Leépítés és visszafejlesztés vár a felső és közoktatásra egyaránt - irány a tudatlanság alapú társadalom.A Széll Kálmán tervnek nevezett pénzügyes szakdolgozatot (csak erős idegzetűeknek) áttanulmányozva kiderült, a helyzet még a vártnál is rosszabb (az első hírekről itt) .
Az Orbán csomag bejelentése után sem világosabb, hogy mi vár az oktatásra. Továbbra sem tudjuk ugyanis, hogyan lehet a felsőoktatáson megspórolni évi 38 milliárdot, min vitatkozott Orbán és Kósa, a kevesebb oktatásból hogyan lesz több foglalkoztatás és főleg: most akkor honnan lesz plusz 300 milliárd a csilivili pedagógus életpályára?
A kiszivárgott hírek közül a legmeredekebb a felsőoktatás tervezett támogatáscsökkentése, 2013-14-re már évi 38 milliárd a terv. Ez talán nem tűnik soknak a többi tételhez képest, de a felsőoktatás összes évi támogatása 189 milliárd, amiből ráadásul 13 milliárdot már zároltak. Az elvonás tehát a támogatás nagyjából egyötöde, egy évfolyam hallgató teljes költsége. Ez meghaladja az egykori Bokros csomag emlékezetes felsőoktatási megszorításának mértékét is. Ennyi pénzt nem lehet a bálnavadász szakok fizetőssé tételével megspórolni.
Miközben gyönyörködünk a gyógyvízben lubickoló bálnákat szaporító tanszékek virtuális valóságában, ne feledkezzünk el a lényeges kérdésről: tényleg a kormány tudja jobban, hogy mi kell a hallgatóknak?
Pokorni Zoltán végre egy kis érdekességet csempészett a felsőoktatási törvényről zajló vitákba. Széles körben elhíresült bálnaügyi eszmefuttatása mára a médiakutatók álma lett. Lett belőle helyre és visszaigazítás a MAB elnökének részvételével, Igenis kell Bálnatenyésztési Tanszék Magyarországon Facebook oldal, rövid életű wikipedia bejegyzés. Nem kétséges, hogy rövidesen jön a világítós kulcstartó és 2 lemezes extra blue-ray változat is (külön plüssbálnával!). Az meg tiszta haszon, hogy a bálnavédelemre is irányul némi figyelem.
Óvodai férőhelybővítés és fegyveresből képzett köztisztviselők: most már nyilvánvaló, hogy a kormányzat szorosan a Népiskola blog (és ezzel természetesen a magyar nemzeti oktatásügy) ütőerén tartja érzékeny receptorait. (Erre már korábban is volt bizonyíték). Kár, hogy a döntések még mindig megelőzik a tények megismerését és a józan mérlegelést.
Ha már évértékelő újraértékelő sorozatba kezdtem az Obama beszéddel most sem hagyom ki az alkalmat, hogy elmerengjek egynémely politikai mondatok szakmai értelmén.
Az terveztem, hogy megteszem ezt a miniszterelnöki évnyitóval is, de az a mondat, hogy "Ezért azt kérem, hogy az ideológiai szemüvegét mindenki hagyja otthon, amikor az oktatás kérdéséről fogunk vitázni, és inkább a saját gyermekei és unokái fényképét hozza magával." inkább lírai, mint szakpolitikai értékkel bír.
Nézzük, többre jutunk-e a Gyurcsány beszéddel?
Szép álom, hogy minden gyerek járjon 3 éves kortól óvodába, csak éppen a feltételei hiányoznak. Az államtitkárságnak persze kedvenc szava a kötelező, és azt hiszi, hogy a törvényszöveg mindent elbír, de erőből nem fog menni. Előbb az óvodaépítés, utána a törvénykezés.
Azzal dicsekedett egy uniós fórumon az államtitkár, hogy az új törvény kötelezővé teszi három éves kortól az óvodát. Ennek sok előnye lenne, például segítené a nők munkavállalását, és megfelelő módszerekkel nagyon jót tenne a hátrányos helyzetű diákok szocializációjának és felzárkózásának is.
A lelkesedés azonban csak addig tart, amíg emlékezetünkbe nem idézzük, hogy a kormány épp az ellenkezőjét teszi, mint amiről beszél.
Azt hihetné az ember, hogy Hoffmann Rózsa Magyar Bálint követőjévé vált, amikor a hat és nyolcosztályos gimnáziumok, illetve a kéttannyelvű iskolák visszaszorítását kezdeményezi a közoktatási törvényjavaslata. A mostani javaslat célja azonban nem a korai szelekció visszaszorítása. Épp ellenkezőleg az a következménye, hogy erősödik a felvételi nyomás, és a kevesebb (és nagyobb részben egyházi) iskolába biztosan csak válogatott középosztálybeli gyerekek kerülhetnek be.
Magyar Bálint következetesen képviselt véleménye volt, hogy a nyolc osztályos gimnáziumokat meg kell szüntetni. Közel két éve benyújtott javaslata 2010-től teljesen megszüntette ezt az iskolatípust. Ennek oka nem az, hogy a szerkezetváltó (szerkezettörő) iskolák veszélyeztetnék az oktatási rendszer egységét (mint néha elhangzik), valójában ezekben az iskolákban a létszámnövekedése már rég megállt.
Van azonban három káros mellékhatásuk.
Mivel kissé aggódom, hogy a blog alkalmi olvasóiban az a téves benyomás támad, hogy az oktatáspolitika szükségszerűen kizárólag az aktuális oktatási miniszter/államtitkár elmeállapotáról függvénye, következzen néhány roppan érdekes új poszt egy szakmailag megalapozott oktatáspolitika lehetőségeiről. Sajnos nem én írtam őket.
Úgy tűnik, a siófoki frakcióülés után új lendületet kapott a Hoffmann program. Pokorni elkezdett lelkesedni, A HÖOK beéri üres ígéretekkel, és még a 300 milliárdos többletkiadás is zöld utat kaphat.
Először Pokorni elkezdte kedvelni a felsőoktatási törvényt. (Az nem teljesen világos, hogy ez a már ismertetett rövid szösszenet, vagy egy titkos teljes változat). Ráadásul elkezdett ő is a meglehetősen misztikus teljesítményelvű és minőségalapú finanszírozásról beszélni. Gyanítom, hogy a teljesítmény és a minőség mértékét majd a kormányzati bölcsesség határozza meg.
Még aggasztóbb a HÖOK igazodása.
Lenyűgöző eredményt hozott a gondos kormányzati munka. Fél év szerencsétlenkedés után végre készült egy valamire való dokumentum a hányatott sorsú leendő felsőoktatási törvényről. Ezt persze zömmel azok hozták össze, akikkel kezdeni kellett volna: a rektorok és hallgatók képviselői.
Az egész történetet nem érdemes visszaidézni, pláne mert mára gyakorlatilag már csak az elvesztegetett félév emléke és kölcsönös bizalmatlanság maradt a kormány eredeti terveiből. További szomorú részletek itt.
Mostanra lényegében az oktatási államtitkárság kihagyásával, ámde gondosan kiválasztott rektorok és hallgatói képviselők részvételével elkészült egy problématérkép és az alapelvek gyüjteménye, ami megalapozza a további munkát. Ráadásul ha a munka részletei nem is, a végeredmény nyilvános. Nézzük hát, mit tartalmaz az a papír, ami állítólag a törvény alapja lesz.
Kevésbé fontos a "problématérkép". Kétségkívül jó gyűjteménye a felsőoktatás szereplői által érzett nehézségeknek, a kevés pénztől a csökkenő diáklétszámig. Csak éppen az hiányzik belőle, amit szakszerű oktatáspolitikának nevezünk: a problémák tény- és adatszerű bemutatása. Pedig lenne miből, például a bolognai alapszakok problémáiról van már kutatás.
Összességében a felsőoktatás ismerői számára kevés újdonságot tartalmaz. Nagyon új viszont a hangnem:messze áll az államtitkárság gyenge minőségű, szörnyű felsőoktatásról szóló víziójától, ami kizárólag a sürgős állami megmentésre vár.
A hazai oktatáspolitikai Szent Grálja a pedagógus életpálya modell. Irányító, szakszervezet és pedagógus egyaránt tőle várja a pálya vonzóvá tételét, a bérek és a minőség javítását Az új oktatási kormányzat kulcskérdésnek tekinti az életpálya programot, a törvénnyel együtt hozták nyilvánosságra alapelveit. A koncepció rémisztő: szigorú kasztrendszer és adminisztratív minősítés vár a tanárokra, cserébe a bizonytalan béremelésért.
A jó pedagógus-életpályamodell biztonságot ad, kiszámítható és megteremti az anyagi és társadalmi megbecsüléssel együtt járó előmenetel lehetőségét – hangoztatta Pálinkás József . Az MTA elnöke az életpályamodell kritériumai közé sorolta a világos követelményrendszert és azt, hogy az előmenetelt releváns és mérhető teljesítményhez kössék. Fontosnak tartotta, hogy a szakmai értékelés olyan hiteles és megkérdőjelezhetetlen legyen, amelyet a társadalom elfogad.
Oktatás - becsületes megállapodás kellene
Az életpálya modellt 2001-ben már majdnem bevezették, majd a 2009-2010 az ellenzéki oktatási programjának egyik központi eleme lett. Az új oktatási kormányzat kulcskérdésnek tekinti az életpálya programot, a törvény koncepcióval együtt hozták nyílvánoságra alapelveit.
Az életpálya modell a pedagógusok fizetését, pótlékait, minősítését, képzését tartalmazza. Természetesen eddig is voltak erre vonatkozó szabályok, de ezeket meglehetősen szerteágazó módon tartalmazta több jogszabály: a pedagógusok általános bérezésére a csak a végzettséget és a szolgálati időt figyelembe vevő közalkalmazotti bérrendszer vonatkozik. A közoktatási törvény és az ahhoz tartozó rendeletek tartalmazzák a pótlékokra és továbbképzésre vonatkozó szabályokat.
Szülő és iskola közös felelőssége, jobb iskolák és tanárok, könnyebb bejutás a felsőoktatásba és a szakképzésbe, egyenlő jogok a közoktatásban mindenkinek. Egy vezető beszédének oktatáspolitikai elemei, sajnos nem Budapesten, hanem Washingtonban.
Az amerikai politika talán legfontosabb eseménye az "Unió helyzetéről" szóló beszéd a kongresszus és a szenátus együttes ülése előtt. Az itteni évértékelő ennek (gyenge) másolata. Azt, hogy mennyire komolyan veszik, mutatja a Fehér Ház szép honlapja is.
"Melyik naplóba is írjuk Pistikét: a zöld katolikus naplóba, a kék reformátusba, a piros ate..., bocs, erkölcstanoktatásba? Vagy ő is olyan izé, akinek csak bibiliaismeret van? És az akkor most beszámít a hittanba? Hogy buddhista? Kaphat felmentést?" Az oktatási államtitkár és az evangélikus egyház vezetőjének tárgyalása után az derült ki, hogy valóra válik a Jobbik álma, jön a kötelező hit vagy erkölcstan, annak minden következményével.
A hitoktatás kérdése is felmerült, miszerint a jövőben kötelezően választhatnak a diákok a hittan vagy az erkölcstan tanulása között. A kormányzat szándéka, hogy a hittanóráknak „védettebb sávot biztosítsanak", azaz ne kelljen nulladik órában vagy délután hittanórákra járniuk – jegyezte meg a püspök.
Az evangélikusokkal tárgyalt az oktatási reformról Hoffmann
A vallás iskolai szerepe mindenütt kényes kérdés.Van olyan ország, ahol a hittanoktatás hagyományosan a normál iskolai tanrend része. Ugyanakkor Franciaországban semmilyen vallási tevékenység sem képzelhető el az állami iskolában.
A politikai lelkesültség néha a legkomolyabb tudósok bölcsességét is kikezdi.
Egy korábbi bejegyzésemben felhívtam arra a figyelmet, hogy milyen furcsa, hogy az Eötvös Loránd Fizikai társulat, amely 120 éve politikamenetesen működik, is csatlakozott a jobboldali holdudvar szervezeteinek a felsőoktatási törvény koncepcióját támogató nyilatkozatához. A szervezetek azóta furcsán érezhetik magukat, hogy rektorok és hallgatók véleménye esetleg többet számít, mint a régi harcostársaké, bár az államtitkár pénteki nyilatkozata alapján ez se egészen biztos.
De vissza a fizikai társulathoz, amelynek magam is tisztelője vagyok, sokat tesz a tudomány tekintélyéért és a fizikaoktatásért. Némi figyelmes olvasással nyilvános levlistáján rá lehet lelni egynémely közleményére, amelyek segítenek megvilágítani ezt a furcsa, sőt stílszerűen metafizikus jelenséget.
Hoffmann Rózsa bemutatkozott az Európai Parlamentben. A találkozó elfogadhatóan sikerült, attól eltekintve, hogy a látszat kedvéért egyszerűen miniszterként mutatták be az államtitkárokat, (szerencsére nem szenátorként). Jól megtanulta a a házifeladatot.
A bizottsági ülésen az "oktatási miniszter" precízen felmondta a közös európai kötelezőket: Hoffmann Rózsa: Európai tehetségnap bevezetését javasolja a magyar kormány - Inforádió
Ebben persze nem az érdekes, amit ügyes sajtócsalétekként bedobott és a magyar sajtó is felkapott, az európai tehetségnap bevezetéről. Ebből vagy lesz valami, vagy nem, de nem igen fogja megrázni az európai oktatást. Sokkal fontosabb, amit az oktatás alátalános kérdéseiről mondott, különösen, ha összehasonlítjuk az elveket a kormány gyakorlatával.
A szegregált oktatás szükségszerűen rosszabb minőségű? Az integráció tönkreteszi az oktatás minőségét? A hátrányos helyzetű gyerekeknek is jobb, ha külön nevelik őket? Mi ez az egész, nagy izgalom az együtt vagy külön nevelés körül?
Vizsgáljuk meg néhány gyakran elhangzó vélemény igazságtartalmát, kizárólag a kutatások tükrében.
Úgy tűnik az első nagy szekundát a buktatós hajlamú oktatási kormányzat kapta. Fél év felesleges izmozás után vissza startra: kezdődhet normálisan a felsőoktatási törvény előkészítése.
Javaslatokat készítenek a felsőoktatásban érintettek az ágazat problémáiról, alapelveiről, és ezeket "összegyúrva" az új felsőoktatási törvény koncepciójával születik meg az a közös kiindulási alap, amellyel folytatható az egyeztetés - mondta a kormányszóvivő pénteken Budapesten.
Mint egyik előző bejegyzésben jeleztem az oktatásirányítók nem értettek a figyelmeztetésből. Hiába sorolta hátra a kormány munkaterve a felsőoktatási törvényt, mégis minden áron januárban akarták keresztül erőltetni az új törvény koncepcióját.
Megszokhattuk, hogy a tanítási szünet minden alkalommal felpiszkálja az oktatási államtitkárság cselekvési vágyát. Így aztán az elmúlt héten is csak kapkodhattunk a fejünket az oktatási törvényeket érintő hírek kapcsán.Az oktatás irányítói veszélytől nem rettegve tartanak céljaik felé, és erőből győznek le minden akadályt. Ám az elszántság, úgy tűnik, most sem találkozik a szükséges józan ésszel. A meseszámok mindenesetre jelentős szerepet játszanak a törvényalkotásban.
Princzinger Péter jogász váltja Kerpen Gábort az Oktatási Hivatal élén. A szakember három hónapig töltötte be ezt a pozíciót, a jövőben a Wekerle Sándor Alapkezelő oktatási igazgatója és stratégiai koordinátora lesz.
www.origo.hu/itthon/20110103-tavozott-az-oktatasi-hivatal-elnoke.html
Ezen a blogon már a kinevezkéskor is aggódalmunknak adtunk hangot: nem tünt jó ötletnek, hogy a harcos szakszervezeti vezető kétségtelen politikai érdemeiért cserébe az oktatás legfontosabb ügyeit intéző hivatal élére kerüljön. Pláne mert egy kiváló szakembert csaptak el, hogy helyet csináljanak neki. Persze most sem kell a híd alá mennie, (szokás szerint) kapott egy jó kis sportállást.
Az Oktpolcafé egészen kíválóan foglalja össze, hogy minden változik a közoktatási törvény koncepciója alapján. Lényegében minden a nyelvi előkítészítő évfolyamok megszüntetésétől a tankötelezettség rövidítésén keresztül a oktatásfinanszírozásig. Az ijesztő felsorolások és a nagy kék ábrák kedvelőinek.
És akinek ez is kevés, itt a Történelemtanárok Egyesületének 21. pontos hibalistája is.
Ébredezik lassan a szakma.
Egy év múlva, 2012. január 1-jén kezdheti meg működését a felsőfokú közszolgálati szakemberképzés bázisintézménye, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem, amely egy egyetem, egy főiskola és egy egyetemi kar egyesülésével jön létre - derül ki a Magyar Közlöny legfrissebb számában közzétett kormányhatározatból. Az erről szóló törvényjavaslat február végéig elkészül. A három intézmény a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, a Rendőrtiszti Főiskola és a Budapesti Corvinus Egyetem Közigazgatás-tudományi Kara.
Bár a Magyar Közlöny csak az ügyvédbojtárok fantáziájában ilyen színes, az érdeklődő olvasó (és a karácsonykor is szorgos újságíró) találhat benne izgalmas dolgokat.
Hiába készült el december 3-ra az új közoktatási törvény tervezete és a pedagógus-életpályamodell, júliusig valószínűleg egyik koncepció sem kerül majd a kormány elé – legalábbis a Magyar Közlöny december 23-i számában megjelent 2011 első félévi munkarend alapján. Ez akár azt is jelentheti, hogy az oktatási államtitkárság nyári ígéreteivel ellentétben a 2011/2012-es tanévet még a jelenlegi jogszabályok alapján kezdik az iskolák.
Nem kapták meg a 10-ig esedékes normatív támogatásukat a nem állami és nem önkormányzati fenntartású iskolák és óvodák, számos helyen ezért nem tudták kifizetni a pedagógusok bérét sem – írta szerdai számában a Népszabadság Bak Zsófiára, az Alapítványi és Magániskolák Egyesületének ügyvezető elnökhelyettesére hivatkozva.
A Fidesz oktatáspolitikus aláírta a Mindenkinek Becsengettek programot támogató nyilatkozatot, és ezzel támogatásáról biztosította a fogyatékkal élő és egészséges gyerekek iskolai keveredését. Ez az oktatási államtitkárság terveivel nincs teljesen összhangban.
Javultak a magyar diákok eredményei szövegértésből a legtekintélyesebb nemzetközi oktatási mérés alapján - ez nehezen fér össze a minisztérium koncepciójával a romokban heverő oktatásról, amely az állami megmentésre vár epedve.
A PISA jelentés három évenkénti publikálása mindig fontos esemény, aminek sok országban komoly oktatáspolitikai következménye van. Mi teszi ezt a mérést ennyire jelentőssé?
Egyrészt az, hogy 34 OECD tagállamban, praktikusan a világ majd minden fejlett országában végzik egységes módszertannal immár negyedik alkalommal. A méréshez már 26 partner ország, és három kínai tartomány is csatlakozott. Ezért jól alkalmas az országok közötti és az időbeli összehasonlításra.