium szerint 50, a valóságban inkább 200 milliárdos!) forrásai egyáltalán nem látszanak: a benyújtott költségvetésben 2012 szeptemberéig egy fillér sincs a pedagógus jövedelmek emelésére. Könnyen lehet, hogy a keserű pirula után nem következik a cukorka.

A minisztérium nagy innovációja, a pedagógusbérek minimálbérhez kötése erősen kétélű. A minimálbér az utóbbi két-három évben valóban emelkedett, amíg a közalkalmazotti illetményalap nem. Ha viszont minden 1000 forint emelés milliárdokba kerül majd a költségvetésnek, aligha kétséges, hogy a kormány mit képviselem majd a tárgyalásokon. Általában is elégé vitatható, hogy okos dolog-e egy piaci szabályozóhoz kötni egy költségvetési kiadást.

A jóság persze egyáltalán nem ellenszolgáltatás nélkül: ára az értelmiségi lét függetlenségének megszüntetése. A  tanerőket kasztokba osztják,  időnként minősítik, és ha nem felelnek meg a még ismeretlen elvárásoknak, akkor mehetnek a könyvtárba, vagy gyermekfelügyelőnek. Ha ez nem lenne elég, még az újonnan létrehozott pedagóguskamara is rendszabályozza majd őket. És bár a javaslat szerint a lényeges döntéseket a szakmának kell meghoznia, valóságban jelentősen csökken a tantestületek önállósága: szinte minden ügyben a központi szabályozás lesz majd a meghatározó. Ennek következményeiről az Okpolcafé írt tanulságos elemzést.

A pedagógusoknál csak a diákok járnak rosszabbul - különösen, ha nem passzolnak bele a minisztérium skatulyáiba. A javaslat minden szempontból kiszorítja az oktatásból hátrányos helyzetű, vagy egyszerűen lassabban fejlődő gyerekeket. Megszűnik a felzárkóztatás eddigi leghatékonyabb eszköze, az óvoda idejének szükség szerinti  meghosszabbítása. Innen kezdva a központból küldött bizottság dönt az iskolérettségről, aztán gyógypedagógiai vagy “előkészítő” osztályba küldi a “nem kellően érett” gyereket. Nagy a veszélye, hogy ezeknek a diákoknak nem igen lesz visszaútja a normál közoktatásba. Hasonló hatású az általános iskolát követő, végzettséget nem adó 0 évfolyam bevezetése és a tankötelezettség idejének csökkentése. Az eredmény: esély nélkül és szó szerint kerülnek majd az utcára fiatalok tömegei használható végzettség és alapműveltség nélkül. Van kinek építeni az új börtönöket.

Nem csoda, hogy ezek után újraértékelik Hóman Bálintot is. Az ő munkásságát jellemezte Nagy Péter Tibor az oktatás második államosításának. Utána már könnyű dolga volt a kommunistáknak, csak a cégtáblát cserélték le.

Folytatás következik.