Lassan kialakul a kétsebességes közoktatás: lesznek bürokratikusan irányított,  túlterhelt pedagógusokat hajszoló, rossz állami iskolák, és az egyházak "minden alól kivétel" elit intézményei. A kamufelmérésre hivatkozva az államtitkárság folytatja a centralizáció és óraszámemelés politikáját, közben pedig tovább könnyítik az iskolák egyházaknak való elpasszolását.

Nem kellett hozzá nagy fantázia, hogy megjósoljuk: az igazgatóknak küldött kérdőív igazolni fogja a kormány óraemelési szándékát (32 kötelező óra). Ezt nem csak az garantálta, hogy a kérdőív rövid határidővel a jobban kézzel tartható igazgatókhoz érkezett, de az is, hogy természetesen csak az államtitkárság közismerten erős szavahihetőségére támaszkodhatunk, hiszen a beérkezett kérdőívek ellenőrzésére szokás szerint nincs mód (Hoffmann kijátszotta az igazgatókat a tanárok ellen). 

Nem csoda, hogy a kérdőív formája nemcsak a tanároknál, hanem az önkormányzatoknál is kiverte a biztosítékot, az index információja szerint a Fidesz frakcióülésén a polgármesterek erősen nehezményezték, hogy az államtitkár a szakmai koncepció elkészítése helyett a beosztottaikkal levelez. (Hoffmann kimutatta, mindenki több pénzt akar). Bár az ötlet épp onnan jön: hiszen rövidesen a nemzet arról is konzultálhat, hogy akarja-e , hogy a gazdaság igényeihez igazodjon az oktatás? (Szociális konzultáció: csak az ingyensör hiányzik). A várható igent aztán persze a felsőoktatás leépítésére fogják felhasználni, pedig hosszú távon ez aligha a gazdaság érdeke. (Túl sok-e a bölcsész?)

Persze ettől még minden lócitrom megtalálja  a maga verebeit: van olyan oldal, ami úgy számol be a "felmérésről", hogy a "Tanárok fele támogatja a kötelező óraszám átalakítását". Nyilván az a cím, amely szerint: " Az oktatási államtitkár állítása szerint a megkérdezett iskolaigazgatók válaszoló 61 százalékának kis többsége támogatja az óraszámok emelését" kevésbé hangzatos, viszont nem mond ellent a valóságnak (és ha igaz, még így is nagyon szomorú).

A felmérés másik adata, amely szerint az iskolák többsége jobban szeretné az állami fenntartást és bérezést összevág azzal a tapasztalattal, hogy az intézmények nagy része igen rosszul érzi magát az önkormányzati fenntartás körülményei között, és ez a feszültség csak nőtt az utóbbi évben (erről: Fecseg a felszín, forr a mély). Nyilván azt remélik, hogy a távolabbi főnök több pénzt és nagyobb autonómiát jelent, de alighanem csalódni fognak. Egyenlőre mindenesetre biankó csekket akarnak elkölteni, mert az állami fenntartás részleteiről semmit se tudni (erről itt: Politikai populizmus az állami iskola?) 

Egy program viszont bevallottan jól halad:  most már nyíltan vállalják, hogy a tavaly nyári törvénymódosítás célja az önkormányzati iskolák egyházi kézbe adása volt, és újabb törvénymódosítással akarják serkenteni az amúgy is száguldó egyházasítást. (Kivennék a közbeszerzés alól a közoktatást). Miért pont ez a szabály vonatkozna rájuk?