Mivel kissé aggódom, hogy a blog alkalmi olvasóiban az a téves benyomás támad, hogy az oktatáspolitika szükségszerűen kizárólag az aktuális oktatási miniszter/államtitkár elmeállapotáról függvénye, következzen néhány roppan érdekes új poszt egy szakmailag megalapozott oktatáspolitika lehetőségeiről. Sajnos nem én írtam őket.
Nahalka István rögtön trilógiában vázolja egy lehetséges alternatív oktatáspolitika körvonalairól :
" (1) Ha úgy döntene a társadalom (természetesen a fennálló hatalom), hogy jobb anyagi kondíciókat alakít ki az oktatási rendszerben, vagyis növeli e szféra részesedését a GDP-ből, akkor azt befektetésként kezelve számíthat-e ennek a befektetésnek a jó megtérülésére? (2) A meglévő anyagi feltételrendszer felhasználása terén vannak-e racionalizálási lehetőségek? Tudomásul kell vennünk, hogy Magyarországon (is) csak akkor van lehetőség az anyagi kondíciók javítására, ha az megéri a társadalomnak, vagyis ha bizton számíthatunk arra, hogy egy jobb, az ország fejlődését a mainál sokkal jobban szolgáló oktatási rendszer jön létre. Ez nem jelenti azt, hogy értelmes dolog lenne úgy dönteni, hogy "ha majd lesz jobb oktatás, akkor kaptok több pénzt". Ez az út nagy valószínűséggel járhatatlan, a "befektetési logika" egészen más, ha azt alkalmazzuk, akkor valóban be kell fektetni, vagyis ma kell költeni, hogy ez később megtérüljön. Ez a befektetés azonban csak akkor történhet meg, ha hitelesen, komolyan láttatni tudjuk, hogy a folyamatok tényleg jobb oktatáshoz vezethetnek. A világ számos országában lezajlott, és nagyon sok esetben jelentős fejlődést eredményező, nagy oktatásfejlesztési folyamatok is tervekkel, egy jövőbeli jóval magasabb szint ígéretével, az oda vezető út hihető és szerethető bemutatásával kezdődtek. Koncepciókkal, amelyeket nagyon komoly szakmai érvek támasztottak alá. "
Patthelyzet, kell egy új oktatáspolitika I.
Patthelyzet, kell egy új oktatáspolitika II.
Patthelyzet, kell egy új oktatáspolitika III.
(a főszereplők jól vannak, további részek elképzelhetőek)
Radó Péter pedig az elmaradhatatlan kék ábrákkal ír az központi oktatásirányítás kívánatos mozgásteréről:
"Egy teljesítménymenedzsmentbe illesztett minőségértékelési rendszerre lenne tehát szükség ahhoz, hogy a jelenlegi decentralizált rendszerben biztosítható legyen az iskolák erős, állami szerepvállalást kiváltó problémamegoldó képessége. (Centralizált rendszereket egyszerűen nem lehet jól kormányozni.)
Az eddigiekből jól látható, hogy a közoktatás számos problémájának megoldásához nem kellene visszanyúlnunk az omnipotens állam mítoszához. Pusztán csak tovább kellene építenünk azt, ami mindebből megvan, hogy értelmes rendszerré álljon össze. Ha azonban bekövetkezik az a rombolás, amit az államtitkárság koncepciója előre vetít, majd kezdhetjük elölről az egészet."
Bevezetés az oktatáspolitikába: a jól kormányzott oktatási rendszerről
Szüdi János pedig az a szóvirágot próbálja megfejteni, amely szerint az oktatás nem szolgáltatás, hanem szolgálat:
"Vajon mi az üzenete és kinek szól az az államtitkári okfejtés miszerint az elmúlt nyolc év oktatáspolitikájának legnagyobb hibája, hogy az iskolát szolgáltató intézménynek tekintette, pedig az közszolgálatot teljesítő intézmény, amelyben az erre képzett pedagógusok hivatásszerűen végzik az embernevelést? El lehetne intézni egy vállrándítással az egészet, azzal, hogy a közoktatás szolgáltatás, mivel szerepel a Szolgáltatások jegyzékében, és közszolgáltatás, mivel a közpénzén szervezik. A közszolgáltatás felcserélése a közszolgálattal pedig nem más, mint lényegtelen nyelvbotlás."
drszudi.hu/2011/02/vilagos-uzenet/
