"A felsőoktatás tekintetében komoly aggodalomra ad okot az érdemi diskurzus hiánya a tandíjról. A kérdésnek ugyanis már régen nem annak kellene lennie, hogy akarunk-e tandíjat fizetni, hanem annak, hogy milyen tandíjat fizessünk. Ideje, hogy az egyetemre mint szolgáltatásra tekintsünk. A diploma jobb elhelyezkedési lehetőséget, magasabb keresetet és jobb életminőséget biztosít „tulajdonosának”, méltányos lenne tehát, hogy a hallgató fizessen érte. Ezt diktálja a szolidaritás a „kint rekedt” vagy tovább tanulni nem kívánó adófizetőkkel szemben. A rendszerváltás óta a tandíj többször áldozatául esett a politikai gyávaságnak, holott a parlamenti képviselőinknek tudniuk kellene kimondani azokat a szavakat, mint hogy felelősség, öngondoskodás és méltányosság, nem pedig titkon próbálni bevezetni tandíjat, majd meghátrálni a diákság felháborodása előtt."