Az év vége  stílusváltást hozott az oktatásirányításban. A kormány immár nemcsak kihirdet, hanem tárgyal is. Ehhez kellett az, hogy a hallgatók tiltakozása komoly politikai tényezővé váljék. Először szerveződött olyan társadalmi mozgalom, amely a közvélemény teljes támogatása mellett hatékonyan és látványosan szegült ellen a nemzeti együttizélés rendszerével. A politikailag teljesen elhasználódott Hoffmann Rózsa helyébe lépő Balog miniszter szemmel láthatóan azt a feladatot kapta, hogy csöndesítse le a tiltakozást. Úgy tűnik, a konszolidáció sikeres, a legkisebb látszatengedményre is örömmel vetették rá magukat a simulékonyabb érdekképviseletek. Az viszont nagy kérdés, hogy mit szólnak ehhez a hallgatók és a pedagógusok. Az elégedettségre nincs ok. 

forrás MTI/Földi Imre

Kezdjük rögtön bocsánatkéréssel. A ciklus elején szárnyas szavakkal kértük számon a PDSZ-en, hogy hová tűnt a baloldali kormány idején tapasztalat harciassága. Nos mostanra meglett, az előző ciklusban gyakran Fidesz barátnak vélt PDSZ volt az egyetlen, amelyik nem fogadta el pedagógus sztrájkbizottságnak ajánlott egyezséget.

A "nagy, erős, reprezentatív" szakszervezetek viszont örültek, hogy végre aláírhatnak valamit. Pedig teljesen világos, hogy a szakszervezetek követelései közül gyakorlatilag semmi sem teljesül. Nem halasztották el az új köznevelési törvény bevezetését, pedig az államosítás negatív következményei egyre inkább láthatóak. Nincs szó már a korábban ígért pedagógus béremelésről sem. A szakszervezeteket néhány bizonytalan ígérettel fizették ki azzal kapcsolatban, hogy azért nem kell egészen komolyan venni az amúgy törvényben rögzített 32 kötelező órát, illetve, hogy az iskolaigazgatók  lényegtelen kérdésben maguk is dönthetnek. Az pedig már abszurd, hogy a megállapodás tartalmazza azt az elemi követelményt is, hogy a Klebelsberg intézményfenntartónak legyen valamiféle SZMSZ-e. Az egyetlen érdemi ígéret az, hogy nyárra kollektív szerződés születik. Csakhogy arról, hogy ebben mi lesz, arról semmit se tudni. Normál esetben a szakszervezetek éppen a kollektív szerződésről szóló tárgyalások alatt szoktak sztrájkolni, hogy erőt mutassanak, itt viszont a meccs elején rögtön az öltözőbe vonul a csapat.  Arra hivatkozni meg, hogy "nem volt elég a társadalmi támogatás" vicces: mit lehetett volna itt támogatni?

A felsőoktatásban hagyományosabb volt a szereposztás. A HÖOK boldog örömmel omlott a miniszteriális karokba. Ez egyébként megfelel az érdekképviselet eddigi taktikájának, egy kicsit balhéznak, aztán sietnek vissza alkudozni. Pedig itt a trükk még átlátszóbb. A minisztérium gyakorlatilag semmiben sem engedett, a felsőoktatási szervezetek 6 pontjából semmi sem teljesült. Ráadásul a kormány a piszkos 16 ügyében szokás szerint átverte a hallgatókat: azt ígérte, hogy lesznek államilag finanszírozott helyek, aztán brutális ponthatárokkal tette ezeket a helyeket elérhetetlenné. Ezt reggel még HÖOK is tudta, de délutánra már szent volt a béke.

Mégis más a helyzet, mint korábban. Hiába vette meg látszatengedményekkel a kormányzat a érdekképviseletek egy részét. A hallgatók decemberben megérezték a győzelem ízét, és a pedagógusok is megtanulhatták, milyen nyelven lehet beszélni az oktatás irányítóval. Erősen kérdéses, hogy beérik-e a felkent képviselőik sovánka kompromisszumaival.