Pokorni Zoltán, a Fidesz szakpolitikusa ma az M1 televízisó csatorna A lényeg című műsorában úgy fogalmaz: ennél még a Kádár-kor kommunistái is okosabbak, mert ők azt mondták, hogy „aki nincs ellenünk, az velünk van”.

Népszabadság - Pokorni: Hoffmannál a kommunisták is okosabbak voltak

Elnevetgélnék ezen, ha nem az oktatás tennék tönkre közben.

Úgy sikerült beterjeszteni és rohammunkával tárgyaltatni a köznevelési törvényt, hogy a kormánypártok egymással sem értenek semmivel egyben. Nem csoda, hogy a szakmára nem érnek rá.

Ebből az is következik, hogy a Parlamentben a módosítóknál bármi történhet, amiből az következik, hogy teljesen kiszámíthatatlan a végeredmény. Ebből viszont csak rossz törvény lehet.

 "A felsőoktatás tekintetében komoly aggodalomra ad okot az érdemi diskurzus hiánya a tandíjról. A kérdésnek ugyanis már régen nem annak kellene lennie, hogy akarunk-e tandíjat fizetni, hanem annak, hogy milyen tandíjat fizessünk. Ideje, hogy az egyetemre mint szolgáltatásra tekintsünk. A diploma jobb elhelyezkedési lehetőséget, magasabb keresetet és jobb életminőséget biztosít „tulajdonosának”, méltányos lenne tehát, hogy a hallgató fizessen érte. Ezt diktálja a szolidaritás a „kint rekedt” vagy tovább tanulni nem kívánó adófizetőkkel szemben. A rendszerváltás óta a tandíj többször áldozatául esett a politikai gyávaságnak, holott a parlamenti képviselőinknek tudniuk kellene kimondani azokat a szavakat, mint hogy felelősség, öngondoskodás és méltányosság, nem pedig titkon próbálni bevezetni tandíjat, majd meghátrálni a diákság felháborodása előtt."

 "A köznevelési és felsőoktatási törvény politikai és szakmai viharai mögött kellemes hátszélben hajóznak a szakképzéssel kapcsolatos kormányzati javaslatok. Ezek egyike lassan – különösebb feltűnés nélkül - révbe is ér.

 73 milliárdos megtakarítással, 633 iskola bezárásával, több mint tízezer tanár elbocsátásával számol a köznevelési törvény titkos melléklete.

A kormányoldal hozzáértő tagjaival, a józan ésszel, valamint a posta ördögével szemben vívott hosszadalmas szabadságharc után végre kész a Nagy Mű a nNemzeti kKöznevelésről (sőt itt-ott Nemzeti Közösségi Nevelésről) szóló törvény tervezete. Az újszülöttet jól fejlett politikai küldetéstudattal és igencsak zűrös szakmai tartalommal verték meg alkotói.

A Népiskola szélsőjobbos referencia lett.

Egyik korábbi bejegyzés (Bevezetés a Hoffmann-korszakba) megihlette a Nemzeti oktatási közösség szakértőjét is. Miért bukott meg Hoffmann Rózsa államtitkársága (csak erős idegzetű nyelvvédőknek).

A legtanulságosabb a végkövetkezetés, amelyet a blogger  nem mert volna leírni:

"Hoffmann Rózsa programja azért a legjobb, mert a Jobbik oktatási programját nyúlta le,..."

Egy ország szenved megértési zavarokkal.  Valahogy sosem sikerül pontosan felfognunk, hogy mit is akarnak mondani a NEFMI vezetői.

Kezdődött a pedagógus bérekkel. Először úgy tűnt, hogy béremelést ígértek, először nagy arányút, aztán kicsit, először azonnal, aztán idén, aztán 2013-ra. Végül kiderült, hogy aki így hallotta, az bohóc, vagy ostoba. (Nesze semmi, fogd meg jól).

Aztán megy úgy értettük (tévesen!), hogy 17 éves lesz a tankötelezettség korhatára, aztán, hogy 15, aztán meg, hogy a minisztérium hangulata miatt lett végül 16. (16 év lesz a tankötelezettség korhatára?)

Vidáman indul az új tanév: a kiadók egy része bojkottot hirdetett. Most kell határozottnak lenni az érintett cégekkel és önkormányzatokkal és nem az alsósokkal kell keménykedni. Az oktatási államtitkárnak viszont ehelyett az mondanivalója, hogy mostantól kezdve nemzeti köznevelési rendszer lesz oktatás helyett, valamint, hogy ő szeretné megmondani mindenütt, hogy ki legyen az igazgató.

Pedig most lenne valódi tennivaló is. Az ugyanis nem lehet, hogy a pénzügyi elszámolás vitái miatt az ingyenességre rászoruló, tehát nem túl jómódú diákok ne jussanak hozzá a tankönyvekhez. Világosság kell tenni, hogy aki idejére nem szállít az iskolákba, annak a könyve nem tankönyv. A pénzt tessék másmilyen módon behajtani, nem a diákok rovására, és ha nem tetszik, akkor el lehet menni más iparágba.  Másrészt meg Állami Számvevőszék + Budai Gyula irány az önkormányzatok: "Hova tetszett rakni a tavalyi tankönyvtámogatást?" Mert, az kötött normatíva, tehát nem lehet csak olyan egyszerűen másra fordítani. Ja, hogy az önkormányzatokban fideszes párttársak vannak? A kiadók elzavarása meg sérthet egynémely anyagi érdeket? Itt kezdődik a kormányzás. Nem új monopóliumot kell építeni, hanem a mai szabályokat betartatni keményen. (Egy tankönyv mindenek felett).

Úgy tűnik, mintha a közoktatás államosításának  tervezői elfeledkeztek volna egy 200 milliárd forint körüli apróságról. A tervezett intézkedés ugyanis veszélyezteti a közoktatás fejlesztésére szánt forrásokat, illetve a már elköltött pénz visszafizetésével járhat. (Állam bácsi mindent jobban tud)

Nem arról van szó, hogy a nagy és rettenetes Brüsszel kétségbe vonná a Nemzet kétharmados akaratát, és meg akarná szabni, hogy milyen oktatási rendszert kell fenntartani kis hazánkban. Elég jól viseli a nagyon különböző francia, angol és osztrák rendszert is, igaz, az utóbbi időben több tagállam (például a környéken Szlovákia és Románia) is az önkormányzati fenntartás fokozatos kiépítésére törekszik. Szóval nem fognak luxemburgi tengerészgyalogosok partra szállni azért, hogy kikényszerítsék Gávavencsellő iskolafenntartási jogát.

Az oktatási kormányzat szentül hiszi, hogy birtokában van az egyedüli igazságnak, ezért aztán nem igen érdekli sem a  valóság, sem azok, akik szembesíteni akarják vele. A problémák megoldását inkább a múltban keresi: kevesebb autonómia, kevesebb középiskolás és egyetemista.

Több, mint egy éve kezdődött  az oktatási kormányzásnak nevezett izgalmas gondolatkísérlet, ideje hát levonni néhány tanulságot. Ez alkalommal a felsőoktatási törvény legújabb, (ha jól számolom negyedik), utolsó és tuti tervezete szolgáltatott alkalmat arra, hogy többen is elgondolkozzanak azon, hogy mi is folyik itt. A tanulságokat immár érettségi tétel tömörségével is összefoglalhatjuk (de nem románul, {vagy moldovai nyelven}).

Milyen is hát a Nemzeti Együttműködés Kormányának oktatáspolitikája?

Végre megszületett a döntés: államosítja a kormány a közoktatást.

"Tállai András tájékoztatása szerint míg az óvodai ellátás önkormányzati feladat marad, addig az alapfokú oktatást az állam fogja megszervezni, ellátni a jövőben. A sajtótájékoztatón Kovács Zoltán kormányzati kommunikációs államtitkár ugyanakkor megjegyezte, hogy például bizonyos extraszolgáltatások - több tornaterem vagy uszoda - területén az önkormányzatok mozgásteret kaphatnak majd." 

Elveszik az önkormányzatoktól az általános iskolákat - Portfolio.hu

A kormányzati munka precizitását dicséri, hogy a középiskolák kimaradtak a felsorolásból, de vélhetően ők is az jóságos állam bácsihoz kerülnek. Az azért érdekes lesz, hogy amikor a "extra" tornaterem az önkormányzaté lesz, az iskola meg az államé. Arról nem is beszélve, hogy az amúgy is nehéz óvoda-iskola átmenetet se fogja könnyíteni a kettős fenntartás.

Kiderült, hogy mire megy ki a játék a szakképzésben: a "duális modell", "német minta", meg "munkaerőpiaci megfelelés" csak arra volt jó, hogy innen is pénzt lehessen kivenni. A kormány meg eldönti, hogy ki, hol szeretne tanulni.

A héten a Nemzeti Együttműködés szokásos eszközéből, a Magyar Nemzetnek való kiszivárogtatásból értesülhettek az érintettek a nagyszabású kormányzati tervekről:

"Csaknem húsz százalékos megtakarítást eredményezne a szakképzési intézményi rendszer átalakításának terve - írta a Magyar Nemzet... A dokumentum szerint a több mint hétszáz szakképző iskolát alig félszáz központi intézménybe, térségi integrált szakképző központba olvasztják be, így könnyen kiszűrhetővé válnak a párhuzamos képzések, megszüntethetők a felesleges, drága tanműhelyek, és bezárhatók a jórészt üres iskolák."

 "A megugrás azt jelzi, hogy alapvető változás történik az iskolarendszerben. Ugyanakkor kár bedőlni azoknak a szirénhangoknak, amelyek azt susogják, hogy a kormány „átjátszotta" a közoktatást az egyházaknak. Az állami intézményrendszer nincs végveszélyben, de valóban repedezik - és helyenként olyan egyházi túlsúly alakulhat ki, amilyenre legfeljebb 1948 előtt volt példa."

Ex cathedra/Heti válasz

Tekintsünk el attól, hogy riadó szirénának nincs szirénhangja. A cikkből kiderül, hogy a Heti Válasznak is feltünt, hogy nem a hitbuzgalom, hanem pénz irányítja a nagy iskolai vallási ébredést.

A könyvekkel kapcsolatos tervezett változások jelentősen növelik a kormány beavatkozási lehetőségét és felszámolják a tankönyvpiacot. Az állami központosítás nem feltétlenül használ a minőségnek és a szakmai fejlődésnek vagy az esélyegyenlőségnek, viszont monopóliumok kialakulásához és jelentős adminisztrációhoz vezet.

Az a feltevés, hogy  a szigorú vizsga elég a jó minőségű oktatáshoz megbukott - a romániai diákok felével együtt. Bár Hoffmann Rózsa az egész Kárpát-Medencét óhajtja tanítani, (nem középiskolás fokon, sőt!), nem biztos, hogy szomszédaink hibáit érdemes megismételni - a saját hibák mindig sokkal szórakoztatóbbak.

Az oktatás irányítói sokat beszélnek arról, hogy milyen fontos társadalmi szerepet szánnak az egyházi iskoláknak. Az új egyházügyi törvény viszont olyan vallásos intézményeket tesz lehetetlenné, amelyre valóban nagy szükség van. A nyers politikai akarat felülírja a hátrányos helyzetű és roma gyerekek érdekeit.

Hétfőn kiderült, hogy a parlament jogalkotási kreativitása korlátlan. Az egy éves munkával előkészített egyházügyi törvényt ugyanis számos ponton újjáírták, részben úgy, hogy még a módosítást is módosították az utolsó pillanatban újra. Az eredetileg beterjesztett javaslat háromféle kategóriája többségében tartalmazta az érdemi közfeladatot ellátó egyházakat, egy meglehetősen bonyolult szempontrendszer alapján. Az elfogadott változat viszont egyszerű, mint a kettes lego: 14 egyház egyház, a többiek meg mehetnek a parlamenthez könyörögni azért, hogy ne vallási egyesületként működjenek. Önmagában is abszurd, hogy az Országgyűlés fogja meghatározni, hogy mi egyház és mi nem, de a dolog oktatási következményei gyakorlatilag is aggasztóak.

Ez már az oktatáspolitika vége. A legújabb felsőoktatási terveket kizárólag a pénzügyi megszorítás és a politikai preferenciák határozzák meg.

Korábban többször és hosszasan értekeztünk arról, hogy a kormány által kitalált felsőoktatási törvény kínkeserves vitája hogyan halad. Már akkor is sejthető volt, hogy abból a folyamatból nem igen születik értelmes eredmény, tekintettel arra, hogy hiányzik a világos koncepció.

Lassan kialakul a kétsebességes közoktatás: lesznek bürokratikusan irányított,  túlterhelt pedagógusokat hajszoló, rossz állami iskolák, és az egyházak "minden alól kivétel" elit intézményei. A kamufelmérésre hivatkozva az államtitkárság folytatja a centralizáció és óraszámemelés politikáját, közben pedig tovább könnyítik az iskolák egyházaknak való elpasszolását.

Nem kellett hozzá nagy fantázia, hogy megjósoljuk: az igazgatóknak küldött kérdőív igazolni fogja a kormány óraemelési szándékát (32 kötelező óra). Ezt nem csak az garantálta, hogy a kérdőív rövid határidővel a jobban kézzel tartható igazgatókhoz érkezett, de az is, hogy természetesen csak az államtitkárság közismerten erős szavahihetőségére támaszkodhatunk, hiszen a beérkezett kérdőívek ellenőrzésére szokás szerint nincs mód (Hoffmann kijátszotta az igazgatókat a tanárok ellen).