Tovább a klebelsbergi úton?
Téved Hoffmann Rózsa, ha Klebelsberg nevével akarja eladni saját retro oktatáspolitikáját.
Bár Klebeslberg értékeiben konzervatív politikus volt, céljait nem a múltba fordulással, éppen ellenkezőleg, egy sor progresszív művelődéspolitikai trend felhasználásával érte el.
Egy valóban klebelsbergi, jobboldali, de fejlesztő és progresszív művelődéspolitikával öröm lenne vitatkozni.
Hoffmann Rózsa tegnap "Oktatásügy a klebelsbergi úton" címmel tartott előadást. Az előadás szövege sok újdonságot nem tartalmazott. Abból a téves tételből kiindulva, hogy az elmúlt időszakban romlott a tanulók teljesítménye kiván új törvényt alkotni, többek között etikailag megrendszabályozni pedagógusokat.
A tudósítás szerint persze nem maradt el a rituális Klebelsbergezés sem:
"A klebelsbergi politika útjelző kövei pedig azok a törvények, amelyek új alapokra helyezték a magyar oktatásügyet, vallásbékét teremtettek. Ez az út modell lehet, hiszen Klebelsberg Kunó felismerte a 20-as évek Magyarországán, hogy az oktatásba történő beruházás a legjobb befektetés, amely megtérül - mutatott rá Hoffmann Rózsa"
Hoffmann Rózsa: az oktatásba történő beruházás a legjobb befektetés - MTI
Az államtitkár számára úgy tűnik, Klebelsberg életművéből a pénzszerzés a legfontosabb tényező. Kétségkívül, minisztersége az okatatás időszakának pénzügyi aranykora, bár ebben jelentős szerepe volt a trianoni szerződés katonai korlátozásainak is, és mértékét is félreértik időnként. (Mennyi? Mi mennyi?)
Csakhogy Klebelsberg életműve ennél sokkal összetettebb.
Klebelsberg Kúno / wikipediaTermészetesen ízig végig konzervatív politikus volt, a Tisza István híve, a baloldal és szélsőjobb ellenfele. Bizonyára rokonszenvet kelt a jobboldalban neonacionalizmusa, a kultúrfölény elmélete is, bár talán a korban ez kevésbé hangzott támadóan, mint most. Fő missziójának a hagyományos (keresztény) középosztály megerősítését tekintette:
„Ha nem sietünk segítségére, akkor a mai középosztály proletarizálódik, alsóbb rétegekbe hanyatlik vissza, s helyét új gazdagok foglalják el, kik nemzeti és kulturális hagyományok hiányában nem lesznek képesek arra az állami fenntartó szerepre, melyet az eddigi középosztály olyan áldozatosan és sikeresen töltött be.”
Valóban jelentős szerepet szánt az egyházi iskoláknak, azonban adott környezetben a községi és uradalmi iskolák egyenrangú státusza sok szempontból előrelépés volt az érintettek számára. Nem válik dicsőségére, hogy bár nem értett vele egyet, minisztersége idején érvényben maradt a Numerus Clausus, igaz, rendelkezéseit enyhítették.
Azonban államtitkár asszony elsieti a lelkesedést. Klebelrsberg céljait nem a múltba fordulással, épp ellenkezőleg egy sor progresszív művelődéspolitikai trend támogatásával érte el, pont ellentétben a jelenlegi szándékokkal.
Kiállt a Monarchia idejének egyetemi tanszabadsága mellett, megtartotta az iskolák tantervi és tankönyvi pluralizmusát.
Közoktatási reformjai során fenntartotta a konzervatív háromutas rendszert (elemi a munkásoknak, parasztoknak, polgári a kispolgárságnak, gimnázium a középosztálynak), de növelte ennek átjárhatóságát, például a polgári középiskolává fejlesztésével, és javította a nők képzési lehetőségeit.
Az uradalmi iskolák fejlesztésével és szintjének növelésével a cseléd gyerekek rossz színvonalú iskolait emelte be közoktatásba (ha tetszik csökkentette a szegregációt). A tanyasi iskola építés értelme is az volt, hogy a kor körülményei között is elérhető oktatáshoz jusson minden gyerek. Tanyasi iskolaépítés az Alföldön.
Klebelsberg tevékenységének talán ez a legismertebb momentuma. Azonban nem csak itt építkezett. Módszeresen és hálózatszerűen fejlesztette az oktatás és a kultúra intézményrendszerét, épületekben és tartalomban egyaránt.
Ebből a szempontból valódi örököse sokkal inkább az előző balodali kormány, amely az uniós források jelentős részét fordította az oktatás rendszerszintű fejlesztésére. Néhány példa az elmúlt időszak terméséből:
Pázmány Péter Katolikus Egyetem,
Hajdú-Bihar megyei közművelődési intézmények
Egyvalóban klebelsbergi, jobboldali, de fejlesztő és progresszív művelődéspolitikával öröm lenne vitatkozni.
