Szép álom, hogy minden gyerek járjon 3 éves kortól óvodába, csak éppen a feltételei hiányoznak. Az államtitkárságnak persze kedvenc szava a kötelező, és azt hiszi, hogy a törvényszöveg mindent elbír, de erőből nem fog menni. Előbb az óvodaépítés, utána a törvénykezés.

Azzal dicsekedett egy uniós fórumon az államtitkár, hogy az új törvény kötelezővé teszi három éves kortól az óvodát. Ennek sok előnye lenne, például segítené a nők munkavállalását, és megfelelő módszerekkel nagyon jót tenne a  hátrányos helyzetű diákok szocializációjának és felzárkózásának is. 

A lelkesedés azonban csak addig tart, amíg emlékezetünkbe nem idézzük, hogy a kormány épp az ellenkezőjét teszi, mint amiről beszél.

Az ötlet ugyanis nem új. Magyarországon ma nem az alapvető probléma, hogy mindenáron kötelezni kellene a gyereket az ovira. Inkább az, hogy nincs elég férőhely pont azokon a részein az országnak, ahol a legnagyobb szükség lenne rá, tehát magas a munkanélküliség és sok a hátrányos helyzetű gyerek. Nagyjából százezer férőhely hiányzik, akkor is, ha más városokban esetleg többlet van. Ezért az előző kormány három döntést hozott: uniós forrásokat csoportosított át óvodaépítésre, külön támogatással ösztönözte, hogy a hátrányos helyzetű gyerekek valóban járjanak oviba, és az önkormányzatokat kötelezte arra, hogy az igénylő hároméves gyerekeket számára 2011-től biztosítson férőhelyet. A lényeg a lehetőség megteremtése volt.

Miközben kormány-jekyll kötelező óvodáztatást akar, kormány-hyde épp ezt a lehetőséget szűkítette. Idén decemberben eltolták egy évvel az a szabályt, hogy minden gyereket fel kell venni az oviba, az idei költségvetésben kevesebb pénz jut óvodáztatási támogatásra, és a Széchenyi tervből óvodaépítésre ígért forrás se látszik. Éppen nem a kisgyerekkori ellátások kiterjesztésének irányába mutat a bölcsődei térítési díj tervezett bevezetése sem. Tegyük hozzá, ennek enyhébb formáját tavaly a Fidesz még hevesen ellenezte.