Jó alapképzés és rugalmas továbbhaladás: ez a feltétele, hogy a duális szakképzés ne zsákutca, hanem a gazdasági fejlődés és társadalmi mobilitás eszköze legyen.

Többször írtam már itt aggódva a kormány szakképzést érintő terveiről (részletesen itt: Német módi: mi az a duális szakképzés). Köllő János bejegyzésében az egyik legsikeresebb duális szakképzési rendszert hasonlítja össze  magyar tapasztalatokkal.

"A tanoncrenszerű szakképzésből kikerülő dánok átlagosan 13 iskolai osztályt jártak ki sikeresen. Mert igaz ugyan, hogy a szakképzés hároméves, az általános iskola azonban kilencosztályos, amit egy előkészítő év és egy önként választható tizedik évfolyam egészít ki. Ráadásul a dán szakiskolai végzettek nem kerülnek behozhatatlan hátrányba a középiskolásokkal szemben (a gimnázium is hároméves), közülük jó páran elvégeztek egy-két évet valamilyen felsőoktatási intézményben is.

A dánok írás-olvasás teljesítménye 41 ponttal, az IALS-mintabeli szórás négyötödével jobb. A funkcionális analfabéták aránya a magyarok között ötször-hatszor, az akadozva íróké-olvasóké másfélszer-kétszer magasabb a tesztelt kompetenciáktól függően. A dán szakiskolai végzettek közel kétharmada, a magyarok kevesebb mint egy százaléka beszél angolul. A dán szakmunkások közel 60 százaléka öt vagy több különböző írás-olvasási feladatot lát el a munkájában, a magyaroknál ez az arány alig több mint 20 százalék. A dánok háromszor gyakrabban vesznek részt átképzésben, és háromszor gyakrabban változtatnak munkahelyet.

A „pályaelhagyás” nem kudarca, hanem sikere a dán szakoktatásnak, ami világosan megnyilvánul a végzettek magasabb foglalkoztatásában és bérében, abban, hogy – éppen a megfelelő általános készségeiknek köszönhetően – alkalmasak új szakismeretek befogadására, tudnak karriert építeni, foglalkozást és munkahelyet váltani."

Az állítólagos "német rendszerű duális szakképzésről - Köllő János