A könyvekkel kapcsolatos tervezett változások jelentősen növelik a kormány beavatkozási lehetőségét és felszámolják a tankönyvpiacot. Az állami központosítás nem feltétlenül használ a minőségnek és a szakmai fejlődésnek vagy az esélyegyenlőségnek, viszont monopóliumok kialakulásához és jelentős adminisztrációhoz vezet.

Nagy diadallal jelentette be a Gloviczki helyettes államtitkár úr, hogy árkorlát bevezetésével akadályozza meg a kormány a tankönyvek árának emelkedését. Talán a nyárnak tudható be, hogy a hírt közlő egyetlen újság sem vette észre, hogy egyáltalán nem új intézkedésről van szó: az árkorlát már eddig is szerepelt törvényben és az eddigi kormányok is éltek vele.

Sokkal érdekesebb az államtitkár másik bejelentése. Ezek szerint a kerettantervek bevezetésével csökkenhet a tankönyvek száma. Ez persze így kissé ködös, hiszen egy kerettantervhez sokféle tankönyv járulhat. De a szándék világos, az oktatási kormányzat komoly értéknek tekinti a választék hiányát. "„A tanterv tantárgyanként, évfolyamonként, iskolatípusonként csak néhány könyvet hagyna jóvá, szemben a mai többezres, átláthatatlan választékkal” - tájékoztatott a tárca.

A többezres választék persze nem egy-egy tantárgyra vonatkozott eddig sem, így a tantárgyanként "néhány" könnyen, ha nem is sok ezret, de sok százat ad ki. A tankönyvek számának kormányzati korlátozásának többféle következménye lehet.

Az első politikai. Nem véletlen, hogy Magyarországon a tankönyvek ellenőrzése  olyan időszakokban (Gömbös kormány, Rákosi korszak) erősödött, amikor fontossá vált, hogy a tankönyvek határozott ideológiai álláspontot képviseljenek például Trianon, vagy a 18-19-es forradalmak kapcsán, elég matematika példa szóljon a termelőszövetkezetek szántási eredményeiről és a munkaversenyről, vagy éppen kellően hangsúlyos legyen a szovjet tudósok munkássága.

A második következmény szakmai. Az első időszak zavarai után mára nagyjából minden iskola és pedagógus megtalálta azokat a könyveket, tankönyvcsaládokat, amelyek használata bevált. A tanárok nem passzióból tanítanak egyik, vagy másik tankönyvből. Más iskolában, más gyerekeknél másfajta módszerek a hatékonyak. Nem feltétlenül ugyanaz a tankönyv hatékony egy humán és egy fizika tagozatos osztályban.

Ráadásul a tankönyvek versenye egy fajta minőségi garanciát is jelent. Ha egy tankönyv nem használható, nem szeretik a gyerekek és tanárok, akkor jövőre nem rendelik. A kiadók pedig abban érdekeltek, próbálják javítani a kiadványok minőségét, illetve új, vonzó könyvekkel jelenjenek meg. Erősen kétséges, hogy mennyire képes valamilyen központi szakmai hatóság az iskolák nélkül dönteni a könyvek beválásáról.

Vannak versenyjogi problémák is. Milyen alapon mondja azt az államtitkárság, hogy ha már van három harmadikos matematika könyv, akkor a negyediket nem engedélyezi, akkor sem ha egyébként minden szempontból megfelelő? Igen kíváncsi lennék, hogy milyen érveket lehet hozni e mellett például az Európai Bíróságon. Monopóliumot osztogatni kedvelt kormányzati tevékenység, de mindig felveti a korrupció gyanúját.

Hasonlóan érdekes az  elképzelés is, ahol kötelező kölcsöntankönyvekkel kívánják biztosítani az "ingyenességet".  Szintén "eredeti" elképzelésről van szó: ma is megtehetnék az iskolák, hogy a tankönyvtámogatás összegét tartós könyvek beszerzésére költik, sőt részben ezt ma is ezt teszik.

Három ok miatt nem vált ez a megoldás általánosan elterjedté. Egyrészt az erre valóban alkalmas könyvek egyáltalán nem olcsóak: nem biztos, hogy beszerzésük valódi megtakarítást jelentene. Másrészt az a tapasztalat, hogy ott ahol ez a lehetőség létezik, ott sem szívesen veszik igénybe a családok. Érhető, hiszen a tankönyvet a gyerek használja jó esetben, és senki sem szívesen vállalja azt a vitát, hogy mi az amortizáció normális mértéke. Ez azt is jelenti, hogy elválik egymástól az iskolában az új könyvet megvevő és az állami kegyelemkönyvet használó réteg. Végül a könyvek tárolása, kiosztása, beszedése, komoly gondot jelent az iskoláknak is.

Összefoglalva úgy tűnik, hogy a tankönyvek esetében is több állam, kevesebb piac elv érvényesül majd, ennek minden következményével: kisebb választék, rosszabb minőség, ellenőrizhetetlen monopóliumok, sok adminisztráció és drága ingyenesség. Ismerős valahonnan.