A Széll Kálmán terv szerint  a felsőoktatási megszorítások oka az, hogy ilyen módon lehet helyreállítani a bölcsész és természettudományos képzés arányát (ez az egyetlen oktatási elem, amit az angol szövegben is vállal a kormány).

Fazekas Csaba górcső (vagy amit a történészek e helyett használnak) alá veszi ezeket az állításokat és nincs meggyőzve. Kételkedése megalapozott. Ettől még szükség lenne több és jobb műszaki képzésre, de ez nem megy a többi képzés megszüntetésével.

"A felsőoktatás jövője alapvetően kapcsolódik a munkaerőpiac igényeihez, ez nem kérdés, viszont az utóbbi években egyszerűen az erre való puszta utalás is elég volt a humán képzések háttérbe szorításának indoklásához. A hétköznapi közvélekedés („minek ennyi?!”, „hol fognak dolgozni?!”) végképp kormányzati kommunikációvá nemesült. Hiába szorgalmazták a bölcsészkarok, hogy mondja már meg valaki, milyen munkaerő-piaci felmérésre alapozták a keretszámok drasztikus átszabását. A felsőoktatás és munkaerőpiac viszonya jóval bonyolultabb annál, mint ahogy hivatkoznak rá. Az egyetemi szakok jelentős részének van megfelelője a munkaerőpiacon. A mérnökök pl. a szakképzettségüknek megfelelő vállalati szférában tudnak elhelyezkedni. A szakok szintén jelentős másik részénél ez nem ilyen egyszerű. A lapokban nem jelennek meg olyan álláshirdetések, hogy „történészt felveszek” vagy „filozófust alkalmazok”. Ám ez nem jelenti azt, hogy bölcsész szakokkal ne lennének elhelyezkedési lehetőségek. "

"A képzések, intézmények megszüntetésével rövid távon ugyan meg lehet spórolni egy kis pénzt, de e struktúrák újjáépítése egykor sokkal többe fog kerülni. Nem egy-egy karról, tanszékről, „kis főiskoláról” van szó, hanem a tudás és az értelmiség sokféleségének tiszteletéről s a munkaerőpiac összetett elemzésének igényéről. A bolognai reform egyik fontos hozadéka volt, hogy a bölcsész szakok gyakorlatiasabbakká váltak, a szükséges praktikus ismeretek beépítése a képzőhelyeknek is gyakorlatává lett. A 4-5 év múlva bölcsész végzettségűek által betöltendő munkahelyek számát és típusait pedig soha nem lehetett íróasztal mellett megtervezni, még a legszigorúbb tervgazdaság korában sem."

A munkaerőpiac mítoszai - Fazekas Csaba

A munkaerőpiaci adatok  valóban nem azt mutatják, hogy bölcsészettudományi képzettség értéktelen lenne. A 2007-ben (Bologna előtti diplomákon) végzett pályakövetési vizsgálat szerint a bölcsészek elhelyezkedési ideje nagyjából átlagos. Ezzel szemben épp a preferált természettudományos képzettséggel rendelkezők elhelyezkedése a leglassabb.

 Ugyanakkor az is igaz, hogy a természettudományos és műszaki végzettségűek aránya alacsony Magyarországon, 6,1 ezrelék a 20-29 évesek között, szemben az Unió 13,9-es átlagával (az Eurostrat 2008-as adatai). A Széll Kálmán terv ábrája tehát valós problémát mutat, akkor is, ha didaktikusan lehagyták róla, a viszonylag alacsony arányú, de jó gazdasági teljesítményű országokat (Hollandia, Norvégia, Egyesült Államok - Japán 14,1 ezrelékes adata is alig magasabb az EU átlagnál).

 
Ha tehát a viszonylag kevés természettudományos végzettségű is nehezen tud elhelyezkedni, akkor nem a kínálati, hanem a keresleti oldalon van a baj. Magyarországon aránytalanul kevés az állami és különösen a céges finanszírozású kutatás. Ha a kormány valami értelmeset akar csinálni, akkor itt kellene beavatkoznia, elsősorban a vállalati innováció ösztönzésével. Az se mindegy persze, hogy a friss diplomások tudása mennyire felhasználható, ezen a gazdaság és az egyetemek kapcsolatának erősítésével lehetne javítani.

A beinduló tudásalapú gazdaságnak aztán valóban sokkal több diplomás műszakira és kutatóra lesz szüksége. De itt nem elég a felsőoktatásban matatni. Az elmúlt években a megemelt keretszámokat alig lehetett megfelelő jelentkezőkkel megtölteni. Az általános iskolai képzéstől kezdve kellene "megszerettetni" a reáltárgyakat, és nemcsak az iskolában, hanem olyan kezdeményezésekkel is, mint az Egyesült Államokban a "Girls go tech", amit a leánycserkészet szervez (állami támogatással).

Pázmányt valóban nem a munkaerő-piaci szempontok miatt hozta létre egyetemét. Amikor azonban a műszaki szakember szükséglet száz év múlva égetővé vált, az akkori kormányzat erre nem a Nagyszombati Egyetem visszafejlesztésével, hanem a világszínvonalú Selmeci Bányászati Akadémia létrehozásával válaszolt.