Az oktatási kormányzat szentül hiszi, hogy birtokában van az egyedüli igazságnak, ezért aztán nem igen érdekli sem a valóság, sem azok, akik szembesíteni akarják vele. A problémák megoldását inkább a múltban keresi: kevesebb autonómia, kevesebb középiskolás és egyetemista.
Több, mint egy éve kezdődött az oktatási kormányzásnak nevezett izgalmas gondolatkísérlet, ideje hát levonni néhány tanulságot. Ez alkalommal a felsőoktatási törvény legújabb, (ha jól számolom negyedik), utolsó és tuti tervezete szolgáltatott alkalmat arra, hogy többen is elgondolkozzanak azon, hogy mi is folyik itt. A tanulságokat immár érettségi tétel tömörségével is összefoglalhatjuk (de nem románul, {vagy moldovai nyelven}).
Milyen is hát a Nemzeti Együttműködés Kormányának oktatáspolitikája?
1. Küldetéses
Az államtitkárság világosan tudja, hogy mit és hogyan akar, és azt is, hogy ez így, és csak így helyes. Aki más gondol, az téved, liberális, illetve áruló. A tárca birtokában van az erkölcsi fölénynek és nem fél használni (Erkölcsuralom az oktatásban). Egyházi iskola jó, önkormányzai iskola nem jó. Buktatás jó, kompetencia rossz. Köpontosítás jó, autonómia nem jó. Szakképzés jó, gimnázium nem jó. Indoklás szinte sosincs. A legújabb az, hogy neolatin nyelvek jók, angol rossz. A hittan jó, világnézeti semlegesség rossz (Kötelező hit).
Sajátos módon ez az erős elszántság az ősellenségnek tekintett Magyar féle oktatáspolitikával párosítja, szemben a Pokorni és Hiller féle pragmatikus, "van egy problémánk, keressünk megoldást" megközelítéssel. Jelentős különbség viszont, hogy a liberális tárcavezető (bár a pedagógusokkal nem értett szót) döntéseiben általában jelentős szakmai háttérre, például az Országos Köznevelési Tanácsra és a minisztérium háttérintézményeire támaszkodott, a mostani kormányzás mögött azonban ennek nyoma sincs.
Az erős átalakító hajlam nem feltétlenül baj a kormányzásban, ha jó gyakorlati érzékkel párosul. Ennek hiányában viszont egyet kell értenünk azzal, hogy "Bár “a Rózsa” politikai vereségei látványosabbak, szakmai bukása sokkal jelentősebb. Nem, a szakmai bukást nem az jelenti, hogy a Hoffmann által képviselt nézetek bizonyultak volna kudarcnak. Ezeknek a gyakorlati próbájáig ugyanis még csak el sem jutottunk. Hoffmann Rózsa nem azért bukott meg szakmailag, mert amit akar, az rossz. Bármit is akar, egyszerűen nem képes megvalósítani."
Elhervadt a Rózsa, mégsem lehet kidobni? - Halasi Géza
A realításérzék hiányának igazi jele az a műsor, ami a közoktatás és felsőoktatási törvény körül zajlik. Az államtitkárság elszántan akar új törvényesek, tulajdnoképpen anélkül, hogy világos lenne, hogy mi az alapvető cél. Újabb és újabb változatok készülnek és buknak el rohamtempóban, anélkül, hogy a korábbi tapasztalatokat felhasználnák. (Oktatási törvények tűzön vízen át). Szintén szép példa a tankötelezettség korhátara körüli összevissza beszéd (16 év lesz a korhatár?)
Ennek a gyengeségnek aztán az következménye, hogy a valós folyamatokra alig van hatása az államtitkárságnak, azokat sokal inkább a pénzügyesek alakítják (Pénz és politika az egyetembezárások mögött).
2. Retro
Fontos vonása a jelenlegi vezetének, hogy erős vonzalommal viseltetik minden iránt ami régi. Legyen akár szó a tanárképzésről, ahol a főiskolai szintű általános iskolai tanárképzés visszaállítása a sláger, (kisebb gyerekhez jó a kevésbé felkészült tanár is), a tanfelügyeletről vagy az iskolafenntartásról. Itt már nem konzervativizmusról van szó, hanem kimondott ellenreformról: cél az elmúlt 25 év változásainak visszarendezése.
Sajátos, hogy a keresztény-konzervatív kurzus sok szempontból az érett Kádár korszakot, a 70-es éveket tartja mintának. Ez azt is jelenti, hogy tagadja az oktatásban bekövetkezett demokratizálást, az iskolakapuk kinyitását és az iskolai, egyetemi szakmai autonómiát, tehát az elmúlt évtizedek legfontosabb eredményeit.
A kormányzás erősen államközpontú, semmire sem becsüli a szakmai önállóságot. Állambácsi mindent megold a tankönyvellátástól az iskolfenntartáson keresztül a felsőoktatás irányításáig. (Az oktatás harmadik államosítása).
"Ami a felsőoktatás tervezett jövőjéről eddig kiderült, abból csak annyi világos, hogy – bár az oktatási államtitkár szívesen mutatja magát a(z örök) kulturális értékek harcos őrzőjének – fel fogják számolni a humboldti egyetemeszményt: a kutatás és az oktatás (Forschung und Lehre) egymást segítő és kölcsönösen megtermékenyítő egységét."
Az oktatás dekonstrukciója - Huszár Ágnes
Az elmúlt évekkel (és a világtendenciákkal) szemben ez a koncepció nem értéknek tekinti a középiskolában és felsőoktatásban tanuló diákok számának növekedését, hanem problémának. Hiszen állambácsi azt is jobban tudja, mint az érintettek, hogy hány és milyen egyetemistára, vagy érettségizettre van szükség. A "nem megfelelő" diákok távoltartására aztán változatos eszközöket vet be a kormány. (Ajtók záródnak)
"A fülkeforradalmárok jól tudják, jól érzik, hogy hatalmuk megszilárdításának egyik központi kérdése a tudás kisajátítása. Összetett feladatról van szó, amely igényli a tömegek kiszorítását a gondolkodás készségének kialakítását, megszilárdítását biztosító középiskolai oktatásból, az érettségi megszerzésének lehetőségéből, ennek egyenes következményeképpen a felsőoktatásból"
A felsőoktatás megszállása - Szüdi János
3. Párbeszédképtelen
Elsőre talán úgy tűnhet, hogy minden idők legtöbbet nyilatkozó államtitkárságát nem érheti az a vád, nem tájékoztat kellően. Azonban a kommunikáció egyik fontos eleme, a kétoldalúság hiányzik.
A szakszervezetek és szakmai szervezetek semmibevétele és az álkérdőívekkel való takarózás a kormány általános politikájának fontos része, az oktatási államtitkárság jelentősen túlteljesít. (Érdekegyeztetés és egyéb bohócságok)
Az viszont teljesen egyedi, hogy egy szakmai területet teljes és körkörös háborúba kerüljön a kormány egészével és a nagyobb (valójában egyetlen) kormánypárt meghatározó politikusaival. Volt itt már minden. Kölcsönös sajtónyilatkozatok, államtitkári értekezleten elkaszált javaslatok, kioktatás a kormányülésen, etikai vizsgálat, majd lemondási cirkusz. (Orbán-Hoffmann távolról szeretlek). Ez lehetne az érintettek magányügye, a "koalíciós" játék része, de politikai háttér megszervezése a hatékony kormányzás elengedhetetlen feltétele, nélküle nem képzelhető el eredményes szakmai irányítás.
A helyzet némiképp hasonlít Magyar Bálint és az MSZP viszonyára (bár ott az érintettek ennek felét sem engedték meg maguknak egymással szemben). (Régi darab új szereplőkkel). Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a KDNP és az SZDSZ helyzete lényegesen eltér egymástól, a kisebbik párt nincs érdemi alkuhelyzetben, így a végső felelősség a miniszterelnöké:
"A KDNP dacossága tehát valószínűleg Orbán Viktor egy határozottabb szemöldök ráncolásáig tartana, miniszterelnökünknek azonban ez éppen nem áll érdekében. Ha másra nem is, arra tökéletesen alkalmas Hoffmann Rózsa, hogy lefoglalja a néha önálló gondolatokat is megfogalmazó, épp ezért a Fideszben egyre inkább torszülöttnek nézett Pokorni Zoltán volt oktatási minisztert, aki addig sem más, esetlegesen rendszerellenes gondolatokon töri a fejét, míg Hoffmant ütheti."
A Frankensteinre bízott felsőoktatás - Stemler Miklós
